35. rész - Nagyon félek Liam..

Hát sziasztok :)) 

Meghoztam a következő részt :)) 

 Remélem azért ez is tetszeni fog nektek :) Lassan de biztosan közeledünk a vég felé.. Nem tudom hány rész lesz még, de az biztos hogy már gondolatban kigondoltam hogy mi lesz a vége.. hát nem tudom kinek hogy fog tetszeni, de azért remélem tetszeni fog :)

Háát.. jó olvasást :)

Puszi :) 

~ Zs.

A banda szétszéledve heverésztek a nappaliban. Éppen kipihenték az előző nap fáradalmait és a történteket dolgozták fel. Egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy Lou miért nem mondta el nekik az igazat.

-          Szerintetek Lilly megbocsájt neki? – kérdezte hirtelen Harry.

-          Biztos vagyok benne. Amikor múltkor beszélgettünk azt mondta, hogy minden álma az, hogy megtalálhassa a bátyját, és ha megtalálja, akkor soha nem akarja elengedni. Mindig is erre vágyott, hogy ismét vele lehessen. Gondoljatok bele mennyire szörnyű lehetett neki, egyedül felnőnie a családja nélkül.. Borzalmas.

-          Én ebbe bele sem tudok gondolni.. anyáék nélkül én nagyon üres lennék. Mindig ők biztattak, mellettem voltak minden fontosabb döntésemben. – magyarázta a Malik fiú. Ez természetes. Az ember a családja, a szülei nélkül üres. Egy kisgyereknek szüksége van az anyai jó tanácsokra, vagy ha valamit rosszul csinál, akkor segítsenek visszatérni a helyes útra, vagy ha szerelmi csalódás éri az embert, akkor a szülei mellette állnak, bármiben, ha a segítségüket kérik.

-          De miért nem mondta el nekünk? – kérdezte zavartan a bongyor. – Mi vagyunk a legjobb barátai és csak Liam-nek szól? Már bocs haver, de akkor is. Úgy lett volna fair, ha minket is beavat, hátha akkor jobban sül el ez az egész..

-          Sajnálom, hogy most engem utálsz, azért mert neked nem mondta el. De ahogy mondtam nekem sem akarta elmondani, csak kiszedtem belőle. – vágott vissza a srác. – De ha annyira nagyon jóba vagy vele, akkor miért nem vetted észre, hogy valami baja van? Hm Styles? Mert mostanában csak lézengsz, és nem figyelsz oda a külvilágra..

-          Mi van? Most mire akarsz célozni? Hogy nincs olyan példamutató életem, mint neked? Hát nagyon sajnálom..

-          Elég lesz srácok.. szerintem most nem kéne összeveszni. – állította le a vitát a Malik fiú. Nagy csönd telepedett le a szobára amit Liam csörgő telefonja zavart meg. Niall mosolyogós képe villogott a kijelzőn.

-          Na, merre vagytok? Csak nem romantikáztok valamerre? – kacagott bele a telefonba a Payne fiú.

-          Liam.. – szipogott Niall a telefonba mire Liam egyből felült a kanapén.

-          Niall mi történt? És miért sírsz? Megint összevesztél Lilly-vel?– mind két srác rákapta a tekintetét.

-          Nem.. – hangja elcsuklott. – Balesete volt. Liam, nagyon félek. A szemem előtt ütötték el. És nagyon súlyos az állapota.

-          Hol vagy?

-          A kórházban ülök, és nagyon félek. Lou is itt van, és teljesen ki van.. Liam alig ismerek rá.. Könyörgöm, gyertek ide, mert most ránk van a legnagyobb szüksége.

-          Austin-nak szóltál már? – kérdezte zavartan.

-          Még nem, kérlek, szólj neki is.. és gyertek, amilyen gyorsan csak tudtok.

-          Megyünk. Szerbusz, haver. – búcsúzott el a telefonba.

-          Mi történt? Liam miért könnyezel, az istenért! – kiabált Harry.

-          Lilly-nek balesete volt. Niall és Louis a kórházban vannak. Srácok rettenetesen nagy a baj.

-          Uram isten! – pattant fel Zayn. – Hozom a kocsit. Gyerünk, menjünk. Szükségük van ránk. – A srácok alig tudták felfogni mi történt. Mind a hárman könnyes szemmel ültek a kocsiban. Zayn pedig olyan gyorsan ment, ahogyan csak tudott.

