19. rész–Megfelel vagy pakolsz és mész az utcára?

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek. :)

Jó olvasást kívánok :) 

5-6 komi után hozom a következő részt :) 

Puszii :) 

A másnap reggelem borzalmas volt. Vajon gondolta volna hogy a nap végére már nem lesz állásom és ez a nő még ki is használ? Caroline felhúzta az agyát, leordította a fejemet, ha eddig számba se vett, akkor most még rosszabb lett a sorom. De megérte.. Tegnap este nagyon jól éreztem magamat, és soha nem fogom elfelejteni.  Kezdjük csak az elején.

Amikor reggel felébredtem éreztem, hogy valami nem oké. Nem is sejtettem, hogy mennyire nagy lyukban vagyok.

Felvettem az egyenruhámat és a reggelit készítettem elő a családnak. A gyerekek is nagyon aranyosak voltak megkértek arra, hogy meséljem el mi történt tegnap. Természetesen viselkedtem, mert ha az asszonyság megtudja, hogy kivel találkoztam még az állásomat is elveszíthetem. Olyan aranyosak voltak, végig hallgatták, és még tanácsot is adtak nekem hogy mi tévő legyek. Tim egyre több trükköt mutatott meg ezen a kütyün. Kiderült, hogy internet is van rajta, szóval mától kezdve már Twitterem is van. :) Azért kezdek belejönni ezekbe a dolgokba. Azért annyira mégsem lehetek béna? Nem?

A reggeli nyugodtan telt, majd a család átvonult a nappaliba hogy rendet tudjunk tenni az étkezőben. Ekkor tört ki a botrány. Mindent szépen sorjában… Csengettek.. Meghozták a mai újságokat… Két perccel később robbant a Caroline vulkán.

-          Lilly !!! – visította.

-          Igen asszonyom? – Rohantam, mint akit puskából lőttek ki. Nem értettem miről lehet szó, hisz semmi rosszat nem tettem.  

-          Elárulnád hol töltötted a tegnapi napot? – vonta fel a szemöldökét.

-          Nagyon kedves barátaimmal voltam. Miért?

-          Kértél kimenőt? És még azt sem mondtad el kivel találkozol.

-          Azért nem kérezkedtem el, mert a szerdai nap általában szabadnapom, a barátaimmal találkoztam.

-          És ez itt micsoda? Megmagyaráznád nekem? – elém vágott körülbelül három újságot. A szám tátva maradt és még a lélegzetem is elakadt. Az címlapon szerepeltem egy olyan szalagcímmel hogy „Liam Payne megcsalja a barátnőjét? „ Tegnap amikor Liam-el a ház előtt beszélgettem akkor kaphattak el. A képen az látszik amikor Liam megpuszilja, a fejemet miközben őt ölelgetem. Végem van.. Liam-nek barátnője van, csak nem szakítanak ugye?

-          Ez csak egy félreértés. Köztem és Liam között nincs semmi..

-          És az ott mi? – mutatott a másik újságra. Azon Harry-vel voltam lefotózva. Éppen a kertjükben ültünk a hintaágyon és beszélgettünk Louis-ról. Ezek a lesifotósok mindenhova bejutnak?

-          Hát..

-          Igen mondjad! Hallgatlak.

-          Csak beszélgettünk. Ez miért akkora baj?  

-          Mégis mi a fenét képzelsz magadról, hogy megszeged a parancsaimat? Kikötöttem, hogy nem találkozhatsz velük nem? Nem volt elég a múltkori balhé?

-          Asszonyom köztem és Liam között nincs semmi. Liam csak egy nagyon jó barátom. Úgy ahogy a többiek.. És Hazza-val sem volt semmi. Louis-ról beszélgettünk.

-          Persze, persze,persze.

-          Harry-vel is nagyon jól elvagyok. Múltkor is találkoztam vele. – így utólag meggondolva talán nem kellett volna ezt mondanom.

-          Randizgattok? Csókolóztatok már? – faggatott, a feje egyre vörösebb lett. Talán volt köztük valami és ezért ilyen velem?

-          Nem.. Harry nagyon aranyos és kedves. Tegnap nagyon jól elvoltunk, filmeztünk és énekeltünk. Ennyi asszonyom.

