38. fejezet – A legénybúcsú

Hát sziasztok :)))

Meghoztam az új részt ennyi idő után. Nem tudom mi volt velem, de valamiért nem jött ihelet.. Nagyon sajnálom hogy úgymond itt hagytalak titeket de nem ment az írás.. :/

 Remélem ezzel a hosszú résszel kárpótollak titeket :)

Próbálok új részt hozni minél előbb ígérem :)

Ha nagy kérés lenne légyszi komizzatok hogy tudjam jó lett ez a rész vagy sem :)

Jó olvasást kívánok nektek :) 

Puszi :)

~Zs.

-          Igen azt próbálom, csak nehezen megy. –nevetett fel kínjába. – Először is drága Louis mivel az édesapátok már nincsen közöttünk, így tőled szeretném megkérni ennek a csodálatos leánynak a kezét.

-          Hogy micsoda? – mindenki elképedve figyelt hol a testvéremre, hol Niall-re hol pedig rám.

-          Szeretném, ha áldásodat adnád erre a frigyre. – mosolygott Niall.

-          Hát.. öhmm.. Drága Niall.. üdvözöllek a családban – nevetett fel majd kezet fogtak egymással. – Nem mintha eddig nem lettél volna ott.

-          És te Lilly? Mit szólsz hozzá? – fordultak felém.

-          Tudod Niall.. én úgy érzem rengeteg mindenen mentünk keresztül az évek során.. Amióta veletek vagyok minden megváltozott az életemben.. Az a lemezszerződés is rádöbbentett arra, hogy nélkületek nem tudnék élni és nem tudnálak itt hagyni titeket.. És én.. büszkén mondom azt, hogy igen. Igen, hozzád megyek feleségül, most és mindörökre melletted szeretnék lenni. Az életem most tökéletes, és nem számít senki és semmi nem állhatnak az utunkba. – mosolyogtam rá a szerelmemre, aki alig hitt a fülének. Oda futott hozzám, a karjába vont és forgott velem egyet.

-          Srácok, én szeretnék először gratulálni. – ugrott fel a helyéről Liam. – Remélem, nagyon boldogok lesztek. – oda jött hozzánk és jó szorosan maghoz ölelt és két puszit nyomott az arcomra.

-          Niall vigyázz a húgomra megértetted? Még csak most kaptam vissza, és már elveszed tőlem? Hogy lehet ez?

-          Hát haver, ennek így kellett lennie, nem hagyhattam, hogy ez a gyönyörűség itt hagyjon engem. Azt akarom, hogy egy életre velem legyen és ő legyen a gyermekeim édesanyja.

-          Azért annyira ne haladjunk előre. – nevetett fel Haz is. – Egyelőre elég egy szeleburdi, és korgó gyomrú Horan.

-          Szerintem igyunk a jegyesekre. – állt fel hirtelen El. – Én is sok boldogságot kívánok nektek srácok.

A boldogság, amit ilyenkor érez az ember leírhatatlan. Emlékszem amikor kicsike voltam mindig esküvőset játszottam és anya azt mondta ha egyszer eljön a nagy nap ő mindig ott lesz velem és segít hogy végig csináljam. Mellettem lesz az esküvő szervezésében, a menyasszonyi ruha kiválasztásában és minden ilyenkor fontos dolog elintézésében. Kicsike fejemmel kérdeztem tőle azt, hogy „honnan fogom tudni, hogy ő nekem az igazi?” A válasza egyszerű volt, „Amikor vele vagy olyan érzés mintha nem is a földön lennél. Szárnyalsz a boldogságtól és azt akarod, hogy soha ne legyen vége ennek az egésznek.” Igaza volt anyának, Niall mellett olyan vagyok, mint egy kisangyal, aki egész nap repked a felhők felett. Amikor meglátom a gyomromban apró lepkék röpködnek és nem akarják abba hagyni a mozgolódást. Azt hiszem megtaláltam azt az embert aki mellett tényleg nagyon boldog vagyok és az életemet is eltudnám képzelni.

*

Egyik nap Lou kitalálta, hogy kettesben menjünk el egyet piknikezni úgy is olyan keveset vagyunk együtt mostanában. Az-az érzés amikor kint ülsz a bátyáddal egy virágos rét közepén leírhatatlan. Nem voltak gondok, dolgok amiket elkellett intézni csak mi ketten, és ez feltöltött energiával. Csak egymásra figyeltünk és olyan dolgokról beszéltünk amikről talán hét közben eszünkbe se jutott volna.

-          Lehet gázos lesz a kérdés, - mosolyodtam el – emlékszel arra, amikor az árvaházban megcsókoltál? Mit éreztél akkor, amikor megtudtad, hogy a húgod vagyok és hát lesmároltál?

