38. fejezet – A legénybúcsú

Hát sziasztok :)))

Meghoztam az új részt ennyi idő után. Nem tudom mi volt velem, de valamiért nem jött ihelet.. Nagyon sajnálom hogy úgymond itt hagytalak titeket de nem ment az írás.. :/

 Remélem ezzel a hosszú résszel kárpótollak titeket :)

Próbálok új részt hozni minél előbb ígérem :)

Ha nagy kérés lenne légyszi komizzatok hogy tudjam jó lett ez a rész vagy sem :)

Jó olvasást kívánok nektek :) 

Puszi :)

~Zs.

-          Igen azt próbálom, csak nehezen megy. –nevetett fel kínjába. – Először is drága Louis mivel az édesapátok már nincsen közöttünk, így tőled szeretném megkérni ennek a csodálatos leánynak a kezét.

-          Hogy micsoda? – mindenki elképedve figyelt hol a testvéremre, hol Niall-re hol pedig rám.

-          Szeretném, ha áldásodat adnád erre a frigyre. – mosolygott Niall.

-          Hát.. öhmm.. Drága Niall.. üdvözöllek a családban – nevetett fel majd kezet fogtak egymással. – Nem mintha eddig nem lettél volna ott.

-          És te Lilly? Mit szólsz hozzá? – fordultak felém.

-          Tudod Niall.. én úgy érzem rengeteg mindenen mentünk keresztül az évek során.. Amióta veletek vagyok minden megváltozott az életemben.. Az a lemezszerződés is rádöbbentett arra, hogy nélkületek nem tudnék élni és nem tudnálak itt hagyni titeket.. És én.. büszkén mondom azt, hogy igen. Igen, hozzád megyek feleségül, most és mindörökre melletted szeretnék lenni. Az életem most tökéletes, és nem számít senki és semmi nem állhatnak az utunkba. – mosolyogtam rá a szerelmemre, aki alig hitt a fülének. Oda futott hozzám, a karjába vont és forgott velem egyet.

-          Srácok, én szeretnék először gratulálni. – ugrott fel a helyéről Liam. – Remélem, nagyon boldogok lesztek. – oda jött hozzánk és jó szorosan maghoz ölelt és két puszit nyomott az arcomra.

-          Niall vigyázz a húgomra megértetted? Még csak most kaptam vissza, és már elveszed tőlem? Hogy lehet ez?

-          Hát haver, ennek így kellett lennie, nem hagyhattam, hogy ez a gyönyörűség itt hagyjon engem. Azt akarom, hogy egy életre velem legyen és ő legyen a gyermekeim édesanyja.

-          Azért annyira ne haladjunk előre. – nevetett fel Haz is. – Egyelőre elég egy szeleburdi, és korgó gyomrú Horan.

-          Szerintem igyunk a jegyesekre. – állt fel hirtelen El. – Én is sok boldogságot kívánok nektek srácok.

A boldogság, amit ilyenkor érez az ember leírhatatlan. Emlékszem amikor kicsike voltam mindig esküvőset játszottam és anya azt mondta ha egyszer eljön a nagy nap ő mindig ott lesz velem és segít hogy végig csináljam. Mellettem lesz az esküvő szervezésében, a menyasszonyi ruha kiválasztásában és minden ilyenkor fontos dolog elintézésében. Kicsike fejemmel kérdeztem tőle azt, hogy „honnan fogom tudni, hogy ő nekem az igazi?” A válasza egyszerű volt, „Amikor vele vagy olyan érzés mintha nem is a földön lennél. Szárnyalsz a boldogságtól és azt akarod, hogy soha ne legyen vége ennek az egésznek.” Igaza volt anyának, Niall mellett olyan vagyok, mint egy kisangyal, aki egész nap repked a felhők felett. Amikor meglátom a gyomromban apró lepkék röpködnek és nem akarják abba hagyni a mozgolódást. Azt hiszem megtaláltam azt az embert aki mellett tényleg nagyon boldog vagyok és az életemet is eltudnám képzelni.

*

Egyik nap Lou kitalálta, hogy kettesben menjünk el egyet piknikezni úgy is olyan keveset vagyunk együtt mostanában. Az-az érzés amikor kint ülsz a bátyáddal egy virágos rét közepén leírhatatlan. Nem voltak gondok, dolgok amiket elkellett intézni csak mi ketten, és ez feltöltött energiával. Csak egymásra figyeltünk és olyan dolgokról beszéltünk amikről talán hét közben eszünkbe se jutott volna.