*

(Ajánlott Zene)

Itt ülünk a kihalt folyosón és semmit sem mondanak. Már vagy 1 órája bevitték a műtőbe. Valaki mondjon már valamit.. Csak ne essen, semmi baja a húgomnak könyörgöm.. abba belehalok. Most kaptam őt vissza, tényleg ennyire szívtelen lenne a sors, hogy újból elválasszon tőle? Kérlek, imádkozzatok érte.. had hallgassam a csodálatos nevetését, had lássam gyönyörű mosolyát, had beszéljem meg vele ezt az egészet, had kérjek tőle bocsánatot..

Tudom, hogy ez az egész az én hibám.. miattam futott el a temetőből és nem nézett körül azon a rohadt átkelőn. Nekem kéne most a műtő asztalon feküdnöm és nem neki. Nem az ő életéért kellene küzdeni, hanem az enyémért…

-          Lilly! Várj meg! Kérlek! – kiabáltam utána. De nem állt meg, fejvesztve menekült előlem. Láttam, a szeme előtt ütötte ez az átkozott kocsi. Ahogy felrepül, a kocsi szélvédőjére majd a kocsi tovább repíti és élettelen teste a földre zuhan. Láttam, hogy Niall könnyes szemmel fut felé, ő pedig.. ott fekszik az úttesten és.. és..

-          Hívjon már mentőt könyörgöm.. – nézett a tettesre Niall, szeme könnybe lábadt.

-          Kérem én láttam őt. Olyan hirtelen történt ez az egész, fékeztem, de már nem volt esélyem.. sajnálom uram.. – mentegetőzött a férfi.

-          Hívja már azt a rohadt mentőt. Hiszen meghal a húgom.. – könyörögtem. - Niall ugye még él?

-          Nagyon gyenge a pulzusa. – sápadt el Niall. Lerogytam a teste mellé és zokogtam.

-          Kérlek, nyisd ki a szemed! Nem hagyhatsz itt érted? Szükségem van rád! – olyan sápad volt, a feje vérzett a lába pedig biztos, hogy eltörött. Hol vannak már azok a rohadt mentősök. Itt fog meghalni. Észre se vettem mennyi idő telt el.

-          Louis itt vannak a mentők, engedd oda őket. Hadd végezzék a dolgukat. – húzott el onnan a barátom.

-          Neem! Itt maradok mellette. Nem hagyom magára. – néztem mélyen a szemébe. Láttam, hogy ő is sír. Magához húzott és együtt sírtunk. Időközben az eső is elkezdett esni. Ugye ez nem a búcsú? Ugye minden rendbe lesz? Ugye nem hal meg?

-          Minden rendben lesz.. – suttogta a fülembe.

-          Louis! – hallottam meg a legjobb barátom hangját. Azonnal felkaptam a fejemet és feléjük pillantottam. Mind a hárman eljöttek és egyenesen felénk tartottak. Szépen lassan feltápászkodtam és feléjük tartottam. Harry a kezei közé vont és együtt sírtunk. A többiek is körülvettek minket és szorosan megöleltek.

-          Mi történt? – félve tette fel a kérdést Zayn.

-          Miattam történt ez az egész.. én tehetek róla,  hogy azon a rohatt műtőasztalon van. Értitek? – kétségbeestem. Rettenetesen..

-          Kérlek, nyugodj meg, ha őrlődsz, akkor semmi sem lesz jobb. – nyugtatott meg Liam.

-          Hogy nyugodjak meg? A húgom ott van bent élet halál között, te pedig komolyan azt kéred, hogy maradjak nyugodt? Nem megy.. ha hallottad volna mit vágott a fejemhez a temetőben. Utál engem, és azért futott el, mert nem akar velem soha többet beszélni. Haragszik rám, és azt akarja, hogy ne én legyek a bátyja.

-          Ezt csak felindulásból mondta. Higgy nekem. – bíztattak a srácok.

-          Köszönöm, hogy itt vagytok.. nem is tusom mi lenne velem nélkületek..

-          Doktorúr.. – csendült fel hirtelen Niall gyötört hangja és egyből a hang irányába kaptuk a fejünket.

-          Hogy van? – rohantam oda hozzá. – Mi van vele? Hmm?

-          Kérem, nyugodjon meg Tomlinson Úr! Ha ordibál nem lesz jobb a helyzet.. – állított le az orvosa.

-          Kérem doktor úr.. mondja, el mi van vele- könyörgött neki Niall.