-          Jaj ne is mond - a bátyám hirtelen fal fehér lett – tudod hogyan undorodtam magamtól? Ne nevess.. – dobott hozzám egy szőlőszemet.

-          Bocsi, de tényleg kíváncsi vagyok. A menő Louis Tomlinson megcsókolt egy szegény árva kislányt, aki mint kiderült az édes kis hugicája. Hatalmas címlap sztori lenne belőle. Nem gondolod?

-          Nem. – duzzogott, hőn szeretett bátyám. – Tudod mit éltem át azokban a napokban? A srácok azt sem tudták mi a bajom. Hihetetlen volt.

-          Vagy csak kanos voltál.. –menthetetlenül nevettem saját bátyám nyomorán.

-          Kérlek ne nevess, mert szerintem ez a sztori nem vicces. Szóval jobb lenne ha témát váltanánk. Rendben?

-          Benne vagyok. Miről szeretnél beszélgetni drága Lou? – simogattam meg az arcát miközben befurakodtam az ölébe.

-          Tudod most, hogy Niall elrabol tőlem, ki szeretnék használni veled minden percet.

-          Nem fog elrabolni, ott fogunk lakni tőled negyedórányira. Mindig átjöhetsz hozzánk. Jajj bátyus nehogy már ilyenen aggódj. Most hogy megtaláltuk egymást senki és semmi nem fog szétszakítani minket egymástól.

-          Tudom, de ezt mondtuk aznap este is, és látod mi történt. Az a rohadt mackó, ha nem akarom annyira, akkor apa oda figyelhetett volna az útra és láthatta volna azt a részeg sofőrt és akkor most mind együtt lennénk. – éreztem hogy valami a nyakamba csöppent ami nem volt más mint a bátyám elhullajtott könnycseppje. Felkeltem az öléből és magam felé fordítottam a fejét.

-          Lehet, de akkor nem éltünk volna át ennyi mindent. Tudod, amikor felborult a kocsi, apát nem láttam, te pedig nem voltál magadnál, vérzett a fejed, rettenetesen megijedtem.. Egyedül én és anya voltunk még eszméletünknél. Érezte, hogy nincs sok hátra és elbúcsúzott tőlem, tőlünk. Azt kérte, hogy soha ne felejtsem el őket, és az életben legyek erős. Aznap kaptam egy képet amit azóta őrzök az éjjeli szekrényemen. Minden este azzal aludtam el hiszen hiányoztatok, rettenetesen. Az árvaházban nem kaptunk akkora szeretetet mint egy meleg otthonban. Kicsit is örültem annak hogy téged legalább elvittek és szerető családban fogsz felnőni. Magányos voltam, csúfoltak a nagyok és mindig bántottak. Én voltam a kis esetlen akit bárki bármikor bánthatott. Lefekvés előtt sokszor kértem a jó istent hogy fordítsa vissza az idő kerekét és had lehessek újra otthon veletek. De soha nem történt meg. Aztán egy csoda folytán belecsöppentetek az életembe és azóta úgy érzem élek. Az a koncert az-az ének ráébresztett arra amit anya mondott. Legyek erős és ne adjam fel az álmaimat. – csak mondtam és mondtam és észre sem vettem hogy kibuggyant egy könnycsepp a szemem szarkából.

-          Kérlek Lilly, és ne gondolj a múltra, most itt vagyok,vagyunk neked és segítünk hogy teljesüljön az álmod és nagyon boldog legyél. Az ami meg az otthonban történt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem.

-          Lou, tudod hogy rád soha nem fogok haragudni. Nem te tehetsz róla, amúgy meg teljesült az álmom. Újra együtt vagyunk, van egy szerető vőlegényem aki tényleg szeret engem és van egy családom. Köszönöm..

-          Tudod örülök hogy most itt vagy velem.

-          Én is bátyus, nagyon, nagyon szeretlek téged.

-          Én is téged te majom. – egy forró csókot nyomott a homlokomra ami kicsit megnyugtatott.

-          Louis arra gondoltam, hogy talán kísérhetnél te az oltárhoz. – néztem mélyen a szemébe és úgy láttam hogy megleptem ezzel a kérésemmel. – Nagyon szeretném ha a apa helyett te kísérnél el.

-          Én vagyok most a világ legboldogabb embere. Köszönöm hogy elkértél.

*

-          Na hogy állsz? Mutasd magad. – hallottam kintről Danie hangját.

-          Szerintetek ebbe tetszenék Niall-nek? – mutattam meg magamat sokadszorra a barátaimnak. Egy csodálatos ruhaköltemény volt rajtam. A ruha, ami jelenleg rajtam díszelgett egy féloldalas ruhacsoda volt. A derekamig feszült, majd egy öv következett tele csillogóbbnál csillogóbb kövekkel majd kiszélesedett és gyönyörűen omlott a földre. 