-          Kis angyalom, nagyon ajánlom figyelmedbe azt, hogy elkerüld a srácot. Különben olyan balhét csinálok amilyet még nem láttál. Világos?

-          Igen is asszonyom. Most már mehetek?

-          Menj és vigyázz a kölykökre. Utána padig nyald fel a fürdőszobát, mert elég nagy a kosz. – köpte oda. Létezik nagyobb tapló ennél a nőnél? Szerintem nem.

Egész nap gürcöltem, alig tudtam a gyerekekkel lenni. Miért? Mert az idióta főnököm ugráltat csak azért mert olyanokkal barátkozok mint a One Direction. Ez most komoly? Hol itt az igazság?

Miért nem akarja senki, sem hogy velük találkozzak? Miért taszít el tőlük a sors? Talán van valami titok, amit nem szabad megtudnom? Vagy ártottam nekik valamivel?

Éppen a szennyest válogattam, amikor rezgett a telefonom. SMS-t kaptam. A képernyőn egy idegen szám volt, fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az hisz senkinek nem adtam meg a számomat.

„ Szerbusz szépség. Zavarok? :) „ – ennyi semmi más. Még egy név sincs a végére oda biggyesztve. Talán azt hiszi gondolatolvasó vagyok vagy mi a fene?

„ Még azt sem tudom ki vagy… „

„ Bocsi, Harry voltam . :D „ – a baj forrása.. Most írjak neki vagy ne? Hisz Caro azt mondta ne beszéljek vele. De ha SMS-t küldök neki, csak nem tudja meg, nem?

„ Jó tudni. J Akkor mentem a számodat. :P Nem zavarsz. Éppen szennyest válogatok. :/ „

Körülbelül 2 perccel később már jött is a válasz. Hihetetlen vagyok, ahelyett hogy a munkámmal foglalkoznék vele SMS-zek.. De nem baj, hisz egyszer élünk.

„ Az szar. Inkább felhívlak, egy 20 perc múlva, ha nem baj. Most el kell rohannom valahova. :P „

Gyorsan szétválogattam a ruhákat és bedobtam a mosógépbe. Ezek után pedig bementem a srácokhoz. Beszélgettünk, játszottunk és adtam nekik vacsorát. Miután jól lakottan elfeküdtek a szobájukban elénekeltem nekik egy dalt, most éppen a One Direction-tól a More Than This-t. Nagyon tetszett nekik. Majd betettünk egy filmet, és elnyúltunk a szobájukba. Szépen körém gyűltek, Tim és Alex mellettem foglaltak helyet, a pici Shopie pedig az ölembe fészkelte be magát. Vártam, hogy Harry hívjon, de nem tette. Felültetett.. Gondolhattam volna, nem is tudom miért mentem bele, hogy felhívjon. A film után szépen betettem a srácokat az ágyba, majd egy jó éjt puszi kíséretével ott hagytam őket. Éppen a konyhában voltam, amikor megcsörrent a telefonom (este 11 volt, Harry-vel pedig 4kor beszéltem.) Harry számát jelezte ki. Vacilláltam hogy felvegyem-e.. Mit veszíthetek?

-          Hallo! – szóltam bele a kagylóba.

-          Szia. Ne haragudj, hogy csak most hívlak, de csak most értem haza. Ugye nem keltettelek fel?

-          Nem dehogy is. Éppen a konyhában állok és kakaót csinálok magamnak.

-          Úúú.. te is szereted a kakaót?

-          Igen, de mit szeretnél Harry? Késő van már..

-          Jó, jó. A lényegre térek.. Mit szólnál ahhoz, hogyha valamelyik nap találkoznánk? Beülhetnénk valahova, vagy csak szimplán átjöhetnél hozzánk. A srácok is örülnének neki..

-          Nem tudom.. A főnököm nem nézi jó szemmel, hogy veletek lógok.

-          Miért? – hökkent meg. Úgy ahogy én is… miért ilyen velem? Semmi rosszat nem ártottam neki.

-          Nem tudom, de hagyjuk. Kérlek, mond meg Liam-nek hogy nagyon sajnálom a címlapot. Nem akartam, hogy ekkora bajotok legyen abból, hogy oda mentem…

-          Ne butáskodj. Te voltál tegnap a nap fénypontja. Ha nem dobod fel Louis-t, akkor holnapra végünk lenne.. Nagyon hálásak vagyunk érte. Liam-et pedig ne féltsd, mindent megoldott, és Dan-el sem veszett össze.

