Csodálatos
álom volt. De miért tűnik el minden? Nee kérlek, maradjatok itt. Anya, apa
srácok, Nath! Olyan boldog voltam, de miért foszlik szerte minden, amit
felépítettem? Hirtelen sötétség honolt, semmit nem láttam. De tényleg semmit.
Olyan érzésem volt mintha megvakultam volna. De miért? Hol vagyok?
Felébredésem
pillanatában egy kórteremben voltam. De mégis hogy kerültem ide? Amire emlékszem,
hogy az egyik parkban vagyok és gitározok. De aztán elaludtam, mert nagyon
kifáradtam a sok sírástól… De miért sírtam? Nem nagyon emlékszem rá. Talán
azért mert amit felépítettem az árvaházban az most szerte foszlik? Nem sokáig
tudtam gondolkodni ezen hisz bejött egy orvos. Egy nagyon szimpatikus doki.
-
Jobban van kisasszony? – lágy
hangja megnyugtatott. Kb 30 éves lehetett és nagyon jó képű.
-
Fogjuk rá, de mégis mit keresek
ebben a kórházban? – a hangom nagyon rekedtes volt, amitől megijedtem hisz én a
hangomból élek az utcán. Mi lesz akkor, ha már nem fogok tudni énekelni? Ez az
egy amit anyától örököltem. Csodálatos hangja volt.
-
Egy nagyon kedves fiatalember
hozta be. Leszakadt az eső maga pedig az egyik padon feküdt. Még szerencse hogy
behozta különben nem biztos, hogy túlélte volna az éjszakát. Tüdőgyulladást és
torokgyulladást tapasztaltunk. Elég erős fájdalomcsillapítókat kapott.
-
De a hangom rendben lesz ugye?
Tudja én ebből élek…
-
Hát, ha pihenteti egy ideig és
nem fog ismét megfázni akkor igen. Rendbe fognak jönni a hangszálai.
-
Elnézést, meg tudná mondani, hogy
milyen napot, írunk ma? – kérdeztem tőle félénken.
-
Még most, jelen pillanatban
március 9.-ét, de pár óra múlva március 10.-e lesz.
-
Istenem, csak ezt ne.. – el
kezdtem zokogni. De miért? Talán azért mert végig aludtam a 18. születésnapomat
egy kórházban és tök beteg vagyok? Ezt nem hiszem el, olyan boldog voltam az
álmomban had aludjak vissza, kérlek istenem.
-
Héé, mi a baj? Mi történt? – egyből
mellettem termett a doki és magához ölelt.
-
Tu-tudja – dadogtam. – Ma van a
18. születésnapom és a családom..
-
Mi van a családjával? Értesítsünk
valakit? Egyébként is mi az Ön neve? Sajnos nem voltak magánál papírok így nem tudtuk
kideríteni.
-
Lilly Smith a nevem. Tudja 10
évesen vesztettem el a családomat egy autó balesetben. A sofőr nem figyelt és
piroson ment át a kereszteződésen. Az édesapám és édesanyám a helyszínen
meghaltak, egyedül én és a bátyám éltük túl ezt az egész borzalmat.
-
ÉS mi van a testvérével? –
érdeklődött.
-
Nem tudom.. egy árvaházba kerültünk,
mert a rokonaink lemondtak rólunk. Senki nem fogadott be minket a nagyink volt
az egyetlen, de ő hozzá nem kerülhettünk, mert a szíve nagyon gyenge volt. –
ismét eleresztettem egy könnyet. Vajon él még a nagyikám vagy már ő is anyáék
mellett pihen fent a Mennyországban? – A Nath-et hamar örökbe fogadta egy
fiatal pár hisz az ő kisfiújuk meghalt egy balesetben. De én nem kellettem
nekik. Szétválasztottak egy nagyon erős köteléket. Egészen hétfőig voltam árvaházban,
hiszen senkinek sem kellettem.. De miért? Tudja rettenetesen hiányzik a
családom.. főleg a bátyám. Olyan jó lenne ha mellettem lenne ezekben a
pillanatokban..
-
Cssss.. Nyugodj meg! Ne sírj!