-          Igen, azt hiszem ez a tökéletes. – ugrott fel a helyéről El. – Gyönyörű vagy benne Lil.

-          Niall odáig lesz érted – kuncogott Perrie.

-          Ez a tökéletes ruha.

-          Azt hiszem beleszerettem ebbe a ruhába. Nem is olyan kihívó, nem is egyszerű pont az aranyközép úton van. – mosolyogtam bele a tükörbe miközben magamat csodáltam.

-          Te vagy a legszebb menyasszony. – mosolyogott Louis. – Gyönyörű vagy drága húgom. Irigylem Niallt, ha nem lennél a húgom esküszöm megszöktetnélek és én vennélek feleségül.

*

Este fáradtan estünk haza a ruhapróbáról, örültem neki hogy beállhatok a zuhanyzóba egy forró zuhany alá. Amikor bekentem magamat a kókuszos csodával és gondosan leöblítetem magamról sokáig álltam még a forró zuhany alatt. Jó volt ott állni és gondolkozni. Pár nap múlva már hivatalosan is Niall-é leszek és ezt senki sem akadályozhatja meg. Egy idő után kiléptem a kabinból gondosan megtöröltem testem minden szegletét magamra kaptam a pizsamámat és elindultam a szobánk felé. Niall már az ágyban volt és a laptopjával szórakozott. Nem vett észre egészen odáig míg be nem másztam mellé az ágyba. Az ágy besüppedése jelezte neki hogy vendége akadt.

-          Kicsim. – arcán apró mosoly ült ki amikor meglátott és egy csókkal ajándékozott meg. – Milyen napod volt? Jól ment a ruha próba?

-          Szuper, rengeteget hülyéskedtünk. Talán a tízedik ruha után találtam meg a tökéleteset. Gyönyörű szép ruha, nekem nagyon tetszik és úgy gondolom a srácoknak is be jött. Na és te mivel foglalatoskodtál ma és most? – jó szorosan oda bújtam hozzá és leskelődtem hogy mit is csinált az imént mielőtt még meg zavartam volna.

-          Ezt azt. Elintéztem pár dolgot az esküvővel kapcsolatban, meg a holnap legénybúcsút beszéltem meg a fiúkkal. Most pedig Twitteren tevékenykedtem, olvasgattam meg írogattam. Képzeld mindenki gratulál nekünk, és sok boldogságot küldenek a házassághoz. Rájöttem arra hogy vannak nagyon kedves rajongóink is akik nem akarnak nekünk ártani.

-          Nagyon helyes. Nem kell mindenben a rosszat keresni. Szeretnek titeket a rajongók és punkt tum. Mindenben támogatni fognak titeket. Akár milyen döntéseket hoztok az életben. – rámosolyogtam és láttam azt a kisfiús ragyogást, amibe beleszerettem. Niall-t egy olyan srácnak ismertem meg aki csupa szív és szeretet. Úgy gondolom neki van a legnagyobb szíve a csapatban. Tényleg önzetlenül tud szeretni másokat.

-          Szeretlek te majom. – odahajolt hozzám és egy érzéki csókkal adományozott meg.

-          Én is téged életem. De ha nem bánod én elnyúlok mert a mai nap teljesen lefárasztott. De ha gondolod nyugodtam beszélgess még. Engem nem zavar.

-          Dehogy, már rakom el. Én is fáradt vagyok és holnapra ki kell pihennem magamat. – Gyorsan kimászott az ágyból a laptopot a helyére tette majd gyorsan vissza bújt mellém az ágyba és szorosan magához ölelt. – Örülök hogy pár nap múlva a feleségem leszel. Jó éjt te angyal, álmodj szépeket. Szeretlek – búcsúzóul egy csókot nyomott a homlokomra majd lekapcsolta a villanyt.

-          Én is szeretlek téged. Jó éjszakát Horan, álmodj szépeket. – jó szorosan odabújtam ölelő karjai közé és hallgattam egyenletes lélegzet vételét majd elaludtam.

*

Ez az utolsó éjszakám, amit még agglegényként tölthetek és a srácok úgy gondolták ezt rendesen meg kell ünnepelni. Meghívtuk az összes barátomat,családtagomat és az X-Factoros mentorunkat is. Délután hatkor készülődtem az estére amikor Lilly sétált ki a fürdőszobából. A szememet alig tudtam levenni gyönyörű testéről miközben fehérneműben riszálta magát előttem.

-          Most elakarsz csábítani?- vigyorgott rám – mert akkor jelentem sikerült. – Egyre közelebb mentem hozzá miközben ő távolodott előlem.

-          Niall, készülődnöd kell. Lassan indultok és én is megyek a csajokkal el. Nem fogunk elkészülni. – kuncogott.

-          Talán, de ha én megakarom csókolni a majdnem feleségemet akkor megteszem. – elrugaszkodtam és utána futottam.

