37. rész – Hozzám jössz feleségül?

Sziiasztooook :))

Sajnálom hogy csak most hoztam részt.. de nagyon el voltam havazva és nagyon ihletem sem volt hogy hogyan folytassam..

De itt van.. :)) Remélem tetszeni fog nektek :)

Nem is szaporítom tovább a szót.. Jó olvasást nektek :)) ♥

Komizni ér ;) 

Puszi :)

-          Készen vagy már? – rontott be a szobába a bátyám. Arca különös mosolyra húzódott.

-          Hát persze. – kacagtam. Dehogy voltam kész, pedig tudom, jól hogy ez a nap nagyon fontos számára és a banda számára is.

-          De Lilly, te még fel se öltöztél. – nevetett már ő is. – Hogy fogunk így oda érni a Gálára?

-          Sajnálom, de annyi helyen járt az eszem, hogy elfelejtettem felöltözni. De a sminkem és a hajam már készen van, már a csak a ruhát kellene magamra aggatnom.

-          Kérlek, siess, nem késhetünk el egy olyan programról, amit mi magunk szervezünk, és mi vagyunk a házigazdák.

-          Kérlek, nyugodj meg! Minden rendben lesz. De meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon jól áll neked ez az öltöny. – ismét rám tört egy nevető görcs. Nem is értem mi van velem. Végre egyszer boldognak érzem magamat a családommal és annyi szeretettel ruháznak fel, hogy azt el sem tudom nektek mondani.

-          Te bolond vagy.. Siess a srácokkal lent várunk rád. Öt percet kapsz. – nevetett most már ő is.

-          Sietek. – gyorsan egy puszit nyomtam az arcára és most már ténylegesen is a készülődésen járt az eszem. Most biztosan azt kérdezitek magatoktól, hogy mi történhetett köztem és a bátymám között.. Egy évvel ezelőtt meg jött az eszem és megbocsájtottam ennek a majomnak. Most már biztosan tudom, hogy ez volt életem legjobb döntése. Szükségem volt rá, és neki is rám. Most pedig próbáljuk bepótolni az elvesztegetett időt, amit elpazaroltunk.

-          Biztos ebben kisasszony? Ezt szeretné? – kérdezte tőlem a kezelő orvosom Mr. Tomson.

-          Igen, el szeretném hagyni a kórházat. Elég erősnek érzem magamat és a mankóval is könnyedén tudok mozogni. Kérem, muszáj beszélnem a bátyámmal. – kérlelően néztem az orvosra, aki végül is beadta a derekát és előállította a szükséges papírokat, amivel el tudom hagyni a kórházat. Három hónapot töltöttem a kórházban és ez bőven elég volt ahhoz, hogy mindent helyre rakjak magamban. Most már tudom, hogy mit akarok. Amikor először olvastam el Louis levelét majdnem széttéptem. Képtelen volt elhinni azt, amit leírt abban a levélben. Azt hittem csak hazudik nekem. Miért hittem volna el azt, hogy nem érezte jól magát a családnál? Hiszen olyan kedvesnek tűntek, amikor elvitték tőlem. Összezavarodtam. Szükségem volt rá, az ölelésére, a szeretetére. ÉS amikor megtudtam, hogy tényleg elment összetörtem. A srácok minden nap felhívtak, hogy beszélhessenek velem, valamint hogy tudassák velem, hogy van a bátyám. Most hogy kint vagyok, a kórházból cselekedni akarok. Mivel repülőre nem ülhetek a lábam és a sérüléseim miatt, házhoz megyek a bocsánatáért. A srácokkal mindent megbeszéltem. Tudom, hogy mikor jönnek haza.

-          Austin? – az unokatestvérem a harmadik csörgésre vette fel a telefont. – Kiengedtek a kórházból. Értem tudnál jönni?

-          Persze, kb. 15 perc és ott vagyok. – Austin mindig mellettem volt. Kezdetben rettenetesen dühös voltam rá. Az a tudat, hogy becsapott, elkeserített. De most már tudom, hogy mit miért tett és nagyon hálás vagyok neki. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a családom ismét egybe legyen és boldogok legyünk úgy mint annak idején.