Attól nem lesz jobb.. Hidd el rendbe fog jönni az életed, meg találod a
testvéredet és boldogok lesztek együtt. Csak higgy benne!
-
Tényleg úgy gondolja? – nagyon
elbizonytalanodtam. Hogy a fenébe keressem meg a bátyámat?
-
Igen, így gondolom. De most
pihenésre van szükséged meg kell gyógyulnod..
Éppen
egy újságot olvastam, amikor kopogtak az ajtómon. Nagyon megörültem hisz azt
hittem hogy Peter doktor jött ismét. Gyakran meg szokott látogatni, ő hozta be
nekem ezeket a képes újságokat is. De amikor megláttam ki jött be hozzám, elszomorodtam,
mert nem a doki volt. Valami fiatal srác volt az a kezében egy nagydoboz
Bonbonnal.
-
Segíthetek valamiben? Szerintem
rossz helyre jöttél.. – magyarázkodtam. Hisz hozzám miért jönne be egy ilyen
jóképű srác.
-
Szerintem pedig pont jó helyen
vagyok. Bejöhetek? – kérdezte tőlem nagyon barátságosan.
-
Persze, gyere nyugodtan. –
bejött, szép kecses mozdulatokkal, majd oda húzott egy széket az ágyamhoz. –
Miben segíthetek?
-
Nem tudom, hogy az orvosod
mondta-e neked de én hoztalak be a kórházba… - ez nagyon meglepett. Egy ilyen
kedves, aranyos és helyes srác mentette meg úgy mond az életemet?
-
Őő… tényleg? Te voltál az? Nagyon
hálás vagyok neked..
-
Nincs, mit de elmondod nekem
miért feküdtél azon a padon? Mi történt veled? De ha nem szeretnél nem muszáj
beszélned róla..
-
Mivel megmentetted az életemet és
rendesnek tűnsz elárulom neked mi történt velem.. – belekezdtem az
élettörténetembe, ahogy észrevettem rajta eléggé érdekelte, hogy mi van velem.
Nagyon felzaklatta magát annal a résznél amikor meghaltak a szüleim. Nem érti,
miért kell a sofőröknek ilyenkor is telefonálni.. Mi halaszthatatlan lehet,
hogy meg kell beszélni. Ha figyel a lámpára akár most is élhetne a drága
családom. Körülbelül 6 óra lehetett, amikor el kellett mennie mert egy fontos
találkozóra megy. A csokit itt hagyta nekem, hogy fogyasszam egészséggel, és ha
tud még bejön hozzám mert elég jól el voltunk egymás társaságában.
/1
hónappal később/
Miután
kikerült a kórházból elhatározta magát, hogy nem fog az utcán élni belevetette
magát a munkakeresésbe. Nem nagyon sikerült neki hisz nincsen szakmája és a mai
világban szakma nélkül semmire nem megy. Nem tudom, hogyan de az egyik nap egy
középkorú hölgy felvette szolgálónak a villájába. Kapott egy kisebb szobának
nevezett zugot és ellátást is. Elég nyomorult sorsa volt szegénynek de hát mit
tegyen ezt az egy munkát kapta csak.. A ház asszonya csak csicskáztatja szegény
párát, de ő nem tehet semmit hisz legalább van fedél a feje felett. Hát igen,
ez a nő egy hárpia.. Caroline Flack egy igazi boszorkány. Szegény Lilly ehhez
nincs hozzá szokva.
-
Hé, te! – kiáltott a lányra a
banya.
-
Igen asszonyom, miben segíthetek?
– mosolygott kedvesen a lány.
-
Hozd nekem a szokásosan
elkészített kávémat és csipkedd magadat, mert nem szeretem langyosan a kávémat.
Értetted? – mordított szegény leányzóra a nő.
-
Igen is. – Lilly meghajolt és már
rohant is a konyhába hogy elkészítse a kávét. Szegényt a ház dolgozói nagyon sajnálják,
hisz úgy gondolják, nem érdemli, meg hogy ilyen sorsa legyen.
-
Miért vagy még itt aranyom? –
mosolyogott rá az egyik szakács. – Azt hittük hamar feladod, hisz nem sokan
bírják ennél a nőnél a te korod béli lányok.
