7. fejezet - Viszlát!

Elnézést kérek de nem a legjobb rész lett..:/ De megígérem hogy a következő tele lesz izgalmakkal.. :) 

Légyszi ha olvasod a blogot iratkozzatok fel és hagyjatok komit..:)

8 komi és jön az új rész :)

/ Március eleje/

Hát sikerült sikeresen levizsgáztam. Annyira boldog vagyok, vagyis boldog lennék, ha nem kéne azon aggódnom, hogy hova fogok költözni. Hát igen, eltelt ez a másfél hónap… A vizsgák előtt rettenetesen izgultam. Vajon mi lesz, ha elfelejtem az anyagot? Vagy ha csak nyöszörgök? Nem szeretnék szégyent hozni a tanáraimra. Ja igen, nálunk a vizsga úgy történik mint egy normális középiskolában. A tanárok felkészítenek minket és be kell mennünk Londonba, az egyik gimnáziumba és az ottani tanárok előtt vizsgázunk. Nem szokványos eljárás ez, de az apácák így gondolják megfelelőnek.

Szóval rettenetesen izgultam, amikor beléptem a nagy terembe a gyomrom erős görcsbe rándult. Elég szigorú emberek ültek előttem ami megrémisztett. Az egyik pont olyan volt, mint William bácsi, vagyis ahogy emlékszem rá kis koromból. Telt alkatú, a feje tetején kopasz és őszülő haja van. Elég viccesen nézett ki az úr abban a székben. Ráadásul olyan öltönyben volt,húúhaa úgy nézett ki mint egy töltött galamb, legbelül mosolyogtam.

Miután kihúztam a tételt minden eszembe jutott. Megérte annyit a könyvtárban ülni és figyelni az apácákra. Miután mindennel végeztem kifújtam a levegőt és leültem a folyosóra. Azt mondták kb. 1 óra múlva megkapom az eredményeket.

Hát igen az-az egy óra nagyon hosszúnak tűnt. A bizonyítványom kitűnő lett. Mindenből jelest kaptam. Büszkén sétáltam ki az épületből és visszamentem az árvaházba.

*

Eközben a fiúk felvették a dalokat Svédországban.. Louis elég nehezen viseli azt, hogy távol van Londontól. Rossz érzése van.. Hiányzik neki Lilly. De hát mi van vele? Neki ott van Eleanor, őt szereti. De hát akkor mi ez az érzés? Miért hiányzik neki ennyire az a lány akivel eddig 2szer találkozott? Ez egyszerűen lehetetlen.. Kivel oszthatná meg ezeket az érzéseket? Tuti kiröhögnék a többiek. Másfél hónap elteltével is csak rá gondol. Vajon hogy sikerült neki a vizsga? Vajon mire visszaérnek Londonba még az árvaházba lesz? Mi lesz akkor, ha nem fogja elfogadni a pénzt és az utcán fog lakni? Csak ezek a kérdések cikáztak Louis fejében nem is figyelt az előtte álló Harry-re.

-          Hallod, amit mondok? – lóbálta előtte cuki kacsóit Hazza.

-          Mi? Hogy mondod? – nyöszörgött a gondolatmenetből kiszakított Louis.

-          Merre jársz te répafüggő? – vonta fel a szemöldökét a barátom.  

-          Csak gondolkoztam az új CD-n. – hazudott a srác. – Meg persze eléggé fáradt is vagyok.

-          Értem.. de ugye ha van valami, akkor szólsz nekem?

-          Persze haver. Tényleg nincs semmi. – vajon Louis miért nem mondja el a problémáit annak a srácnak, akit testvére ként szeret? És arról miért nem beszélt neki, hogy csak örökbe fogadták? Ennyire szégyelli, a régi életét vagy nem szeretné, hogy sajnálják? Mi lesz akkor, amikor kiderül az egész? Vajon a srácok ellene fordulnak vagy mellette lesznek?