-          Biztos vagy benne hogy ez jó ötlet lesz?

-          Számtalanszor kérdezted már, az utolsó percekben nem fogok vissza tántorogni.. Biztosra remélem hogy meg tud nekem bocsájtani ennyi idő után..  Ha nem akkor pedig emelt fővel távozom.. ÉS akkor el is utazok egy időre Londonból. Mindig el akartam jutni Los Angeles-be. Most talán esélyem is lenne rá, tudod megkeresett egy menedzser, hogy felkarolna..

-          De Lilly, ez fantasztikus! Miért nem beszéltél erről korábban? Mikor történt ez az egész? – faggatózott, ám az idő egyre jobban szorított bennünket. A srácok gépe 20 perc múlva landolni fog.

-          Még a baleset előtt, épp bent voltam a kávézóba és zenéltem amikor az a férfi megkeresett. Nagyon kedves volt velem, meghívott egy teára és beszélgettünk. Elmondta hogy mit akar, én pedig időt akartam kérni. Amikor filmeztünk akkor akartam elmondani, de Lou beállított és esélyem sem volt elmondani neked. Utána pedig megkeresett a kórházban is. Gondolom a srácok elmondták neki mi történt.. azt mondta kapok haladékot és hívjam fel. Félek Austin.. nem akarok elszakadni a családomtól, főleg úgy hogy most van esélyem arra hogy boldog lehessek. Eszembe se jutott hogy elmenjek. Amikor pakoltam össze a cuccaimat akkor találtam meg a névjegykártyát.

-          De Lilly.. ezt gondold meg.. Nem azt mondom, hogy menj el a világ másik végére, félre ne érts. De ezzel akár be is indulhat a karriered. De ez fantasztikus.. Nem is értelek…

-          Sajnálom.. én már döntöttem. Ha Louis elküld, és nem akar beszélni velem, akkor talán megfontolom ezt az ajánlatot. De kérlek, mindjárt ide érnek és nem szeretném, ha így találnának minket. Menjünk be a nappaliba, kérlek, otthon mindent megbeszélünk.

-          Rendben, de azért gondold meg. Nem mindig kapsz ilyen ajánlatot. De figyelj csak, úgy hallom meg állt a kocsi a ház előtt. Gyere, lepjük meg őket. – szépen lassan odamentem a lépcsőhöz és leültem rá. Pont az ajtóval szemben voltam. Mélylevegőt vettem, hiszem már hallottam, hogy a kulcs elfordul a zárban. Elsőként Zayn, majd Harry, Liam és végül Niall jött be az ajtón. Mindenkinek a szájára hatalmas mosoly húzódott. Oda jöttek hozzám és egy hatalmas öleléssel és puszival köszöntöttek.

-          Louis?

-          Kint zsörtölődik. Mindjárt jön. – kacagott Zayn. Addig is szépen körém álltak hogy a bátyám észre se vehessen.

-          Felkészültél? – suttogta Harry, aki mellettem foglalt helyet.

-          Erre várok 2 teljes hónapja. Remélem menni fog. – biztattam a barátomat, akinek a válasza egy hatalmas mosoly volt. Mikor meghallottam, hogy becsapódott az ajtó a lélegzetem is elállt.

-          Legközelebb nem fogom utánatok cipelni a több kilós táskátokat rendben? Rohadt nehéz..

-          Kedves Louis. – kezdett bele Liam. – Ugye emlékszer arra hogy azt ígértük neked, hatalmas meglepetésre számíthatsz tőlünk ha hazaérünk.

-          Próbáltad kiszedni belőlünk, hogy mire készülünk, de nem jött össze. – a mai napig kiráz a hideg Haz rekedtes hangjától, wááóó.

-          Remélem felkészültél rá..

-          Figyeljetek srácok. Nekem ehhez semmi kedvem. Kérlek, had menjek fel a szobámba, így is eleget nyúztatok már engem az úton. – kérlelte őket.

-          Nem-nem. Ezt akkor is látnod kell.