-          Tényleg? – leesett egy hatalmas kő a szívemről. Ha miattam szakítottak volna, akkor tényleg megbolondulok.

-          Szóval mikor látunk újra szépségem? – kuncogott bele a telefonba.

-          Nem tudom.. az újságok miatt még jobban magamra haragítottam a főnök asszonyt. Nagyon kibukott rám, szóval szabadnapot is alig kapok..

-          Ne máár.. Hol dolgozol? Egyáltalán mit dolgozol? Áruld már el..

-          Ez maradjon az én titkom..Sajnos nem vagyok rá büszke, de ez maradt..

-          Jajj de titokzatos valaki. Bocsi szépségem, de most megyek, mert leragadnak a szemeim. Majd még beszélünk.

-          Rendben, Styles, légy jó.. Puszilom a srácokat és tényleg sajnálok mindent.

-          Ne butáskodj.. na sziia.

-          Sziia. Jó éjt. – letettük a telefont, én szépen megittam a maradék kakaómat és elindultam a szobám felé. Ám Caroline ott állt a hátam mögött és szerintem mindent hallott.

-          Áh, szóval légy jó Styles? Így állunk?

-          Asszonyom, kérem.. –dadogtam. Most aztán tényleg végem. Elfelejthetem az állásomat.

-          Ne könyörögj. Mi a büdös fenét mondtam neked? Megtiltottam, az eszedbe véstem, hogy ne merj beszélni velük, főként ne Harry-vel! Erre tessék, itt telefonálgatsz vele az éjszaka közepén. És akkor van pofád könyörögni nekem?

-          Nem erről van szó.. Csak felhívott az újság cikk miatt. Tényleg..

-          Nem érdekel. Ez volt az utolsó esélyed és elpuskáztad. Most magadra vess! – köpte oda nekem az utolsó mondatokat.

-          Ez azt jelenti, hogy ki vagyok rúgva? – hullottak le az első könnycseppek.

-          Igen. Miért mit gondoltál? Hogy itt maradhatsz? Hát el vagy tévedve kis angyalom!

-          De hát nincs hová mennem, tudja jól, hogy semmim nincs.

-          Erre gondoltál volna előbb! Jó helyed lesz az utcán, hisz előtte is ott éltél!

-          De asszonyom, kérem.. Legalább pár napig had maradjak, amíg keresek valami szállást.. Kérem..

-          Kapsz 3 napot! Szombaton, hatalmas X- Factor-os buli lesz a házban, így kellenek a szolgák a felszolgáláshoz. De most készülj fel, hogy nem leszel megkímélve, és természetesen ezeket a munkáidat már nem fizetem ki.

-          De asszonyom, ez nem igazságos..

-          Mióta vagyok én igazságos? Megfelel vagy pakolsz és mész az utcára? Rajtad áll kisanyám.

-          Maradok.. – mondtam szomorúan. Nem volt más választásom. Az utcára pedig nem akarok menni. Caroline felnevetett és otthagyott a konyhában. A könnyeim csak potyogtak és potyogtak..

Szerintetek igazságos ez? Mi az, hogy 2 napig nem fizeti ki a munkámat? Istenem, miért vagyok ekkora csődtömeg? Mit ártottam a világnak hogy így büntessen? A skacoknak hogy mondom el, hogy soha többet nem látnak? Szegényeknek meg fog szakadni a szívük, és az enyém is. Annyira megszerettem őket, mintha a tesóim lennének. Amikor velük vagyok, nincs hiányérzetem. Nincs az a nagyon nagy űr a szívemben, amit csak a bátyám tudna betölteni.

Hol lehet ő? Talán boldog? Megtalálta valaki mellett a boldogságot? Emlékszik rám? Talán keres engem? Vajon egyszer újra együtt leszünk és vigyázunk egymásra úgy, mint régen, amikor még anyák is éltek?

Istenem, Nathen rettenetesen hiányzol, bárcsak mellettem lennél ezekben a nehéz időkben! 