-          Lehet gázos lesz a kérdés, - mosolyodtam el – emlékszel arra, amikor az árvaházban megcsókoltál? Mit éreztél akkor, amikor megtudtad, hogy a húgod vagyok és hát lesmároltál?

-          Jaj ne is mond - a bátyám hirtelen fal fehér lett – tudod hogyan undorodtam magamtól? Ne nevess.. – dobott hozzám egy szőlőszemet.

-          Bocsi, de tényleg kíváncsi vagyok. A menő Louis Tomlinson megcsókolt egy szegény árva kislányt, aki mint kiderült az édes kis hugicája. Hatalmas címlap sztori lenne belőle. Nem gondolod?

-          Nem. – duzzogott, hőn szeretett bátyám. – Tudod mit éltem át azokban a napokban? A srácok azt sem tudták mi a bajom. Hihetetlen volt.

-          Vagy csak kanos voltál.. –menthetetlenül nevettem saját bátyám nyomorán.

-          Kérlek ne nevess, mert szerintem ez a sztori nem vicces. Szóval jobb lenne ha témát váltanánk. Rendben?

-          Benne vagyok. Miről szeretnél beszélgetni drága Lou? – simogattam meg az arcát miközben befurakodtam az ölébe.

-          Tudod most, hogy Niall elrabol tőlem, ki szeretnék használni veled minden percet.

-          Nem fog elrabolni, ott fogunk lakni tőled negyedórányira. Mindig átjöhetsz hozzánk. Jajj bátyus nehogy már ilyenen aggódj. Most hogy megtaláltuk egymást senki és semmi nem fog szétszakítani minket egymástól.

-          Tudom, de ezt mondtuk aznap este is, és látod mi történt. Az a rohadt mackó, ha nem akarom annyira, akkor apa oda figyelhetett volna az útra és láthatta volna azt a részeg sofőrt és akkor most mind együtt lennénk. – éreztem hogy valami a nyakamba csöppent ami nem volt más mint a bátyám elhullajtott könnycseppje. Felkeltem az öléből és magam felé fordítottam a fejét.

-          Lehet, de akkor nem éltünk volna át ennyi mindent. Tudod, amikor felborult a kocsi, apát nem láttam, te pedig nem voltál magadnál, vérzett a fejed, rettenetesen megijedtem.. Egyedül én és anya voltunk még eszméletünknél. Érezte, hogy nincs sok hátra és elbúcsúzott tőlem, tőlünk. Azt kérte, hogy soha ne felejtsem el őket, és az életben legyek erős. Aznap kaptam egy képet amit azóta őrzök az éjjeli szekrényemen. Minden este azzal aludtam el hiszen hiányoztatok, rettenetesen. Az árvaházban nem kaptunk akkora szeretetet mint egy meleg otthonban. Kicsit is örültem annak hogy téged legalább elvittek és szerető családban fogsz felnőni. Magányos voltam, csúfoltak a nagyok és mindig bántottak. Én voltam a kis esetlen akit bárki bármikor bánthatott. Lefekvés előtt sokszor kértem a jó istent hogy fordítsa vissza az idő kerekét és had lehessek újra otthon veletek. De soha nem történt meg. Aztán egy csoda folytán belecsöppentetek az életembe és azóta úgy érzem élek. Az a koncert az-az ének ráébresztett arra amit anya mondott. Legyek erős és ne adjam fel az álmaimat. – csak mondtam és mondtam és észre sem vettem hogy kibuggyant egy könnycsepp a szemem szarkából.

-          Kérlek Lilly, és ne gondolj a múltra, most itt vagyok,vagyunk neked és segítünk hogy teljesüljön az álmod és nagyon boldog legyél. Az ami meg az otthonban történt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem.

-          Lou, tudod hogy rád soha nem fogok haragudni. Nem te tehetsz róla, amúgy meg teljesült az álmom. Újra együtt vagyunk, van egy szerető vőlegényem aki tényleg szeret engem és van egy családom. Köszönöm..

-          Tudod örülök hogy most itt vagy velem.

-          Én is bátyus, nagyon, nagyon szeretlek téged.

-          Én is téged te majom. – egy forró csókot nyomott a homlokomra ami kicsit megnyugtatott.

-          Louis arra gondoltam, hogy talán kísérhetnél te az oltárhoz. – néztem mélyen a szemébe és úgy láttam hogy megleptem ezzel a kérésemmel. – Nagyon szeretném ha a apa helyett te kísérnél el.