-          Niall, ne. – sikítozott. De nem tudott elmenekülni előlem. Ölelő karjaim közé fogtam és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Már éppen hogy kezdtünk belemelegedni a dolgokba amikor Harry jött be a szobába.

-          Bocsánat hogy mezavarom a turbékolásotokat de mennünk kellene ha időben oda akarunk érni a pályára. – vigyorgott ránk legfiatalabb bandatársam.

-          Már megyek is. Jó szórakozást drágám. – fordultam szívem hölgye felé. – Vigyázz magadra.

-          Te is. Harry, vigyázzatok egymásra és lehetőleg ne csináljatok ostobaságokat.

-          Értettem, és nyugodj meg annyira nem lesz durva buli. – vigyorgott ránk ismét. – Na de most már tényleg el kell rabolnom mert soha nem fogunk oda érni.

-          Jó-jó megyek már. Szeretlek kicsim. Holnap találkozunk. – odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára.

-          Én is szeretlek. – gyengéden simított egyet az arcomon majd ellépet mellőlem. Már épp indultunk kifelé amikor Haz hirtelen megfordult.

-          Lilly had jegyezzem meg nagyon szexi vagy ebbe a fehérneműbe. – amint meghallottam ezt oda vágtam egyet neki és már tuszkoltam is ki a szobából. Lilly pedig ezt a cselekedetet egy nevetéssel zárta.

A Funky Buddha előtt még elmentünk egy gyorsulási pályára, hogy egy kicsit levezessük a feszültséget. Mindenki elfoglalt egy autót és kezdődhetett is a verseny. Az élmény hogy egy ilyen kocsit vezethettünk félelmetes volt és egyben fantasztikus. Örülök, hogy a srácok ide hoztak hiszen sokszor említettem nekik hogy ki szeretném magamat próbálni. A verseny után iszogattunk egy kicsit majd nevetve szálltunk be a limóba ami elszállított minket a kedvenc szórakozó helyünk felé. Csak azt sajnálom hogy Lilly nem jöhetett velünk. Nagyon szereti ezt a helyet. Belépésünkkor megcsapott a cigaretta füst és az alkohol szag keveréke. Ha jól sejtem itt már javában zajlik a buli. Minket sem kellett kérlelni így bele is vágtunk a búcsú estémbe. Talán az ötödik vagy a hatodik whiskynél járhattam amikor Liam szót kért magának.

-          Én mint a tanúd, kitaláltam egy remek játékot amit a többiekkel is lebeszéltem. – vigyorgott rám a velem szemben ülő barátom. – Arra gondoltam, hogy összeírok pár feladatot, amit teljesítened kellene az este folyamán.

-          Pontosan, mindegyik olyan feladat amit Lilly-vel is megbeszéltünk, hogy ne legyen ebből kavarodás. – vette át a szót Zayn.

-          Szóval itt a papír, és sok sikert. – nevetett Harry. Odanyújtotta nekem a papírt én pedig olvasni kezdtem a rám váró feladatokat. Egy két feladaton hangosan felnevettem, de volt olyan is amin csak szörnyülködtem. Gyűjtsek csókokat a pólómra és az egész testemre? Adjak el az utcán kotont vagy akár tangákat? Komolyan? Ki volt az-az okos aki ezt kitalálta.

-          Miben fogadunk, hogy az eladós részét Harry te találtad ki.. – néztem fel a lapból.

-          Bingóó.. Sok sikert öcskös, hidd el menni fog ez mint a karika csapás. – vigyorgott Haz. – A rajongók odáig lesznek egy –egy eladott Horan tangáért.

-          Ne csináljátok már ezt velem. És ebbe Lilly komolyan bele ment? – szörnyülködtem.

-          Pontosan, a barátnőd nagyon készséges volt ebből a szempontból.

-          Akkor kezdetét veheti a legénybúcsú. – csaptam össze a kezemet- Melyikkel kezdjem? Vagy a sorrend mindegy?

-          Azt rád bízzuk, sok sikert. – szépen felálltam a helyemről majd folyamatosan elkezdtem megoldani a viccesebbnél viccesebb feladatokat. A lányok természetesen készségesen segítettek a feladatomban, amikor vagy egy csókot kértem a testemre vagy akár a melltartóját kértem el az adott hölgytől. A tudat, hogy a lányok csak így odaadják a melltartójukat annyira fura.. vagy csak nekem az? Én vagyok ilyen prűd, és még nem szoktam hozzá? Áá..dehogy is. ezt a gondolatot el is vetem.

-          Na hol tartasz? – sétált oda hozzám Josh.

-          Azt hiszem megszereztem a 20. melltartót így ez a feladat is pipa, és mivel a lányok készségesen adnak nekem puszikat a csókos rész is kész van.