18. rész - Rossz helyen találta el a golyó.. Sajnálom

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt :9 Remélem azért ez is elnyeri a tetszéseteket. Sajnálom hogy idáig húztam ezt a részt de egyszerűen nem volt időm megírni mert elég sok tanulni valóm volt a suliba..

De remélem azért kárpótollak titeket ezzel a résszel.

Jó olvasást. :)

Kb 5-6 komi után hozam az új részt :)

Puszi :)

Mindig is ezt a napot vártam. Hogy minden szem rám és a leendő feleségemre szegeződjön. Oly annyira vártam ezt a pillanatot hogy nem gondoltam azt hogy balul is elsülhet

 Az oltárnál állok, mellettem pedig a menyasszonyom.  Nem látom az arcát, nem is tudom miért. Az a rohadt fátyol, eltakarta az arcát. Nem tudom ki találta fel, de tök fölösleges, mivel úgy is le kell majd vennie. Szóval ott álltam az oltárnál és minden olyan szép volt. A srácok ott álltak mellettem, a családom, a barátaim, a násznép pedig mögöttünk foglalt helyet. A helyszín is fantasztikus volt. Kint voltunk a tenger parton.  A szervezők tényleg kitettek magukért. Éppen a fogadalmunkat mondtuk amikor hirtelen dördülés hangzott el, a mellettem lévő lány pedig összeesett. A násznép sikítozik, az őrök menekítik a srácokat és a többi hírességet. Én pedig lerogytam a földre.

-          Louis gyere már. – rángatott Harry. – Megtámadtak minket. El kell menekülnünk. Ki tudja kit akartak megölni.

-          Nem megyek. Hagyjál. Szüksége van rám, elvérzik. Hívjon valaki egy orvost. – ordibáltam össze vissza, de senki nem figyelt rám.

-          Nyugodj, már meg ne hisztizz, neki már annyi. Nem tudjuk megmenteni. Rossz helyen találta el a golyó. Sajnálom barátom. – rángatott össze vissza.. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy meghalt. Életem szerelmét veszítettem el pár másodperc alatt. Rárogytam a holttestre és zokogtam.

-          Nem, nem, nem és nem. Miéért? Miért halt meg a szeretett nő? akit az életemnél is jobban szerettem. Miért Hazza? – zokogtam, mint egy kisgyerek.

-          Szeretlek, nem akarlak elveszíteni. Gyere, vissza hozzám kérlek. Mi lesz velem nélküled? – rángattam szegény lány holttestét.

-          Könyörgöm, gyere már. Lehet, hogy még itt van a merénylő.

-          Nem megyek, hagyjál már. – löktem el a legjobb barátomat. Ez volt a legjobb döntés mivel még egy lövés dördült el, így nem őt, hanem engem talált el. A golyó a gyomromba fúródott.

-          Louis! – kiáltotta. Oda guggolt mellém és próbált életben tartani. – Kérlek, ne menj el drága barátom. Mindenkinek szüksége van rád. Nekem is, a gyerekeknek is, a rajongóknak.. Mindenkinek. Légy szíves. – Már csak homályosan láttam és hangfoszlányokat hallottam.

-          Mi történt? – rohant oda Alex ( Harry felesége szerkmegj.) – Harry menj innen.

-          Mi baja van? Kérlek, te vagy az orvos. Túléli? Könyörgöm mond hogy nem fog meghalni.

-          Sajnálom Harry. Már csak pár perce van hátra. A golyó nagyon rossz helyre fúródott. Búcsúzz el tőle, még most. Szólok a srácoknak is..

-          Nem lehet. Ő a legjobb barátom nem hagyhat itt. Hallod tökfej? Azonnal gyere vissza, mert különben seggbe rúglak.

-          Ha..Harry.. – próbáltam elmondani az utolsó mondatomat.

-          Csss.. ne beszélj. Pihenj. – kérlelt.

-          Vi..gyázz..a cs..csa..lá..dom..ra… a ba..ndaa..ne..oszol..jon..fel.. le..gye..tek.. bol..do..gok.. Sze..ret..lek Haz..za…

-          Kérlek, ne mond ezt. Túl fogod élni. És én is szeretlek. Soha nem foglak elfelejteni, és a közös emlékeket sem felejtem el. – ez volt az utolsó mondat, amire emlékszem. Ezután pedig minden végtagom elzsibbadt, vége ennyi volt a földi pályafutásom. Anya, apa jövök, várjatok meg. Nincs sok hátra..