-          Te Lou, emlékszel arra az árvaházas csajszira? – emelgette a szemöldökét Harry. Hogy hívták.. Lola..Lena..

-          Lilly… Igen emlékszek miért? – Louis-t nagyon érdekelte mit akarhat a barátja attól a lánytól, akit alig tud kiverni a fejéből.

-          Hát, ha vissza megyünk felszedném. Szerinted bukik rám? Eléggé el tudtam beszélgetni vele a koncert után..

-          Harold Edward Styles! – nem tudom miért, de Louis nagyon beidegesedett. Talán féltékeny lenne rá? Menten felugrott a helyéről és idegesen járkált a szobába. – Ezt azonnal felejtsd el! Ha azt tervezed, hogy felszeded, és megdöngeted, akkor esküszöm, megöllek!

-          Miért húztad fel magadat? – Harold nem értette a barátja viselkedését.

-          Miért pont őt szúrtad ki? Miért akarod őt is felírni azok közé, akit csak meg dugsz és elhagyod? – vonta fel a szemöldökét Louis.

-          Tán féltékeny vagy barátom? Talán nem elég neked Eleanor? Tán belezúgtál az árvaházas cicusba? – kuncogott Harry.

-          Elég legyen érted? Arról beszélj, amit tudsz is. Amihez nincs, közöd abból maradj ki! – mondta a szemébe nagyon idegesen Lou.

-          Szóval tetszik az árvaházas csajszi.. – dörzsölgette az állát Harold. – De mit eszel benne. Hisz egy árva. Nincs családja kinek kéne egy olyan csaj? Sőt egy ilyen ember? – ezzel Harry elvetette a sulykot. Ez a mondata nagyon rosszul esett Louis-nak. Vajon tényleg így gondolja? Őt is elveti, ha megtudja a múltját? Nem tudja mit miért tett de egy jó erőset behúzott a legjobb barátjának.

-          Csak vésd az eszedbe! Ha még egyszer így beszélsz az árvákról, esküszöm, olyat teszek mint még soha! – Louis ott hagyta a barátját, aki semmit nem értett ebből az egészből. Mi a franc van ezzel a sráccal?

Eközben Niall arról álmodozik, hogy milyen helyekre fogja el vinni azt a lányt, akiért a szíve hatalmasakat ver. Nem tud semmit sem a lányról és mégis őrülten belezúgott. De itt van a barátja. Aki sokkal helyesebb és sikeresebb a lányoknál. Ha ő a színre lép neki semmi esélye nincs. Vajon miért gondol ilyen butaságokat a mi ennivalóan cuki Ír manónk? Ő egyszerűen tökéletes. Kedves, aranyos, segítőkész.. egy ilyen srácért ölni tudnának a csajok. Vagy talán nem így van? És csak én gondolom így ezt az egészet?

*

Lilly arra ébredt hogy az igazgató nő a szobájában van és ott áll az ablaknál. Nem értette, hogy mi történhetett. Felült az ágyában és megköszörülte a torkát.

-          Lilly. Elnézést kérek a zavarásért, de valamit sürgősen meg kell Önnel osztanom. Szabad? – mutatott az ágyra.

-          Persze. De mondja anyám mi olyan halaszthatatlan? – a szőke lány nem értette az apáca jelenlétét. Érezte, hogy valami nagyon rosszat fog vele közölni, pont úgy, mint amikor közölték vele hogy a szülei meghaltak és egy árvaházba kell mennie a bátyja társaságában.

-          Tudod Lilly, sajnálom, hogy így kell közölnöm veled ezt de..

-          Kérem, mondja el. Ne kerteljen.

-          Tudod, holnap el kell hagynod az árvaházat. Sajnos nem tudjuk megvárni a szerdai születésnapodat. Új árvák jönnek és nincs hova lefektetni őket..