-          Nem vagy semmi haver.. azt hittem, hogy nem mész bele az ilyenbe. – miközben kikérte az italát én is kértem egy erőset.

-          Jajj ne is mond. Az egyik csaj, ODA le akart puszit adni mondván az is a testrészem. Elég ijesztő volt.  Harry-t még elkapom ezért az tuti. – nevettem fel majd lehúztam a tömény italt, ami marta a torkomat és együtt vissza indultunk a baráti társasághoz, akik már jócskán lerészegedtek.

-          Niall, - ölelt meg Harry – jó hogy jössz. Most jönne az én személyes meglepetésem. Erről még a többiek sem tudtak, csak én. Arra gondoltam kapsz egy kis személyes ajándékot, hogy tudd, mit hagysz ki az életedből.

-          Harry ugye nem az amire gondolok? – horkant fel Simon.

-          Nyugalom. – odahozott egy széket, amire leültetett és vártam a csodára. Először fogalmam sem volt mi lehet a meglepetés. Mindenre gondoltam, de arra az egyre nem amit kaptam. A tény miszerint egy 20 éveiben járó lány közeledett felém lenge öltözetben megrémisztett. Az arcomról lefagyott a mosoly, és a barátaim felé fordultam. Ők is csak a fejüket rázták. A lány csak közeledett majd megállt előttem. Menekülni már nem tudtam. Elkezdett nekem táncolni, rázta magát tekerte a csípőjét. Ilyenre nem számítottam, de hát legénybúcsún vagyok, az ilyen bármikor előfordulhat nem igaz? Kezdtem elengedni magamat és átadni a zenének. A hölgy már az ölemben volt és így akart hozzám közelebb férkőzni. Majd megragadta a karomat és berángatott a tánctér közepére. Ott a zene ütemére mozogtunk együtt, a srácok követve minket körénk gyűltek és tapsoltak. Tényleg jól éreztem magamat, nem voltam olyan feszült elengedtem magamat egy másik lány társaságában. De megtartottam azt a tisztes távolságot, amit kellett, hiszen pár nap múlva megnősülök. Elkötelezem magamat.

Az éjszaka folyamán több lány is meghívott egy-egy italra miszerint nekem muszáj a sárga földig lerészegednem, mert így nem legénybúcsú a legénybúcsú. Én elfogadtam az ajánlatukat valamint beszélgettem is velük. Nem tudom mennyi lehetett az idő azt meg főleg, nem hogy mennyit ihattam, de a telefonom csörgésére figyeltem fel. Nem is néztem meg hogy ki hív csak felvettem.

-          Niall Horan. – szóltam bele kótyagos fejjel.

-          Niall, tudom, hogy most te is ünnepelsz és nem hívtalak volna fel ha nem lenne fontos. – talán Eleanor hangját hallottam, ami elég feszült volt. – Történt egy kis baleset a lánybúcsún és most a kórházban ülünk. Be kellene jönnöd..

37. rész – Hozzám jössz feleségül?

Sziiasztooook :))

Sajnálom hogy csak most hoztam részt.. de nagyon el voltam havazva és nagyon ihletem sem volt hogy hogyan folytassam..

De itt van.. :)) Remélem tetszeni fog nektek :)

Nem is szaporítom tovább a szót.. Jó olvasást nektek :)) ♥

Komizni ér ;) 

Puszi :)

-          Készen vagy már? – rontott be a szobába a bátyám. Arca különös mosolyra húzódott.

-          Hát persze. – kacagtam. Dehogy voltam kész, pedig tudom, jól hogy ez a nap nagyon fontos számára és a banda számára is.

-          De Lilly, te még fel se öltöztél. – nevetett már ő is. – Hogy fogunk így oda érni a Gálára?

-          Sajnálom, de annyi helyen járt az eszem, hogy elfelejtettem felöltözni. De a sminkem és a hajam már készen van, már a csak a ruhát kellene magamra aggatnom.

-          Kérlek, siess, nem késhetünk el egy olyan programról, amit mi magunk szervezünk, és mi vagyunk a házigazdák.

-          Kérlek, nyugodj meg! Minden rendben lesz. De meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon jól áll neked ez az öltöny. – ismét rám tört egy nevető görcs. Nem is értem mi van velem. Végre egyszer boldognak érzem magamat a családommal és annyi szeretettel ruháznak fel, hogy azt el sem tudom nektek mondani.

-          Te bolond vagy.. Siess a srácokkal lent várunk rád. Öt percet kapsz. – nevetett most már ő is.

-          Sietek. – gyorsan egy puszit nyomtam az arcára és most már ténylegesen is a készülődésen járt az eszem. Most biztosan azt kérdezitek magatoktól, hogy mi történhetett köztem és a bátymám között.. Egy évvel ezelőtt meg jött az eszem és megbocsájtottam ennek a majomnak. Most már biztosan tudom, hogy ez volt életem legjobb döntése. Szükségem volt rá, és neki is rám. Most pedig próbáljuk bepótolni az elvesztegetett időt, amit elpazaroltunk.