-          Rendben.. a kishölgynek nagyon komoly sérülései keletkeztek. Eltörött a keze, valamin a lábát is több helyen kellett megoperálnunk.. ezek még az úgy mond könnyebb sérülései. – jézus isten, ha ezek „csak” a gyengébb sérülések mi történhetett vele.. Ezt nem fogom idegekkel bírni - Elég komoly fejsérüléseket szenvedett a hölgy valamint több belső sérülése is volt. Jelen pillanatban-kómában fekszik, de a holnap reggelt meg kell, várjuk, hogy biztosabb információkkal szolgáljak.

-          De, ugye túléli? – hangom nagyon halovány volt.

-          Kevés az esély rá uram, de reggel majd mindent pontosan el tudok mondani..

-          Uram isten.. – szólalt meg elsőként Liam. Én alig bírtam felfogni azt, ami az imént elhangzott. Lehetetlen.. ez miért velünk történik meg? Nem halhat meg.. annyi mindent kellene bepótolnunk.

-          Be.. lehet..hozzá menni? – kérdezte zaklatottan Harry.

-          Igen, de csak egyesével és kérem, ne maradjanak nála sokáig. – bólintottunk majd elment a doki.

-          Srácok én ezt nem fogom idegileg bírni. – könnyimnek ismét nem tudtam utat engedni, menthetetlenül zokogtam.

-          Nyugodj meg Lou, minden rendben lesz. Fel fog épülni. – simogatta meg a hátamat Zayn.

-          Bemegyek hozzá, ha nem bánjátok.. – összeszedtem magamat a srácok pedig megértően bólogattak.

Amikor megláttam őt azokra az átkozott gépekre kötve, ismét a sírás tört rám. Szegény annyira fehér volt.. és.. élettelen. Lassan lépkedtem üres kórtermében, csak a gépek hangját lehetett hallani. Leültem az ágy szélére és megfogtam a kezét.

-          Könyörögve kérlek, ne haragudj rám. Én nem ezt akartam. Esküszöm.. én csak azt szerettem volna, hogy egy család lehessünk. Kérlek, ébredj fel.. Ne hagyj magamra te is, abba már tényleg belerokkanok. Annyira sajnálok mindent.. El kellett volna mondanom neked az igazat, de egyszerűen féltem. Féltem, hogy akkor eltávolodsz tőlem, így legalább tudtam rád figyelni.. Kérlek, ne haragudj rám.. Szeretlek hugi, ezt soha ne felejtsd el.

34. rész- Szeretlek

Sziiasztook :)

Meghoztam nektek a következő részt :) Remélem azért tetszeni fog és olvassátok a továbbiakban is :)

Nem szeretném szaporítani a szót.. csak annyit fűznék hozzá hogy SAJNÁLOM :/ 

Jó olvasást :))

Puszi :)

Most hogy itt ülök, rájöttem, hogy egy marha vagyok, hogy ide jöttem. Nem árulhatom el Louis titkát. Hiszen valamiért ők sem tudják.  Harry és Liam között ültem csendben, amikor egy számomra ismerős dallamot hallottam felcsendülni.

-          Lilly.. – hangja egyszerre volt megnyugtató és bizakodó. Úgy cselekedtem, ahogyan megkövetelte a sors. Felpattantam és a odafutottam hozzá.

-          Niall. – jó szorosan oda bújtam hozzá. Nem akartam elengedni. Éreztem, ahogy kezeivel végig simít a hátamon és a hajamon megakad a keze.

-          Hol a hajad? – kuncogott fel. – Mit műveltél magaddal te lány?

-          Kellett egy kis változás.. remélem így is tetszik. – mosolyogtam rá.

-          Ha neki nem is nekünk nagyon bejön. – szólalt meg Zayn.

-          Köszi.

-          Mikor jöttél? – Nézett mélyen a szemembe majd elkomorult az arca.

-          Körülbelül fél órája..

-          De mit keresel itt? És miért van kisírva a szemed? Megint bántottak? – hangja feszült volt. Félt.. Egyszer gyenge voltam és felhívtam Liam-et hogy, hogy vannak. Azt mondta, hogy Niall nagyon ki van érzelmileg. Alig eszik, és senkivel nem beszél. Magát emésztette. Végül is igaza volt félig meddig, mert ha nem teszi azt, akkor talán most nem itt lennénk. Talán most boldogan lehetnénk egy pár.. Félek bevallani magamnak azt, hogy pontosan mit is érzek iránta. Talán idő kérdése és ismét meg tudok benne bízni. De egy biztos a közelében szeretnék maradni, mert nem bírnám ki nélküle..