-          Kérem anyám, ne tegyenek ki. Nekem nincs hova mennem.. – a lány elkezdett zokogni. Teljesen kétségbeesett. – Miért pont most?

-          Nagyon sajnáljuk. Tudod pár hónapja volt bent nálunk egy nagy lelkű adományozó és hagyott itt számodra egy nagyobb összeget, hogy el tudd kezdeni az új életedet..

-          Szó sem lehet róla. Nem szeretnék elfogadni semmilyen pénzt. Szeretnék a saját magam lábán megélni..

-          De Lilien ezt a pénzt neked hagyták itt…

-          Anyám nem szeretném azt a pénzt. Szeretném az árvaháznak ajánlani, szükségük van a pénzre. Nekik nagyobb szükségük van rá mint nekem..

-          De Lilly, ezt nem fogadhatjuk el… Legalább annyi pénzt tarts meg amiből egy kisebb lakást tudnál bérelni.. Nem hagyhatjuk hogy az utcán élj..

-          Rendben, de a többi a maguké…

Lilly egész éjjel alig tudott aludni. Holnap itt kell hagynia az „otthonát” és megkezdődik számára a nagybetűs élet. Holnap kedd van utána pedig a szerda. A 18. születésnapja. Élmény lesz..azt hitte, hogy a barátaival ünnepelhet és utána hagyja el az árvaházat. De nem így lett.

/ A búcsú /

-          Vigyáz magadra csajszi! – ölelt magához Alex. – Azért látogass el hozzánk.

-          Így lesz megígérem. – sírtam. – Ugye nem fogtok elfelejteni?

-          Soha, de vigyázz magadra a kinti élet nagyon kemény.. – vígasztalt Elena.

-          Sajnálom hogy el kell menned. Kezdtelek megkedvelni. – ölelt magához Matt. Olyan jó volt a karjaiban, de már nincs az a fura érzés a gyomromban, mint régen. Ez vajon azt jelenti hogy már nem is szeretem?

-          Hát igen.

-          Gyere ide te lökött. – húzott magához Kim.

-          Hát srácok ennyi volt. Köszönök mindent és nagyon remélem hogy találkozunk még. – mindenkit megöleltem, megfogtam a cucc táskámat és neki vágtam a nagyvilágnak. Könnyes szemmel integettek nekem a kapuból. Eléggé fáj de vége van.. Egy új élet kezdődik számomra. De vajon hol töltöm az éjszakát? Hol fogok lakni? Mi lesz velem? Valaki tudja a kérdésekre a választ? Istenem könyörögve kérlek, úgy írd meg a történetemet, hogy ne érjen annyi szenvedés, mint eddig, és had találkozzak a bátyámmal.…

6. rész - Váratlan utazás

-          Figyeljetek srácok, valamit sürgősen meg kell osztanom veletek. Sajnálom, hogy csak most szólok, de holnap sürgősen Svédországba kell utaznunk.

-          Micsoda? – ugrott fel Niall. A srácok elképedve figyelték a menedzserüket. Egyszerűen nem hittek a fülüknek. Miért kell ilyen gyorsan elhagyniuk a várost? Annyi minden elintézni valójuk van. Niall-nek az járt a fejében hogy holnap elmegy Lilly-hez beszélgetni vele. Erre bumm korán reggel indul a gépük Svédországba.

-          De mégis miért? – akadozott Louis hangja.

-          El kell kezdeni felvenni az új CD számait mivel ki fogunk futni az időből és manapság sok a dolgom elfelejtettem ezt az egészet közölni veletek. – magyarázta Paul. – Szóval holnap reggel 9kor jön értetek a kocsi, ami elvisz titeket a repülőtérre. Ne késsetek el! – adta ki a parancsot.

-          Na de..- közbe akart szólni a barna bőrű Zayn gyerek de a menedzser félbeszakította.

-          Nincs de. Induljatok pakolni. Most! – mordult rájuk.