-          Biztos ebben kisasszony? Ezt szeretné? – kérdezte tőlem a kezelő orvosom Mr. Tomson.

-          Igen, el szeretném hagyni a kórházat. Elég erősnek érzem magamat és a mankóval is könnyedén tudok mozogni. Kérem, muszáj beszélnem a bátyámmal. – kérlelően néztem az orvosra, aki végül is beadta a derekát és előállította a szükséges papírokat, amivel el tudom hagyni a kórházat. Három hónapot töltöttem a kórházban és ez bőven elég volt ahhoz, hogy mindent helyre rakjak magamban. Most már tudom, hogy mit akarok. Amikor először olvastam el Louis levelét majdnem széttéptem. Képtelen volt elhinni azt, amit leírt abban a levélben. Azt hittem csak hazudik nekem. Miért hittem volna el azt, hogy nem érezte jól magát a családnál? Hiszen olyan kedvesnek tűntek, amikor elvitték tőlem. Összezavarodtam. Szükségem volt rá, az ölelésére, a szeretetére. ÉS amikor megtudtam, hogy tényleg elment összetörtem. A srácok minden nap felhívtak, hogy beszélhessenek velem, valamint hogy tudassák velem, hogy van a bátyám. Most hogy kint vagyok, a kórházból cselekedni akarok. Mivel repülőre nem ülhetek a lábam és a sérüléseim miatt, házhoz megyek a bocsánatáért. A srácokkal mindent megbeszéltem. Tudom, hogy mikor jönnek haza.

-          Austin? – az unokatestvérem a harmadik csörgésre vette fel a telefont. – Kiengedtek a kórházból. Értem tudnál jönni?

-          Persze, kb. 15 perc és ott vagyok. – Austin mindig mellettem volt. Kezdetben rettenetesen dühös voltam rá. Az a tudat, hogy becsapott, elkeserített. De most már tudom, hogy mit miért tett és nagyon hálás vagyok neki. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a családom ismét egybe legyen és boldogok legyünk úgy mint annak idején.

-          Biztos vagy benne hogy ez jó ötlet lesz?

-          Számtalanszor kérdezted már, az utolsó percekben nem fogok vissza tántorogni.. Biztosra remélem hogy meg tud nekem bocsájtani ennyi idő után..  Ha nem akkor pedig emelt fővel távozom.. ÉS akkor el is utazok egy időre Londonból. Mindig el akartam jutni Los Angeles-be. Most talán esélyem is lenne rá, tudod megkeresett egy menedzser, hogy felkarolna..

-          De Lilly, ez fantasztikus! Miért nem beszéltél erről korábban? Mikor történt ez az egész? – faggatózott, ám az idő egyre jobban szorított bennünket. A srácok gépe 20 perc múlva landolni fog.

-          Még a baleset előtt, épp bent voltam a kávézóba és zenéltem amikor az a férfi megkeresett. Nagyon kedves volt velem, meghívott egy teára és beszélgettünk. Elmondta hogy mit akar, én pedig időt akartam kérni. Amikor filmeztünk akkor akartam elmondani, de Lou beállított és esélyem sem volt elmondani neked. Utána pedig megkeresett a kórházban is. Gondolom a srácok elmondták neki mi történt.. azt mondta kapok haladékot és hívjam fel. Félek Austin.. nem akarok elszakadni a családomtól, főleg úgy hogy most van esélyem arra hogy boldog lehessek. Eszembe se jutott hogy elmenjek. Amikor pakoltam össze a cuccaimat akkor találtam meg a névjegykártyát.

-          De Lilly.. ezt gondold meg.. Nem azt mondom, hogy menj el a világ másik végére, félre ne érts. De ezzel akár be is indulhat a karriered. De ez fantasztikus.. Nem is értelek…

-          Sajnálom.. én már döntöttem. Ha Louis elküld, és nem akar beszélni velem, akkor talán megfontolom ezt az ajánlatot. De kérlek, mindjárt ide érnek és nem szeretném, ha így találnának minket. Menjünk be a nappaliba, kérlek, otthon mindent megbeszélünk.

-          Rendben, de azért gondold meg. Nem mindig kapsz ilyen ajánlatot. De figyelj csak, úgy hallom meg állt a kocsi a ház előtt. Gyere, lepjük meg őket. – szépen lassan odamentem a lépcsőhöz és leültem rá. Pont az ajtóval szemben voltam. Mélylevegőt vettem, hiszem már hallottam, hogy a kulcs elfordul a zárban. Elsőként Zayn, majd Harry, Liam és végül Niall jött be az ajtón. Mindenkinek a szájára hatalmas mosoly húzódott. Oda jöttek hozzám és egy hatalmas öleléssel és puszival köszöntöttek.