-          Tudod.. az előbb.. megtaláltam, vagyis inkább megtudtam, hogy ki a bátyám. – keserűen felnevettem. Olyan pocsék érzés kerít hatalmába. Félig meddig örülök, hogy meg találtam a bátyámat, a másik felem pedig tombol a dühtől. Nem tehetek róla, a pokolra kívánnám. De miért?

-          ÉS ki az? Hol van? De ha megtaláltad miért sírsz?  Nem értem. – kérdőn nézett a srácokra utána pedig rám.

-          Ezt nekünk sem akarja elmondani. – felelte Zayn.

-          Kérlek, mond el. Sokkal könnyebb lesz. – tanácsolta Hazza.

-          De.. félek. Félek, hogy mit fogtok reagálni rá, hiszen ti is ismeritek őt. És egész idáig hazudott.. istenem.. – lerogytam a földre és halkan kimondtam a nevét, de nem vagyok biztos benne, hogy hallották ezért még egyszer kimondtam azt az egyetlen egy nevet, ami annyi fájdalmat okoz nekem. – Louis.

-          Hogy mondtad? – pillantottak rám, Liam pedig furán kapkodta a fejét.

-          Louis az.. –puha kezeim közé temettem arcomat. Egyszerűen nem mertem rájuk nézni.

-          A.. ami Louis-nk? – Harry egyszerűen nem hitte el azt, amit mondok. Kételkedett a szavamba.– Louis Tomlinson az?

-          Igen ő az. – pattantam fel hirtelen haragomban és az ablakhoz sétáltam. – Előttem többet ki ne mondjátok ezt a nevet! Rendben? Soha, de soha többet beszélni sem akarok vele. Gyűlölöm őt, teljes szívemből.

-          De hát a testvéred.. – hitetlenkedett Niall.

-          Pont ezért – letöröltem egy kósza könnycseppet és odapillantottam. – Tudjátok min mentem keresztül akár az árvaházban, akár ebben a rohadt életben? Egy emberre lett volna szükségem. Rá! De ő nem volt ott nekem. És ez rohadtul fáj nekem. Hiányzott .Nem volt ki mellettem legyen. Hol volt akkor, amikor pár hete eltemettük a nagyit, mert ő is itt hagyott engem? Miért nem látogatott meg az árvaházban? Talán szégyellte a kis sztárocska hogy ki is ő valójában?

-          De hát Lilly.. – vette védelmébe Liam de nem engedtem neki.

-          Nem Liam.. ezt nem fogom megbocsátani neki, főleg azt nem hogy majdnem 4 hónapja tud róla és egy szót sem szólt nekem. Amikor rákérdeztem, hogy van –e valami fejlemény a képembe hazudott és azt válaszolta nincsen. – nagyon felkaptam a vizet. 

-          De Lilly, kérlek hallgass meg. Ő azért nem mondta el neked, mert félt, hogy mit fogsz reagálni. ÉS nem akart elveszíteni téged. Gondolj bele az ő helyzetébe.  Min mehetett keresztül, tudod hányszor okolta magát mindenért? Hányszor ment el a szüleitek sírjához és zokogva kért tőlük/tőletek bocsánatot? – Liam szavai megdöbbentettek, de nem csak engem, hanem a srácokat is.

-          Liam, te tudtál róla? – fordult hozzá Harry, Liam pedig lehajtotta a fejét.

-          Igen tudtam róla.. de nekem sem akarta elmondani. Amikor Lilly balesete volt, tiszta ideg volt ugye.. és én bementem hozzá. Akkor mondta el nekem..

-          Ezt nem hiszem el.. – fakadtam ki.

-          És nekünk miért nem szóltál róla? – fakadt ki Harry.

-          Mert megkért rá.. és tiszteletben tartottam a döntését, habár nagy marhának néztem. Pontosan tudtam, hogy ez fog történni és nem hitt nekem. Makacs volt..

-          Lilly, és most mi lesz? Tényleg nem akarod megbeszélni vele? – kérdezte halkan Zayn.

-          Kizárt. Én a közeljövőben egy szót sem akarok beszélni vele. Ő számomra, mint Nathan King halott. Ő nem a bátyám, soha többé..

-          Gyere ide. – nyújtotta a kezét Niall, aki közben leült a srácok mellé. – Bújj ide hozzánk. Hidd, el sokkal jobban fogod magad érezni. – kuncogott fel. Odabújtam hozzájuk és jó szorosan megöleltek. Visszatértem.

-          Hiányoztatok.. – nyögtem ki nagy hirtelenjében.