Louis és Niall bedurcázott, felpattantak a helyükről és a szobájuk felé vették az irányt. Mind a ketten morcosan csapták be az ajtót. Paul és a megmaradt 3 srác kérdőn nézett utánuk. A többi fiúk is nagyon mérges volt a menedzserre. Miért kell ilyen feledékenynek lennie. Később Liam, a bongyorka és a zselézett hajú is csatlakozott barátjukhoz. Mindegyik fiú szomorúan pakolt a bőröndjébe. Semmi kedvünk nem volt az utazáshoz. Egyedül talán Zayn élvezte ezt az egészet, de nem is értem miért.

Niall felment Twitterre, majd ezt osztotta meg a követőivel:

„ NiallOfficial :Miért pont olyankor kell elmenni amikor semmi kedvem nincs? Pont most, amikor kezdeményezhettem volna.. super”

Többen válaszoltak a srácnak, hogy ezzel mire akar célozni, de nem válaszolt. Úgy gondolta nem szeretné megosztani a külvilággal a féltett érzéseit.

Eközben Louis zavartan feküdt az ágyán. A szobája olyan volt mintha egy bomba robbant volna. A ruhái össze vissza szét voltak dobálva. Őt ez hidegen hagyta, ott heverészett és Lilly járt a fejében. Azon gondolkozott hogy mit mondott neki lány. Annyira ismerős volt neki a története mintha hallotta volna… Őt és a tesóját szétválasztották, nem is tud róla. De miért annyira ismerős neki? Csak úgy töri a fejét hogy hol hallotta de nem jut eszébe. Hogy lehet ekkora bolond ez a srác? Hogy lehet hogy nem ismeri fel a saját élettörténetét. Ő az akiről Lilly annyit mesél. A szeretett bátyus akit elveszített 10 évesen. Egy biztos Louis-t sem az eszéért szeretjük.

Harry szobája is egy csatatérre hasonlított. Csak nála még a szennyes is szét volt dobálva. ÉS a csodálatos szagokról ne is beszéljünk. Vajon mikor szellőztetett utoljára a srác? A padlója nem is látszódik a sok ruhadarabtól és a különféle tárgyaktól. Miután Harry bepakolt a bőröndjébe leült az ablakpárkányra és azon gondolkozott melyik lányt viszi el a kedvenc szállodájába egy kis hancurra. Talán Susit? Vagy Emily-t? Vagy netalán Zoé-t? Vagy tán Lilly-t? A mi szépséges Lilly-nket? Szegény lány még azt sem tudja hogy ez a szexre kiéhezett fiatalember azon töri a fejét mikor tudja ágyba vinni szegénykét… Borzasztó ez a srác. Remélem egyszer talál egy olyan lányt aki mellett megállapodik és nem csak az ungabunga miatt van vele.

Térjünk át a mi Payne fiúnk szobájába. Itt mindig rend és tisztaság van. Liam nem arról híres hogy szétdobálja a cuccait és disznó ólban él. Liam is nagyon nehezen fogadta el hogy el kell utazniuk. Valamiért olyan érzése van hogy ott olyan lesz amit nem szeretne átélni. Tudni kell a mi picike srácunkról hogy 2 hónapja szakított a barátnőjével Daniellel azért mert a lány megcsalta míg ő turnézott. A fiúnak nagyon rosszul esett, az amit a lány csinált a háta mögött. Mindig megbízott benne és azt hitte örökre együtt lesznek… Liam nehezen dolgozta fel a szakítást. Kezdetben naphosszakat sírt a lány elvesztése miatt. Dan többször ment el hozzájuk vissza könyörögni magát de nem sikerült neki. A srácok nem engedték barátjuk közelébe a göndör hajú démont.

Zayn pedig miután bepakolt a bőröndjébe felhívta az édesanyját mert rettenetesen hiányzik neki a családja. Olyan régen nem látta őket.. Sajnos a karácsonyt is nélkülük kellett töltenie mivel nem volt ideje haza utazni a fellépések miatt.