Tiszta víz voltam, amikor felkeltem. Istenem miért álmodok mostanában ilyet? Borzasztó, szörnyű. Elég volt. Ismét a régi önmagam szeretnék lenni. Beleordítottam a párnámba, ezt éreztem a legjobb megoldásnak. Egy kicsit segített, de nem sokat..

A sötét szobámban kucorogtam és vártam a.. semmire. Mondhatom azt, hogy ültem a szobámban és néztem ki a fejemből, miközben zokogtam. Csodálatos nem? Nem így terveztem ezt az időszakot. Azt hittem boldogan fogom tervezgetni a jövőt a barátnőmmel. Az életem kezd romba dőlni. A laptopomból, az erre az alkalomra összeállított top 10es bőgős zenék mentek egymás után. Tönkre ment az életem, egyedül az éneklés maradt, de azt sem tudom, hogy meddig. A srácok meddig bírják, vajon hogy ilyen vagyok? Valami csoda kellene, hogy tényleg túltegyem magamat ezeken..

Már az idő érzékemet is elvesztettem. Szóval valamikor délután hallottam, hogy kopognak az ajtómon. Semmi kedvem nem volt kinyitni a nyílászárót. Így az ágyamból kiabáltam ki:

-          Miért nem tudtok végre békén hagyni? Könyörögöm..

-          Louis beengednél? – női hang jött válaszként, vagyis olyannak tűnt. Biztos nem Eleanor-é , azt megismerném, ez más volt. Hasonlított Lilly hangszínéhez, de mégsem volt az igazi.. Van egy olyan érzésem, hogy a fiúk szórakoznak velem, hogy ajtót nyissak.

-          Niall.. ne változtasd el a hangodat. Már kezdem azt hinni, hogy Lilly van itt. Vagyis lehet, hogy már hallucinálok.

-          Hát, ha kinyitnád, az ajtót rájönnél, hogy tényleg én vagyok az..

-          Micsoda? – ugrottam fel, de olyan hirtelen hogy leborultam az ágyról magammal rántva a takarómat és levertem a kis éjjeli lámpát. Sikeresen össze törtem magamat, szuper. Oda rohantam az ajtóhoz és szó szerint kivágtam.

-          Te tényleg itt vagy. – oda ugrottam hozzá és megcsókoltam. Nem lehetek közömbös számára hisz vissza csókolt. Elég fura érzés kerített hatalmába, nem tudom, mit érzek iránta, de azok a lepkék felébredtek a gyomromban. De nem úgy, mint El-nél.

-          Louis.. elég. – szakította félbe ezt a gyönyörű közös emléket Lilly. – Louis kérlek ne. Ezt nem szabad és én nem ezért jöttem..

-          Netán nem volt jó?

-          Nem ezt mondtam, de akkor sem kellene, és nem lenne szabad.

-          Igaz, ne haragudj. Elragadott a hév. Amúgy hogy kerülsz ide? – tényleg nem értettem, hogy mit keresett a házunkban. Vagyis ez a ház amolyan búvóhely számunkra. Mindenkinek van külön lakása. Én Hazzával élek együtt, Liam és Niall, végül Zayn egyedül él. Na, mindegy lényegtelen..

-          Tudod, amikor utoljára találkoztam a srácokkal mesélték, hogy nagyon ki vagy akadva. Jöttem, hogy összekaparjalak… Úgy hogy szed rendbe magadat és lent várlak! Zuhanyozz le, öltözz át és legyen tűrhető a kinézeted. – adtam ki neki a parancsot.

-          Igen is asszonyom! – bohóckodott. Gyorsan berohant a fürdőszobába és neki állt a tisztálkodásnak. Én addig lementem a konyhába és próbáltam valami ehetőt össze dobni neki hisz, ahogy hallottam semmit nem evett már több napja. Így úgy gondoltam csinálok palacsintát. Az hamar meg van és finom is.

*

A négy pop sztár bent ült a Starbucks-ban és azon törte a fejét, hogy hogyan lehetne Louis-t kicsalni a szobából. Már mindenre gondoltak tényleg, de senkinek nem volt egy ép kézláb ötlete. Viszont valamit sürgősen ki kell találniuk hisz a menedzserük nemsokára haza ér Amerikából és nem láthatja ilyen állapotban Lou-t.