-          Sajnálom, de engem semmi sem érdekel. Nincs szükségem semmire, csak arra, hogy egyedül lehessek.

-          És rám sincs szükséged? – a hangom elhalkult féltem a válaszától.

-          Ne vicceljetek, velem kérlek.. esküszöm, már kezdek megőrülni.. Azt hittem az Ő hangját hallom..

-          Honnan veszed, hogy nem?- a srácok elálltak előlem és csak őt figyeltem. Az arca.. hirtelen olyan sápadt lett..

-          Te..Te.. most tényleg itt vagy? – kérdezte tőlem meglepetten, egyre közelebb jött hozzám. Én pedig megpróbáltam felállni hozzá.

-          Sziia Louis. – köszöntem neki kedvesen.

-          Édes jó istenem! –odarohant hozzám és a kezei közé kapott. Mire hangos kacagás tört fel belőlem. Olyan jó volt érezni az illatát és újra a kezei között lenni.

-          Lou! Szédülök! Tegyél már le.

-          El sem hiszem, hogy itt vagy. Hogy kerülsz ide? Ti tudtátok ezt az egészet? – fordultunk a srácok felé, akik csak mosolyogtak rajtunk és boldogok is voltak.

-          Persze hogy tudtuk, szerinted miért mondtuk neked minden este hogy ne add fel a reményt.. – magyarázta Hazza.

-          Ami engem illet, szeretnék bocsánatot kérni tőled. Kibírhatatlan voltam és már az elején meg kellett volna bocsájtanom neked. Drága testvérem annyira hiányoztál..

-          Mit mondtál?

-          Azt hogy a testvérem vagy.. Nem igaz? A bátyám A bááátyáám! – kiabáltam boldogan mire Louisnak nagyobb lett a mosolya.

-          Ez életem legszebb napja. – odahajolt a fejemhez és egy csókot nyomott rá. – Szeretlek Hugi..

Még most is visszagondolok, arra a délutánra a hideg kiráz tőle. Olyan boldogok voltunk sőt vagyunk. Minden olyan jó volt.. kicsit lent maradtunk beszélni aztán a srácok nem bánták és felmentünk a szobájába, hogy beszélhessünk. Annyi mindenről beszéltünk akkor este, hogy azt el sem tudom nektek mondani. Szeretem a bátyámat, bármi is történt közöttünk nem tudok rá haragudni.

Utoljára még belenéztem a tükörbe majd elindultam a lent várakozó barátaimra. Szépen lassan elindultam lefelé a lépcsőn hogy kiérdemeljem a lent lévő csodálatra méltó fiúk figyelmét. Mind az öten csodálatosan néztek ki az öltönyükben.

A kocsiban a srácok rengeteget nevettek és viccelődtek a másikon. De amikor megérkeztünk a színhelyre egyből megkomolyodtak. A kocsiból kiszállva Niall-be kapaszkodtam és úgy indultunk meg a vörös szőnyegen.

-          Köszöntök mindenkit, aki megjelent ezen az Adománygyűjtő Gálán. – kezdte a beszédet Liam. Több száz híresség eljött azért, hogy a szegényeket tudjuk támogatni.

-          A belépő árából, a fogyasztott italok és ételekért megfizetett összegeket rájuk fogjuk fordítani. – vette át a szót Harry.

-          Az összes fellépő, aki a mai este minket fog szórakoztatni ingyen vállalták el, ezzel is segítve a rászorulókat.

-          Jó szórakozást mindenkinek. – búcsúzott el Niall. Amikor a srácok lejöttek a színpadról oda jöttek hozzánk. Niall egy forró csókot lehelt azt arcomra majd helyet foglalt. Mindegyik fiú a párja mellett foglalt helyet, így voltunk egy csapat.

-          Annyira büszke vagyok rátok srácok. Ez, amit most csináltok fantasztikus, komolyan felnézek rátok.. – vallottam be nekik, amit gondolok.

-          De hát ez az egész a te ötleted volt, és te szervezted meg az egészet.. – magyarázkodott Harry.

-          Pontosan, ha te nem lennél senki sem lenne itt. Szóval ez az egész neked köszönhető. – vette át a szót Zayn.