A srácok zaklatottan feküdtek le az ágyukba, kíváncsian várták a holnap reggelt. Valahogy nincs kedvük a sok sikítozó rajongóra a reptéren. Soha nem mondták ki de néha már tényleg sok hogy minden lépésüket követik. De tudhatták hogy ez a sztárság ára.

*

Eközben Lilly az ágyában forgolódott. Nem tudott elaludni. Folyton csak Louis-on járt az agya. Miért jött el hozzá? Hogy kinevesse? Hogy a lelkébe gázoljon? Miért kellett eljönnie? Miért nem tudott otthon maradni a seggén? Teljesen felhúzta az agyát. Hogy mondhatott olyat neki hogy költözzön oda hozzájuk? Mit szól ehhez a barátnője, és a srácok? Vajon tudtak arról hogy eljött hozzá?


(Ajánlott zene én ezt hallgattam amikor ezt a részt írtam :))

Lilly felült az ágyába és magához szorította azt a képet amit nagy becsben tart. Annyira hiányzik a családja hogy azt nem tudnám nektek leírni. Borzalmas érzés lehet neki egyedül. Emlékszik arra amikor elmentek nyaralni Magyarországra. A családja nagyon szeretett utazni. Volt olyan amikor bejárták Angliának több városát egy lakókocsival. Olyan sok szép élmény fűzi Magyarországhoz is. A Balaton partján volt egy játszótér ahova sokszor járt a bátyjával. Olyan jól eljátszottak, és tényleg boldog volt vele.

-          Nézd Nath milyen szép homokvárat építettem. – mutatta a bátyjának a várat.

-          Ez tényleg szép lett hugica. Büszke vagyok rád. – simogatta meg a húga fejét a kisfiú és egy puszit nyomott a homlokára.

-          A tiéd jobb lett mint az enyém, de nem sajnálom. Hisz te mindig ügyesebb voltál nálam..

-          Anya, nézd mit építettem. – mutatta a kislány az anyukájának.

-          Nagyon ügyes vagy picim büszke vagyok rád. – Em a karjára vette 5 éves kislányát és jó szorosan magához ölelte. Egyszerűen imádta a gyerekeit. Mindent megtett volna értük. Számára a gyerekei a megváltás volt. Annak idején a férje rengeteget dolgozott hogy legyen miből megélniük, így szegény asszony néha egyedül volt otthon. De aztán amikor Nath megszületett volt kivel lennie. Az üres ház megtelt élettel. Tényleg mindent megtett azért hogy a gyerekei boldogak legyenek.

-          Gyere Lilly! Menjünk bele a Balatonba, olyan jó a víz. – húzogatta a lány lábát a kis barna hajú Nath. Emma letette lányát és nézte ahogy a fia megfogja a testvére kezét és együtt befutottak a magyar tengerbe. A szeméből a könny is kicsordult annyira büszke gyermekeire hogy ilyen jó testvérek.

Lillynek is kicsordult egy könny a szeméből. Miért fordult ilyen rosszra az élete? Miért pont akkor kellett elmennie annak a kamionnak? Miért pont az ő családját tette tönkre? A rokonai miért nem keresték fel? Miért nem vették magukhoz a testvérpárt. Ha akkor ez így történik akkor még most is együtt lehetne a bátyjával. Ezek a kérdések rajzolódnak az agyában évek óta. Karácsonyig olyan magányos volt és most hirtelen itt van neki Louis. Nem érti mit érezhet a srác iránt, de egyet biztos. Egy jó barátra talált szert benne. Valamiért érezte hogy ebben a srácban megbízhat. Neki bármit elmondhat. De miért érez ilyet? Miért van az hogy ha a srác a közelében megváltozik a kedve?