-          Te is nekünk Csöpi, rettenetesen. – mosolyodott el Hazza.

-           Ne haragudjatok, de én most megyek. El kell mennem valahova. Majd beszélünk. Sziasztok. – időközben elkezdtük filmezni én pedig zavartan felkaptam a táskámat és kimentem az ajtón. De egy erős kéz visszahúzott.

-          Hova mész?

-          Oda ahol nyugalom van és tudok gondolkozni a történteken. – válaszoltam egyszerűen.

-          Gyere, elviszlek.. – ajánlotta fel.

-          Köszönöm. – hálásan pillantottam rá.

Az utunk csendben telt, a temetőig. Tudta, hogy ez most nem a legmegfelelőbb alkalom. És ezért tisztelem is.  Amikor kitett nem kértem, hogy várjon meg, hiszen nem tudom, meddig maradok itt. De szeretnék egyedül lenni, nem szeretném, ha valaki is ott lenne velem. Beszélnem kell velük.

A bejáratnál vettem egy csokor virágot és elindultam nyughelyük felé. De megtorpantam. Ott ült a sír mellett és zokogott. Nem tudtam mit tegyek. Már túl közel voltam és minden szavát hallottam..

-          Miért hagytatok magamra? Miért volt ez jó nektek? Tudjátok jól milyen életem volt az elején utáltam a családomat, de a hiányotokat valamennyire pótolni tudták. De én nem tehetek róla hogy ez történt.. Apa kérlek, ne haragudj, én nem akartam, hogy ez történjen, könyörgöm, bocsáss meg nekem. És nagyi, te miért hagytál itt? Alig tudtam veled beszélni és már te is magamra hagytál, annyira sajnálom, hogy nem lehettem itt veled a végső búcsún. És Lilly, kérlek, enyhítsétek meg a szívét, könyörögöm. Annyira fáj az, amit a fejemhez vágott. Én nagyon szeretem őt, de egyszerűen féltem. Féltem, hogy elhagyj, megutál, mint most.  Segítsetek, könyörgöm. Most hogy már itt van mellettem, kérlek ne vegyétek el tőlem.

-          Ezt ne nekik mond. – álltam meg a sír mellett és kicseréltem az elszáradt virágokat. Felnézett rám és arcán egyszerre döbbenet és megkönnyebbülés ült ki. Az utóbbit nem is értem miért..

-          Lilly.. – hangja megremegett. Szépen lassan felállt és letörölte a földet a nadrágjáról.

-          Nem érdekel a magyarázatod. Nem miattad jöttem ide, hanem miattuk. – mutattam a sírra. – De látom rosszkor jöttem. Majd visszajövök máskor. 

-          Kérlek, miattam nem menj el. – meg akarta simogatni a kezemet, de én elrántottam onnan. – Ők a te szüld is…

-          Ne érj hozzám! – néztem mélyen azokba a csillogó szempárokba. – Rendben. Elfogadtam, hogy a bátyám vagy.. de, jól figyelj! Számomra te, mint báty halott vagy!

-          Könyörgöm, ne mond ezt. Én tényleg nem így akartam.. – szabadkozott.

-          Nem érdekel Louis… A magyarázkodással már elkéstél. Nagyon is..

-          Lilly kérlek.. legalább anyáék emlékére ne csináld ezt. – ez az egy mondattól teljesen eldöntött a düh.

-          Ki ne ejtsd a szádon a nevüket! Értetted? Ők már nem a te szüleid.. Felejtsd el őket, úgy ahogyan én teszem ezt veled.  A te családod még él, a múltat pedig felejtsd el. Mindent.. érted? Törölj ki minket az életedből! Utállak Louis! Utállak Nathan! vagy akár ki is vagy! – vágtam a képébe ő pedig szemrebbenés nélkül hallgatta végig a mondandómat. Majd ismét sírni kezdett. De ezzel engem nem hat meg. Nem! Fogtam a táskámat és rohanni kezdtem, ahogyan csak tudtam. Nem néztem sehova csak őrülten rohanni kezdtem, de ismét meggondolatlan voltam..