-          Én vagyok most a világ legboldogabb embere. Köszönöm hogy elkértél.

*

-          Na hogy állsz? Mutasd magad. – hallottam kintről Danie hangját.

-          Szerintetek ebbe tetszenék Niall-nek? – mutattam meg magamat sokadszorra a barátaimnak. Egy csodálatos ruhaköltemény volt rajtam. A ruha, ami jelenleg rajtam díszelgett egy féloldalas ruhacsoda volt. A derekamig feszült, majd egy öv következett tele csillogóbbnál csillogóbb kövekkel majd kiszélesedett és gyönyörűen omlott a földre. 

-          Igen, azt hiszem ez a tökéletes. – ugrott fel a helyéről El. – Gyönyörű vagy benne Lil.

-          Niall odáig lesz érted – kuncogott Perrie.

-          Ez a tökéletes ruha.

-          Azt hiszem beleszerettem ebbe a ruhába. Nem is olyan kihívó, nem is egyszerű pont az aranyközép úton van. – mosolyogtam bele a tükörbe miközben magamat csodáltam.

-          Te vagy a legszebb menyasszony. – mosolyogott Louis. – Gyönyörű vagy drága húgom. Irigylem Niallt, ha nem lennél a húgom esküszöm megszöktetnélek és én vennélek feleségül.

*

Este fáradtan estünk haza a ruhapróbáról, örültem neki hogy beállhatok a zuhanyzóba egy forró zuhany alá. Amikor bekentem magamat a kókuszos csodával és gondosan leöblítetem magamról sokáig álltam még a forró zuhany alatt. Jó volt ott állni és gondolkozni. Pár nap múlva már hivatalosan is Niall-é leszek és ezt senki sem akadályozhatja meg. Egy idő után kiléptem a kabinból gondosan megtöröltem testem minden szegletét magamra kaptam a pizsamámat és elindultam a szobánk felé. Niall már az ágyban volt és a laptopjával szórakozott. Nem vett észre egészen odáig míg be nem másztam mellé az ágyba. Az ágy besüppedése jelezte neki hogy vendége akadt.

-          Kicsim. – arcán apró mosoly ült ki amikor meglátott és egy csókkal ajándékozott meg. – Milyen napod volt? Jól ment a ruha próba?

-          Szuper, rengeteget hülyéskedtünk. Talán a tízedik ruha után találtam meg a tökéleteset. Gyönyörű szép ruha, nekem nagyon tetszik és úgy gondolom a srácoknak is be jött. Na és te mivel foglalatoskodtál ma és most? – jó szorosan oda bújtam hozzá és leskelődtem hogy mit is csinált az imént mielőtt még meg zavartam volna.

-          Ezt azt. Elintéztem pár dolgot az esküvővel kapcsolatban, meg a holnap legénybúcsút beszéltem meg a fiúkkal. Most pedig Twitteren tevékenykedtem, olvasgattam meg írogattam. Képzeld mindenki gratulál nekünk, és sok boldogságot küldenek a házassághoz. Rájöttem arra hogy vannak nagyon kedves rajongóink is akik nem akarnak nekünk ártani.

-          Nagyon helyes. Nem kell mindenben a rosszat keresni. Szeretnek titeket a rajongók és punkt tum. Mindenben támogatni fognak titeket. Akár milyen döntéseket hoztok az életben. – rámosolyogtam és láttam azt a kisfiús ragyogást, amibe beleszerettem. Niall-t egy olyan srácnak ismertem meg aki csupa szív és szeretet. Úgy gondolom neki van a legnagyobb szíve a csapatban. Tényleg önzetlenül tud szeretni másokat.

-          Szeretlek te majom. – odahajolt hozzám és egy érzéki csókkal adományozott meg.

-          Én is téged életem. De ha nem bánod én elnyúlok mert a mai nap teljesen lefárasztott. De ha gondolod nyugodtam beszélgess még. Engem nem zavar.

-          Dehogy, már rakom el. Én is fáradt vagyok és holnapra ki kell pihennem magamat. – Gyorsan kimászott az ágyból a laptopot a helyére tette majd gyorsan vissza bújt mellém az ágyba és szorosan magához ölelt. – Örülök hogy pár nap múlva a feleségem leszel. Jó éjt te angyal, álmodj szépeket. Szeretlek – búcsúzóul egy csókot nyomott a homlokomra majd lekapcsolta a villanyt.