-          Mit szólnátok hozzá, ha felhívnánk az anyukáját, és ide utazna pár napra? – ajánlotta fel az ír srác.

-          Nem tudom, mit reagálna erre Louis. Lehet, hogy még jobban berágna ránk, azért mert, ráuszítjuk a mamáját.

-          Srácok ez egy nagyon nehéz feladat. 2 nap múlva jelenésünk van az X-es bulin. Ahol nem jelenhetünk meg csak 4en.. – gondolkozott Liam.

-          Igaz.. Akkor mit tegyünk?

A pincérnő éppen hozta a rendelést, amikor megcsörrent Liam telefonja.

-          Paul az. – vonta fel a szemöldökét.

-          A menedzserünk? – kérdezte aggódva Niall. A Payne fiú megrázta a fejét.

-          Miért keres téged a testőrünk, aki éppen a házra azaz Lou-ra vigyáz? Nem értem..  – rázta a fejét Zayn.

-          Mi van akkor ha Louis-al van valami és azért hív, hogy értesítsen?

-          Igen, vedd fel! Biztos fontos!

-          Hallo!

-          Szevasz Liam. Ne haragudj, hogy zavarlak, de van itt egy lány a ház előtt, aki ismer titeket.

-          Tudod Paul ez nem meglepő. – nevettem bele a kagylóba. - Hisz sok ember ismer minket a nagyvilágba.

-          Nem úgy értettem. - nevetett ő is - Egy csinos szőke lány, aki valami árvaházból ismer titeket és mindenképp be akar jutni..

-          Várj.. középmagas, kicsit loknisabb haj, szép mosoly..? – kérdezett rá a srác.

-          Pontosan, éppen itt ül a többi rajongótokkal. Mi legyen vele?

-          Engedd be természetesen és mond meg neki, hogy Louis szobája a fürdőszobával szemben van. Meg azt is mond meg neki, hogy nagyon örülünk annak, hogy mégis eljött, szüksége van rá. Kb. 1 óra és otthon vagyunk.

-          Értettem Liam.

-          Hello.

-          Mit akart? Miért van ilyen jó kedved? Mond már! – nézett rá kiskutya szemekkel a bongyor hajú banda tag.

-          Tudjátok ki akart bejutni a házunkba? – húzogatta a szemöldökét a srác.

-          Hát, ha elmondod, megtudjuk..

-          Lilly.. –a levegő megfagyott, a srácok köpni, nyelni nem tudtak – elment, hogy beszéljen velünk, vagyis a barátunkkal. Szóval sínen vagyunk Lilly talán fel tudja éleszteni a barátunkat.

-          Micsodaaaa? – visított fel Niall amire mindenki oda nézett. Ennyit az inkognitóról az összes tini lány megrohamozta őket. Mindenki idegesen tekintett a szöszire. Egy ideig tuti nem szabadulnak el.

Harry a szíve mélyén nagyon örül annak, hogy Lilly bátorságot vett magán és elment hozzájuk. A barátjának most rá van a legnagyobb szüksége, senki másra. Talán megleli benne azt, amit Eleanorban nem.

Niall Viszont annak örül, hogy ha szerencséje van, ismét láthatja azt a lányt, aki után annyira epekedik. Úgy szeretné elhívni valahova csak, hogy boldog, lehessen vele. A bátyja próbált tanácsot adni neki ez ügyben, sőt még Liam is meghallgatta őt.. Kiderül, hogy alakul az ő románcuk.

*

Lilly már vagy a 100. palacsintát csinálta (nem viccelek… tényleg egy egész hadsereg jól lakna belőle. ) amikor beállított Louis egy Nike melegítő naciba és egy csíkos feszülős pólóban. Tényleg másképp nézett ki, mint aki ujjá született.

-          Hmm.. mik ezek az isteni illatok? – szagolt bele a levegőbe.

-          Palacsinta.. az egyik kedvenc ételem. Amikor pici voltam az anyukám nagyon sokszor csinált nekem és a tesómnak palacsintát. Az árvaházban mindig én csináltam, hisz némi kép ez anyára emlékeztetett.