-          Louis?

-          Kint zsörtölődik. Mindjárt jön. – kacagott Zayn. Addig is szépen körém álltak hogy a bátyám észre se vehessen.

-          Felkészültél? – suttogta Harry, aki mellettem foglalt helyet.

-          Erre várok 2 teljes hónapja. Remélem menni fog. – biztattam a barátomat, akinek a válasza egy hatalmas mosoly volt. Mikor meghallottam, hogy becsapódott az ajtó a lélegzetem is elállt.

-          Legközelebb nem fogom utánatok cipelni a több kilós táskátokat rendben? Rohadt nehéz..

-          Kedves Louis. – kezdett bele Liam. – Ugye emlékszer arra hogy azt ígértük neked, hatalmas meglepetésre számíthatsz tőlünk ha hazaérünk.

-          Próbáltad kiszedni belőlünk, hogy mire készülünk, de nem jött össze. – a mai napig kiráz a hideg Haz rekedtes hangjától, wááóó.

-          Remélem felkészültél rá..

-          Figyeljetek srácok. Nekem ehhez semmi kedvem. Kérlek, had menjek fel a szobámba, így is eleget nyúztatok már engem az úton. – kérlelte őket.

-          Nem-nem. Ezt akkor is látnod kell.

-          Sajnálom, de engem semmi sem érdekel. Nincs szükségem semmire, csak arra, hogy egyedül lehessek.

-          És rám sincs szükséged? – a hangom elhalkult féltem a válaszától.

-          Ne vicceljetek, velem kérlek.. esküszöm, már kezdek megőrülni.. Azt hittem az Ő hangját hallom..

-          Honnan veszed, hogy nem?- a srácok elálltak előlem és csak őt figyeltem. Az arca.. hirtelen olyan sápadt lett..

-          Te..Te.. most tényleg itt vagy? – kérdezte tőlem meglepetten, egyre közelebb jött hozzám. Én pedig megpróbáltam felállni hozzá.

-          Sziia Louis. – köszöntem neki kedvesen.

-          Édes jó istenem! –odarohant hozzám és a kezei közé kapott. Mire hangos kacagás tört fel belőlem. Olyan jó volt érezni az illatát és újra a kezei között lenni.

-          Lou! Szédülök! Tegyél már le.

-          El sem hiszem, hogy itt vagy. Hogy kerülsz ide? Ti tudtátok ezt az egészet? – fordultunk a srácok felé, akik csak mosolyogtak rajtunk és boldogok is voltak.

-          Persze hogy tudtuk, szerinted miért mondtuk neked minden este hogy ne add fel a reményt.. – magyarázta Hazza.

-          Ami engem illet, szeretnék bocsánatot kérni tőled. Kibírhatatlan voltam és már az elején meg kellett volna bocsájtanom neked. Drága testvérem annyira hiányoztál..

-          Mit mondtál?

-          Azt hogy a testvérem vagy.. Nem igaz? A bátyám A bááátyáám! – kiabáltam boldogan mire Louisnak nagyobb lett a mosolya.

-          Ez életem legszebb napja. – odahajolt a fejemhez és egy csókot nyomott rá. – Szeretlek Hugi..

Még most is visszagondolok, arra a délutánra a hideg kiráz tőle. Olyan boldogok voltunk sőt vagyunk. Minden olyan jó volt.. kicsit lent maradtunk beszélni aztán a srácok nem bánták és felmentünk a szobájába, hogy beszélhessünk. Annyi mindenről beszéltünk akkor este, hogy azt el sem tudom nektek mondani. Szeretem a bátyámat, bármi is történt közöttünk nem tudok rá haragudni.

Utoljára még belenéztem a tükörbe majd elindultam a lent várakozó barátaimra. Szépen lassan elindultam lefelé a lépcsőn hogy kiérdemeljem a lent lévő csodálatra méltó fiúk figyelmét. Mind az öten csodálatosan néztek ki az öltönyükben.

A kocsiban a srácok rengeteget nevettek és viccelődtek a másikon. De amikor megérkeztünk a színhelyre egyből megkomolyodtak. A kocsiból kiszállva Niall-be kapaszkodtam és úgy indultunk meg a vörös szőnyegen.

-          Köszöntök mindenkit, aki megjelent ezen az Adománygyűjtő Gálán. – kezdte a beszédet Liam. Több száz híresség eljött azért, hogy a szegényeket tudjuk támogatni.

-          A belépő árából, a fogyasztott italok és ételekért megfizetett összegeket rájuk fogjuk fordítani. – vette át a szót Harry.

-          Az összes fellépő, aki a mai este minket fog szórakoztatni ingyen vállalták el, ezzel is segítve a rászorulókat.