-
Muszáj, nincs hol laknom, nincs
családom és még pénzem sincs. Egy dolog hogy az iskolát kitűnővel végeztem el,
nincs szakmám és sehova nem vesznek fel.
-
Jajj kislányom. Annyira
sajnállak. De vidd a kávét, mert ha nem lesz jó ne akard hogy a fejedet vegye.
Szegény
Lilly rohant a kávéval, de az asszonynak ez nem felelt meg és kiborította.
Lilly-vel egy sort ordibált majd otthagyta, hogy takarítsa fel. Nem tudom,
meddig fogja bírni ezt a megalázást. Esténként sírva fekszik le és várja azt a pillanatot,
amikor talál egy olyan munkát, amit tényleg neki való. Már több hete ott
dolgozik és bírja a gyűrődést. Erős lány pont mint az édesanyja. Nem fogja
feladni hisz akkor nem ő lenne. Caroline férje egy elég gonosz ember. Vagyis
mind addig rendes volt, míg meg nem tudta, hogy Caro megcsalja őt. Nem egyszer
csalta meg egy fiatalabb énekes sráccal valamint egy vele, idős színésszel.
Nagyon kiborult a faszi, és ha meglátja, egy másik férfival egyből arra gondol,
hogy mikor fog lefeküdni vele. Olly Murs-ra is nagyon féltékeny volt kezdetben
hisz többször járt a házukban. Caro és Olly műsorvezetők voltak a tavalyi
X-Factor-ban és ha minden az ideiben is ők lesznek a házigazdák.. Szóval a
férfi nagyon morcos és haragos kedvében van mostanában és rengeteget iszik...
Amikor meglátta a mi szegény Lillynket megakadt rajta a szeme. Vajon mire gondolhatott,
hogy olyan könnyedén megkaphatja majd a lányt? Szegény szöszi, még nem tudja mi
vár rá.
Egyik
este, amikor már lefekvéshez készült, mert a gyerekeket is elaltatta indult be
szobájába. Minden villanyt lekapcsolt. Nagy csönd honolt a Flack villában.
Mikor belépett a szobába, elkezdte levenni a ruháját, de ekkor valaki hirtelen
meglepte.
-
Helló, helló! – Mr. Flack
szájszagán érezni lehetett, hogy elég sok alkoholt magába öntött.
-
Uram! Megijesztett! Miben
állhatok szolgálatára? – Lilly-re a frászt hozta az ittas állapotban lévő
főnöke. Hirtelen alig tudott mit kinyögni.
-
Miben állhatok a szolgálatára…
hát ez milyen aranyos. Tudod, mit szeretnék? – De Lil csak a fejét rázta, hisz
nem tudta mit akarhat.
-
Téged aranyom. – Megfogta a kezét
és elkezdte csókolgatni, és tépni le a ruháját. Lilly alig tudott megszabadulni
főnökétől. Nagyon félt, sőt rettegett. Mi lesz most vele? Miért bántja őt ez a
mocskos állat? Ki segít most neki? Hogy meneküljön meg? Csak ez járt a fejében
és egy menekülési útvonal.. De hová menjen? Kinek kiabáljon? Ki hinne neki?
Hisz ő itt egy senki. Vajon Lilly meg tus menekülni vagy bírnia kell ezt a
megalázást?
6 komi és jön az újabb rész :)
ááhh!! mikor megláttam a Caroline Flack nevet akkorát röhögtem :))
VálaszTörlésés Lilly! szegény! remélem eltud valahogyan menekülni a csákótol!
Izgatottan várom a folytatást!!! :D
Lilly :(
VálaszTörlésMár várom a következőt !!:)
szupi lett siess a kövivel :))xx
VálaszTörlésÚristen szegény Lilly. remélem el tud menekülni. légyszi siess a következő résszel. :D xx
VálaszTörlésNagyon jó lett!:D
VálaszTörlésSzegény Lilly. Teljesen átéreztem... csak meneküljön meg...! siess a kövivel! :))
VálaszTörlésjaj, szegény Lilly. Csak tudjon menekülni. Köviiiiiiiit <3
VálaszTörlésSzegény Lilly. Nagyon átérzem és imádom a blogot! Gyorsan köviiit! :)
VálaszTörlés