-          Őőő.. sajnálom nem akartam.. de képzeld kiskoromba az én anyukám is sokat csinált. Legalább egy tucatot ettem belőle.

-          Semmi baj. Had nézzelek… - körbe fordult előttem – így már jó vagy. Örülök, hogy visszatért a régi éned.

-          Én is, és ezt neked köszönhetem. Ugye lesz répás palacsinta is? Egyszerűen imádom..

-          Persze.. szeretnél beszélni a dolgokról?

-          Igen.. Tudod, ki szeretném beszélni magamból a dolgokat, és elég fura, de eléggé megbízok benned. Plusz most hogy Hazza-val összevesztem nincs kinek mesélnem.. – szomorodott el.  

-          Akkor kezdj el mesélni.. én befejezem a kaját. Próbálok tanácsot adni.. – mosolyogtam rá bíztatóan.

-          És ezek az álmok megrémítenek.. Volt olyan álmom, amikor a családomat, és a srácokat ölték meg. Borzasztó volt. sírva keltem fel, és nem volt kihez odamennem.

-          Ez borzasztó. Tudod, kiskoromba, újra és újra megálmodtam anyáék halálát. Nekem sem volt kihez odamennem, mert már a testvérem se volt velem. Az árvaházban utáltak, szóval barátaim sem voltak.

-          Kiskoromban én sem találtam a helyemet. De legalább a családom mellettem volt, amikor a suliban kiközösítettek.

-          Hogy egy kicsit felviduljunk, képzeld megtaláltam a családomat. Vagyis a hétvégét velük töltöttem.

-          De mégis hogyan? – kacagott fel. – Nem azt mondtad árva vagy?

-          A szüleim haltak meg az autóbalesetben. A családom lemondott rólunk, nem akartak felnevelni minket. Így kerültünk oda a bátyámmal. De erőt vettem magamon és felkerestem őket. Mint kiderült, később szerettek volna magukhoz venni minket, de már késő volt.

-          És akkor mi lesz? Leköltözöl hozzájuk?

-          Nem itt maradok Londonban. Szeretném élni az életemet, néha látogatom meg őket.

-          Hát ez szuper, már azt hitem elveszítelek.

-          Nem fogsz, ne aggódj.

Louis csak mesélte és mesélte a problémáit.. Tényleg nagyon kilehetett szegényem. Valahogyan ki kellene békítenem őt és Harry-t, nem lehetnek örökké fasírtban.

Jóízűen evett a palacsintából, utána pedig fogócskáztunk (?). Úgy gondolta, hogy a képembe szórja a lisztet én pedig a tojást a fejére törtem. Hát nem egy bolond páros vagyunk? Ezt így utólag meggondolva lehet, hogy nem kellett volna, hiszen elkezdett kergetni ebben a hatalmas házban. Azt sem tudtam merre fussak így a nappalit vettem cél irányba. Ott futkostunk a kanapé között, tényleg vicces volt, csak nagyon kifáradtunk.

-          Mit szólnál ahhoz, hogy ha betennénk egy filmet és elnyúlnánk? – dobta fel az ötletet. – Lefárasztottál.

-          Lusta disznó vagy. De benne vagyok. De én választok filmet, ahogy látom, nagyon sok filmetek van.

-          Okééy. Én addig csinálok popcorn-t.

-          Rendben.

A Szex és New York-ot tettük be. Nagy meglepetésemre Lou nem ellenkezett, szereti ezt a filmet. Míg nem kezdődött el, egymást dobáltuk a kukoricával, és nevettünk. Éppen csikizett amikor betoppantak a srácok.

-          Hát itt meg mi folyik? – nézett körül Zayn.

-          Sziasztok. – vigyorogtam rájuk. – Louis szállj már le rólam.

-          Szevasztok.. – legyintett egyet Louis majd ráborította a fejemre a popcornos tálat.

-          Húú, de bolond itt valaki. – vigyorgott Liam. – Lilly te tudsz valamit. Hogy dobtad ennyire fel?

-          Beszélgettünk. – mosolyogtam.

-          Srácok ezt itt a mennyország! – kiáltotta Niall. Gondolom megtalálta a maradék palacsintát.

-          Az ott az, amire gondolok? – ugrott oda Liam is. – Éhen halok.