-          Én is szeretlek téged. Jó éjszakát Horan, álmodj szépeket. – jó szorosan odabújtam ölelő karjai közé és hallgattam egyenletes lélegzet vételét majd elaludtam.

*

Ez az utolsó éjszakám, amit még agglegényként tölthetek és a srácok úgy gondolták ezt rendesen meg kell ünnepelni. Meghívtuk az összes barátomat,családtagomat és az X-Factoros mentorunkat is. Délután hatkor készülődtem az estére amikor Lilly sétált ki a fürdőszobából. A szememet alig tudtam levenni gyönyörű testéről miközben fehérneműben riszálta magát előttem.

-          Most elakarsz csábítani?- vigyorgott rám – mert akkor jelentem sikerült. – Egyre közelebb mentem hozzá miközben ő távolodott előlem.

-          Niall, készülődnöd kell. Lassan indultok és én is megyek a csajokkal el. Nem fogunk elkészülni. – kuncogott.

-          Talán, de ha én megakarom csókolni a majdnem feleségemet akkor megteszem. – elrugaszkodtam és utána futottam.

-          Niall, ne. – sikítozott. De nem tudott elmenekülni előlem. Ölelő karjaim közé fogtam és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Már éppen hogy kezdtünk belemelegedni a dolgokba amikor Harry jött be a szobába.

-          Bocsánat hogy mezavarom a turbékolásotokat de mennünk kellene ha időben oda akarunk érni a pályára. – vigyorgott ránk legfiatalabb bandatársam.

-          Már megyek is. Jó szórakozást drágám. – fordultam szívem hölgye felé. – Vigyázz magadra.

-          Te is. Harry, vigyázzatok egymásra és lehetőleg ne csináljatok ostobaságokat.

-          Értettem, és nyugodj meg annyira nem lesz durva buli. – vigyorgott ránk ismét. – Na de most már tényleg el kell rabolnom mert soha nem fogunk oda érni.

-          Jó-jó megyek már. Szeretlek kicsim. Holnap találkozunk. – odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára.

-          Én is szeretlek. – gyengéden simított egyet az arcomon majd ellépet mellőlem. Már épp indultunk kifelé amikor Haz hirtelen megfordult.

-          Lilly had jegyezzem meg nagyon szexi vagy ebbe a fehérneműbe. – amint meghallottam ezt oda vágtam egyet neki és már tuszkoltam is ki a szobából. Lilly pedig ezt a cselekedetet egy nevetéssel zárta.

A Funky Buddha előtt még elmentünk egy gyorsulási pályára, hogy egy kicsit levezessük a feszültséget. Mindenki elfoglalt egy autót és kezdődhetett is a verseny. Az élmény hogy egy ilyen kocsit vezethettünk félelmetes volt és egyben fantasztikus. Örülök, hogy a srácok ide hoztak hiszen sokszor említettem nekik hogy ki szeretném magamat próbálni. A verseny után iszogattunk egy kicsit majd nevetve szálltunk be a limóba ami elszállított minket a kedvenc szórakozó helyünk felé. Csak azt sajnálom hogy Lilly nem jöhetett velünk. Nagyon szereti ezt a helyet. Belépésünkkor megcsapott a cigaretta füst és az alkohol szag keveréke. Ha jól sejtem itt már javában zajlik a buli. Minket sem kellett kérlelni így bele is vágtunk a búcsú estémbe. Talán az ötödik vagy a hatodik whiskynél járhattam amikor Liam szót kért magának.

-          Én mint a tanúd, kitaláltam egy remek játékot amit a többiekkel is lebeszéltem. – vigyorgott rám a velem szemben ülő barátom. – Arra gondoltam, hogy összeírok pár feladatot, amit teljesítened kellene az este folyamán.

-          Pontosan, mindegyik olyan feladat amit Lilly-vel is megbeszéltünk, hogy ne legyen ebből kavarodás. – vette át a szót Zayn.

-          Szóval itt a papír, és sok sikert. – nevetett Harry. Odanyújtotta nekem a papírt én pedig olvasni kezdtem a rám váró feladatokat. Egy két feladaton hangosan felnevettem, de volt olyan is amin csak szörnyülködtem. Gyűjtsek csókokat a pólómra és az egész testemre? Adjak el az utcán kotont vagy akár tangákat? Komolyan? Ki volt az-az okos aki ezt kitalálta.