*

Úgy gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor megvárom őt. Kényelmesen elhelyezkedtem a kocsiban, benyomtam a rádiót és a telefonomat kezdtem el nézegetni. Fura érzés töltött el, talán van egy nagyon kicsike reményem vele kapcsolatban. Nem fogom fel adni.. Nem mindenki kap meg egy esélyt a sorstól. Tudom jól, hogy elszúrtam, a dolgot és helyre akarom tenni. Vissza szeretném nyerni a lány bizalmát. És az hogy a legjobb barátom Lilly testvére, megdöbbentett. Az még oké hogy Louis bevallotta, hogy örökbe fogadták. Még az is sokkolt engem, hiszen a „mostani” édesanyja teljesen úgy viselkedik, vele mintha a sajátja lenne. Semmi ellenérzése ninc vele. De most hogy tudom Louis-nak nem volt semmilyen hátsó szándéka, csak a húgát védte. Ez valamennyire megnyugtat. Vissza kell szereznem az ő bizalmát is. Hirtelen fura érzés kapott el. Feleszméltem a gondolataimból és a temető kapujára pillantottam. Megláttam, ahogy zokogva ront ki a temetőből és próbálja elhagyni a területet. Oldalra néztem és még az ütő is meg állt bennem.

-          Lilly! Vigyázz! – kiáltottam el magamat. Félek, hogy túlkésőn. A szerelmem lelépett az útról és az érkező kocsi elütötte őt. Nem lehet. Szélsebesen rohantam oda hozzá. A kocsi sofőrje kiszállt és azonnal a mentőket hívta. Én pedig tehetetlenül ültem mellette.

-          Kérlek, nyisd ki a szemedet. Ne hagyj itt.. – könyörögtem neki. – Szeretlek..

Díjözön :))

Sziasztok!

Először is nagyon nagyon szépen köszönöm nektek hogy ennyien támogattok engem, ez nagyon jól esik :) ♥

Köszönöm az új feliratkozókat és annyira örülök hogy túl létük a 17.000 látogatót ♥

És nem utolsó sorban meg sem tudom köszönni a két új díjat amit tőletek kaptam  ♥

Először is köszönet: smiley-girl-nek :))

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre! 

 3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4.  Ezt egytől - egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

1. Miért kezdtél el blogolni?

- Mert nagyon szeretek írni.. Kezdetben egy füzetbe írogattam, aztán azt bemásoltam a gépbe.. Most pedig úgy mond az életemmé vált ez az egész :))

2. Mit szeretsz jobban? Blogot írni, vagy blogot olvasni?

- phúúú.. ez egy nagyon fogós kérdés :)) mind a kettőt :P

3. Szerinted mi a legidegesítőbb dolog a világon?

- a nyávogás.. na azt nagyon tudom rühellni..

4. Milyen érzések kavarognak benned, amikor díjat kapsz? 

- nagyon boldog vagyok, és nem csak annak örülök hogy olvassátok a blogomat hanem annak is hogy kiemelitek egy díjjal :)) Köszönöm J ♥

5. Tudsz gitározni?

- Sajnos nem.. pedig a barátom mutatott pár akkordot, de nekem ez nem a szakterületem.. sajnos :/ :P

6. Kedvenc dal/dalok? 

- phúú rengeteg van J

7. Hol szeretnél lakni felnőtt korodban?

- London vagy New York :)

8. Mit jut eszedbe először, amikor meghallod azt a két szót, hogy "One Direction"? 

- Hihetetlenek. Tele vannak életkedvvel amit csak úgy árasztanak az emberekben J Fantasztikus srácok és nem is értem miért utálják és buzizzák le őket. Szeretem ezt az 5 majmot :P

9. Milyen zenéket szeretsz jobban? Lassú, vagy gyors?

- Ez a hangulatomtól is függ J

10. Milyen idegen nyelveket beszélsz? És milyeneket szeretnél a jövőben?

- németül és angolul mondjuk úgy hogy beszélek. Hmm talán franciául tanulnék meg J

Figyelmeztetés mellőzése

Kérdéseim:

1. Miért kezdtél el blogolni?

2. Mit szeretsz jobban? Blogot írni, vagy blogot olvasni?

3. Szerinted mi a legszebbb dolog a világon?

4. Milyen érzések kavarognak benned, amikor díjat kapsz? 

5. Tudsz énekelni?

6. Kedvenc dal/dalok? 

7. Hol szeretnél lakni felnőtt korodban?

8. Mit jut eszedbe először, amikor meghallod azt a két szót, hogy "One Direction"? 

9. Milyen zenéket szeretsz jobban? Lassú, vagy gyors?

10. Milyen idegen nyelveket beszélsz? És milyeneket szeretnél a jövőben?

Akiknek küldöm : 

W.Susan

Dóra Vona

ÉS....

köszönöm szépen Seres Patrii-nak is a díjat :) ♥

Puszi

~ Zs.