-          Jó szórakozást mindenkinek. – búcsúzott el Niall. Amikor a srácok lejöttek a színpadról oda jöttek hozzánk. Niall egy forró csókot lehelt azt arcomra majd helyet foglalt. Mindegyik fiú a párja mellett foglalt helyet, így voltunk egy csapat.

-          Annyira büszke vagyok rátok srácok. Ez, amit most csináltok fantasztikus, komolyan felnézek rátok.. – vallottam be nekik, amit gondolok.

-          De hát ez az egész a te ötleted volt, és te szervezted meg az egészet.. – magyarázkodott Harry.

-          Pontosan, ha te nem lennél senki sem lenne itt. Szóval ez az egész neked köszönhető. – vette át a szót Zayn.

-          Amikor majdnem itt hagytál minket, teljesen összetörtünk. De hála istennek időben meg jött az eszed. – simogatta meg a kezemet Louis.

-          Ne is hozzátok szóba jó? Azóta is bűntudatom van.

-          Nekünk mondod? Amikor megláttuk a levelet, hogy elmentél, azonnal rohantunk, és amikor láttuk, hogy elszáll a Los Angeles-i járat.. Megijedtünk, hogy nem látunk többet és hogy a karrieredet választottad helyettünk.

-          Kérlek srácok, inkább élvezzük a ma estét.. ne rágódjunk a múlton.

-          Igaza van Lilly-nek. – helyeselt Zayn.

-          Elegem van abból, hogy helyettem akarsz dönteni! – ordibáltam a testvéremmel, amikor megtudta, hogy kaptam egy ajánlatot.

-          Most találtunk ismét egymásra te pedig el akarsz menni a világ másik végére? Komolyan ennyit jelentett neked az, hogy örökre együtt leszünk? Jó kis testvér vagy mondhatom… - idegesen járkált a szobában, azt hiszem most mindent elrontottam.

-          Tudod, igen megfordult a fejembe az, hogy elfogadjam az ajánlatot.. Tudod hányszor álmodtam arról, hogy olyan leszek, mint anya? Hogy egyszer híres énekes leszek, és anya büszke lehessen rám? A te álmod már teljesül miért ne teljesülhessen az enyém is?

-          A francba is! Nem akarlak ismét elveszíteni.. Szerinted, ha elmennél, mennyit találkozhatnánk? Maximum telefonon tudnánk beszélni..

-          De ez az álmom fogd már fel.. a Te álmod már teljesül miért nem hagyod, hogy az enyém is teljesüljön? – szememből előtörtek a könnycseppek..

-          Annyira sajnálom, figyelj én nem akartam ezt a veszekedést.. De amikor megtudtam, hogy megfontoltad ezt az egészet elöntött a düh.. hogy magamra hagysz..

-          Szerinted itt hagytam volna a szerelmemet és a családomat? Szerinted képes lettem volna rá? Köszönöm, ha kinézted belőlem.. felkaptam a cuccomat és kirohantam a szobából.

-          Srácok én elfáradtam.. –nyafogott Louis miután lejöttek a táncparkettről.

-          Hát drágám.. én nem is csodálom.. – kacagott Eleanor – És nem kis mennyiségű italt toltál magadba.

-          Egy kis figyelmet szeretnék kérni. – állt fel Niall a poharával együtt. – Most hogy így együtt vagyunk, szeretnék mondani valamit.

-          Húha Niall de hivatalos vagy- nevetett fel hirtelen Harry.

-          Kérlek, hallgassatok meg, mert számomra ez nagyon fontos. – körbenézett és belekezdett.  – Tudjátok, amikor megláttam ezt a szépséget, egyből beleszerettem. Tudom, hogy sokat vétkeztem, amit remélem már megbocsájtottál nekem. Nagyon szeretlek téged éppen ezért hoztam meg ezt a fontos döntést…

-          Niall te most azt csinálod, amire én gondolok? – szakította félbe a fiút Liam.

-          Igen azt próbálom, csak nehezen megy. –nevetett fel kínjába. – Először is drága Louis mivel az édesapátok már nincsen közöttünk, így tőled szeretném megkérni ennek a csodálatos lánynak a kezét.

-          Hogy micsoda? – mindenki elképedve figyelt hol a testvéremre, hol pedig rám.

-          Szeretném, ha áldásodat adnád erre a frigyre. – mosolygott Niall.

-          Hát.. öhmm.. Drága Niall.. üdvözöllek a családban – nevetett fel majd kezet fogtak egymással.

-          És te Lilly? Mit szólsz hozzá?

-          Tudod Niall.. én úgy érzem rengeteg mindenen mentünk keresztül az évek során.. Amióta veletek vagyok minden megváltozott az életemben.. Az a lemezszerződés is rádöbbentett arra, hogy nélkületek nem tudnék élni. És én….