-          Miben fogadunk, hogy az eladós részét Harry te találtad ki.. – néztem fel a lapból.

-          Bingóó.. Sok sikert öcskös, hidd el menni fog ez mint a karika csapás. – vigyorgott Haz. – A rajongók odáig lesznek egy –egy eladott Horan tangáért.

-          Ne csináljátok már ezt velem. És ebbe Lilly komolyan bele ment? – szörnyülködtem.

-          Pontosan, a barátnőd nagyon készséges volt ebből a szempontból.

-          Akkor kezdetét veheti a legénybúcsú. – csaptam össze a kezemet- Melyikkel kezdjem? Vagy a sorrend mindegy?

-          Azt rád bízzuk, sok sikert. – szépen felálltam a helyemről majd folyamatosan elkezdtem megoldani a viccesebbnél viccesebb feladatokat. A lányok természetesen készségesen segítettek a feladatomban, amikor vagy egy csókot kértem a testemre vagy akár a melltartóját kértem el az adott hölgytől. A tudat, hogy a lányok csak így odaadják a melltartójukat annyira fura.. vagy csak nekem az? Én vagyok ilyen prűd, és még nem szoktam hozzá? Áá..dehogy is. ezt a gondolatot el is vetem.

-          Na hol tartasz? – sétált oda hozzám Josh.

-          Azt hiszem megszereztem a 20. melltartót így ez a feladat is pipa, és mivel a lányok készségesen adnak nekem puszikat a csókos rész is kész van.

-          Nem vagy semmi haver.. azt hittem, hogy nem mész bele az ilyenbe. – miközben kikérte az italát én is kértem egy erőset.

-          Jajj ne is mond. Az egyik csaj, ODA le akart puszit adni mondván az is a testrészem. Elég ijesztő volt.  Harry-t még elkapom ezért az tuti. – nevettem fel majd lehúztam a tömény italt, ami marta a torkomat és együtt vissza indultunk a baráti társasághoz, akik már jócskán lerészegedtek.

-          Niall, - ölelt meg Harry – jó hogy jössz. Most jönne az én személyes meglepetésem. Erről még a többiek sem tudtak, csak én. Arra gondoltam kapsz egy kis személyes ajándékot, hogy tudd, mit hagysz ki az életedből.

-          Harry ugye nem az amire gondolok? – horkant fel Simon.

-          Nyugalom. – odahozott egy széket, amire leültetett és vártam a csodára. Először fogalmam sem volt mi lehet a meglepetés. Mindenre gondoltam, de arra az egyre nem amit kaptam. A tény miszerint egy 20 éveiben járó lány közeledett felém lenge öltözetben megrémisztett. Az arcomról lefagyott a mosoly, és a barátaim felé fordultam. Ők is csak a fejüket rázták. A lány csak közeledett majd megállt előttem. Menekülni már nem tudtam. Elkezdett nekem táncolni, rázta magát tekerte a csípőjét. Ilyenre nem számítottam, de hát legénybúcsún vagyok, az ilyen bármikor előfordulhat nem igaz? Kezdtem elengedni magamat és átadni a zenének. A hölgy már az ölemben volt és így akart hozzám közelebb férkőzni. Majd megragadta a karomat és berángatott a tánctér közepére. Ott a zene ütemére mozogtunk együtt, a srácok követve minket körénk gyűltek és tapsoltak. Tényleg jól éreztem magamat, nem voltam olyan feszült elengedtem magamat egy másik lány társaságában. De megtartottam azt a tisztes távolságot, amit kellett, hiszen pár nap múlva megnősülök. Elkötelezem magamat.

Az éjszaka folyamán több lány is meghívott egy-egy italra miszerint nekem muszáj a sárga földig lerészegednem, mert így nem legénybúcsú a legénybúcsú. Én elfogadtam az ajánlatukat valamint beszélgettem is velük. Nem tudom mennyi lehetett az idő azt meg főleg, nem hogy mennyit ihattam, de a telefonom csörgésére figyeltem fel. Nem is néztem meg hogy ki hív csak felvettem.

-          Niall Horan. – szóltam bele kótyagos fejjel.

-          Niall, tudom, hogy most te is ünnepelsz és nem hívtalak volna fel ha nem lenne fontos. – talán Eleanor hangját hallottam, ami elég feszült volt. – Történt egy kis baleset a lánybúcsún és most a kórházban ülünk. Be kellene jönnöd..