-          Te mennyi palacsintát csináltál? – csodálkozott Zayn. – Ez egy heti kajánk ha Niall-nak nem korogna állandóan a hasa.

-          Hmm, ez isteni finom.

-          Megtartunk szakácsnak. – bólogatott Niall.

-          Egyetek belőle. Kicsit sokat csináltam. – kuncogtam. Miután leporoltam magamról a kukoricát, megfogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé.

-          Hát te hova mész? – ugrott be elém Louis.

-          Hát megjöttek a srácok. És az idő is elrepült. Jó volt itt lenni. – magyarázkodtam.

-          Srácoook ! – visította el magát. – Gyertek ide, mert menekül a szakácsunk!

-          Azt nem hagyhatjuk. – az összes srác az előszobában termett és a földre terítettek. Olyan jó volt velük lenni. Szépen bevezettek a szobába és együtt néztük végig a filmet. Ez után már eszemben som volt menekülni. Végig hülyültünk, beszélgettünk. Olyan volt, mint egy igazi család. Ezt az idilli hangulatot a telefonom csörgése zavarta meg.

-          Bocsi, de ezt fel kell vennem. – hivatkoztam a csörgő izére. Szerencsére Tim megmutatta hogyan kel használni.

-          Ácsii .. – ugrott fel hirtelen Niall. – Neked mióta van telefonod?

-          Pár napja kaptam, egy kis utó szülinapi ajándék a családtól.

-          Szülinap? Család? Azonnal kell a telefonszámod. – dacoskodott Hazza.

-          Pillanat először felvenném.

-          Austin! Szia! Hogy vagy?

-          Szia ! figyelj! Pénteken érkezem Londonba pár napra. Van egy kis elintézni valóm de utána elkezdhetjük keresni a megfelelő lakást.

-          Rendben, akkor majd hívj, és mindent megbeszélünk. De sajna most nem érek rá, vendégekkel vagyok.

-          Rendben, te csacsi. Légy jó. szeretlek.

-          Én is szeretlek te bolond. Szia

-          Szeretlek? – néztek rám kérdőn. – Csak nem pasi van a képben?

-          Nem, dehogy is. De srácok tényleg mennem kell. mert már későre jár.

-          Csak akkor mehetsz el, ha megadod a számodat. – nevetett fel Liam. Felém nyújtotta a telefonját én pedig beleírtam a számomat és visszaadtam neki.

-          Majd te megadod nekik is. Köszönök mindent srácok. Lou te pedig ne hanyagold el magadat. És béküljetek ki jó? –felváltva néztem a két csirkefogóra.

-          Elvigyünk? – ajánlották fel.

-          Nem kell, köszi. Sziasztok, srácok. És tényleg mindent köszönök.

-          Lilly! – futott utánam Liam.

-          Igen?

-          Tényleg mindent köszönünk. Ezer hála hogy felráztad Louis-t. Csodát tettél. Mivel hálálhatnánk meg?

-          Semmivel. Nagyon szívesen jöttem, és már hiányoztatok.

-          Egy kérdés, ha hiányoztunk, miért futottál el előlünk többször is?

-          Ez bonyolult Liam. Lényeg hogy kedvellek titeket.

-          Mi is téged. Valamikor nincs kedved elmenni sütizni vagy kávézni?

-          Majd megbeszéljük. Jóéjszakát.

-          Jóéjt. – odahajolt hozzám megölelt és egy puszit nyomott a fejemre.

Összességében jól éreztem magamat. Tényleg. Louis-al mindent kitárgyaltunk, szerintem fel tudja dolgozni a dolgokat. A srácokkal töltött idő, felüdülés volt. Feloldódtam, egyszerűen boldog voltam. Haza úton azon gondolkoztam hogy hagyjak elveszni egy kialakulóban lévő barátságot, vagy hallgassak Paulra és szálljak ki az életükből?

Sőt még az is feldobott, hogy már a hétvégén elkezdünk lakást keresni. Hát nem szuper napom volt? Most először boldogan feküdtem le aludni, és vártam a holnapi napot.

De lehet hogy nem kellett volna várnom? Tudhattam volna hogy ekkora slamasztikában leszek holnap reggel? És azt vajon tudtam hogy amikor elmentem a fiúkhoz az állásommal játszottam?