-          Amikor majdnem itt hagytál minket, teljesen összetörtünk. De hála istennek időben meg jött az eszed. – simogatta meg a kezemet Louis.

-          Ne is hozzátok szóba jó? Azóta is bűntudatom van.

-          Nekünk mondod? Amikor megláttuk a levelet, hogy elmentél, azonnal rohantunk, és amikor láttuk, hogy elszáll a Los Angeles-i járat.. Megijedtünk, hogy nem látunk többet és hogy a karrieredet választottad helyettünk.

-          Kérlek srácok, inkább élvezzük a ma estét.. ne rágódjunk a múlton.

-          Igaza van Lilly-nek. – helyeselt Zayn.

-          Elegem van abból, hogy helyettem akarsz dönteni! – ordibáltam a testvéremmel, amikor megtudta, hogy kaptam egy ajánlatot.

-          Most találtunk ismét egymásra te pedig el akarsz menni a világ másik végére? Komolyan ennyit jelentett neked az, hogy örökre együtt leszünk? Jó kis testvér vagy mondhatom… - idegesen járkált a szobában, azt hiszem most mindent elrontottam.

-          Tudod, igen megfordult a fejembe az, hogy elfogadjam az ajánlatot.. Tudod hányszor álmodtam arról, hogy olyan leszek, mint anya? Hogy egyszer híres énekes leszek, és anya büszke lehessen rám? A te álmod már teljesül miért ne teljesülhessen az enyém is?

-          A francba is! Nem akarlak ismét elveszíteni.. Szerinted, ha elmennél, mennyit találkozhatnánk? Maximum telefonon tudnánk beszélni..

-          De ez az álmom fogd már fel.. a Te álmod már teljesül miért nem hagyod, hogy az enyém is teljesüljön? – szememből előtörtek a könnycseppek..

-          Annyira sajnálom, figyelj én nem akartam ezt a veszekedést.. De amikor megtudtam, hogy megfontoltad ezt az egészet elöntött a düh.. hogy magamra hagysz..

-          Szerinted itt hagytam volna a szerelmemet és a családomat? Szerinted képes lettem volna rá? Köszönöm, ha kinézted belőlem.. felkaptam a cuccomat és kirohantam a szobából.

-          Srácok én elfáradtam.. –nyafogott Louis miután lejöttek a táncparkettről.

-          Hát drágám.. én nem is csodálom.. – kacagott Eleanor – És nem kis mennyiségű italt toltál magadba.

-          Egy kis figyelmet szeretnék kérni. – állt fel Niall a poharával együtt. – Most hogy így együtt vagyunk, szeretnék mondani valamit.

-          Húha Niall de hivatalos vagy- nevetett fel hirtelen Harry.

-          Kérlek, hallgassatok meg, mert számomra ez nagyon fontos. – körbenézett és belekezdett.  – Tudjátok, amikor megláttam ezt a szépséget, egyből beleszerettem. Tudom, hogy sokat vétkeztem, amit remélem már megbocsájtottál nekem. Nagyon szeretlek téged éppen ezért hoztam meg ezt a fontos döntést…

-          Niall te most azt csinálod, amire én gondolok? – szakította félbe a fiút Liam.

-          Igen azt próbálom, csak nehezen megy. –nevetett fel kínjába. – Először is drága Louis mivel az édesapátok már nincsen közöttünk, így tőled szeretném megkérni ennek a csodálatos lánynak a kezét.

-          Hogy micsoda? – mindenki elképedve figyelt hol a testvéremre, hol pedig rám.

-          Szeretném, ha áldásodat adnád erre a frigyre. – mosolygott Niall.

-          Hát.. öhmm.. Drága Niall.. üdvözöllek a családban – nevetett fel majd kezet fogtak egymással.

-          És te Lilly? Mit szólsz hozzá?

-          Tudod Niall.. én úgy érzem rengeteg mindenen mentünk keresztül az évek során.. Amióta veletek vagyok minden megváltozott az életemben.. Az a lemezszerződés is rádöbbentett arra, hogy nélkületek nem tudnék élni. És én….