-          Anya, apa és Nath! Bárhol vagytok, remélem tudjátok hogy nagyon szeretlek titeket és soha nem fogom elfelejteni azokat az emlékeket amiket közösen éltünk meg. Nekem ti az életem tartoztok. Bármi is történt 7 éve, én ugyan úgy szeretlek titeket, sőt még sokkal jobban. – a képet még szorosabban ölelte magához és egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. – Most és mindörökre…

Remélem tetszett ez a rész is..:) 

6 komi és jön az új rész :)) 

5. rész - Váratlan vendég

Sziasztok! Bocsi hogy csak most hozom, de nem volt időm megírni.:)

Mint tudjátok a fiúk ma 2 évesek..:) Reméljük még sokáig boldogítanak minket..:)

Nem szeretném szaporítani a szót..:)

Jó olvasást nektek :)

-          Hát te? – dadogta a lány… - Mit keresel itt?

-          Úgy gondoltam eljövök hozzád. Szeretnélek jobban megismerni. – a srác nem nézett a lány szemébe tán szégyellte magát, nem tudom.

-          Tényleg? – Lilly nagyon furcsállta a dolgot. Egy sztár ide jön hozzá senkihez, csak hogy jobban megismerje. Vajon csak sajnálatból? vagy tényleg meg akarja ismerni?

-          Igen. Miért olyan hihetetlen ez? – mosolyogott a srác. – Van, itt valahol egy olyan hely ahol csak ketten lehetünk? Nem szeretném, ha zavarnának minket.

-          Persze. Van egy hely ahova még senkit nem vittem el. Remélem tetszeni fog. – Louis és Lilly egymás mellett sétáltak szótlanul. Amikor odaértek a titkos helyre leültek az egyik fa tövébe. Csodálatos kilátás tárult a szemük elé.

-          Szóval miért is jöttél? – kérdeztem tőle. Tényleg nagyon érdekelt, hogy Louis Tomlinson miért jött vissza 3 héttel a koncert után. Biztos van jobb dolga, is mint hogy velem legyen.

-          Tán baj hogy itt vagyok? – nézett rám szomorúan, de a szája szélén motoszkált ott egy buja vigyor.

-          Nem dehogy is, csak meglepett, hogy ide jöttél. – nem mertem a szemébe nézni. Valami furcsa érzés kerített hatalmába. Mi lehet ez? Talán bele szerettem Louis-ba?

-          Én is meglepődtem magamon. Csak beszálltam a kocsimba és ide jöttem. Tudod, jobban meg szeretnélek ismerni.

-          Mit szeretnél tudni rólam? – mosolyogtam.

-          Azt hogy mi történt veled.. Mióta vagy itt.. érted nem? – fürkészte a tekintetemet.

-          Tudod ebben az árvaházban nem régóta vagyok. 3 éve hoztak át ide, hogy korombeliekkel legyek. 10 éves voltam, amikor a szüleim sajnálatos módon meghaltak. Nagyon szerettem őket, az életemnél is jobban. Volt egy bátyám is, akit szintén elveszítettem egy másik napon. Rettenetesen hiányoznak.

-          Hogy halt meg a bátyád? – ez a kérdése elég rosszul esett. Nem tudtam mit mondjak, hisz magam sem tudom.

-          Nem tudom hogy meghalt-e. Nem láttam 7 éve. Tudod elég rossz érzés az hogy van valahol egy bátyám és semmit nem tudok róla. Olyan rossz ez az egész. Tudod, alig van másfél hónapom és el kell költöznöm. Fogalmam  sincs mi lesz velem, és hogy élem túl a kinti életet. – nem tudom miért, de elkezdtem zokogni. Az elején még vissza tartottam, de aztán nem ment.

-          Csssss… nyugodj meg. – oda jött mellém, és a hátamat simogatta. Én pedig a mellkasába fúrtam a fejemet, eláztattam a csíkos felsőjét. Olyan jó érzés volt a közelében lenni.

-          Tudod milyen rohadt szar érzés? – néztem bele a szemébe. Ő csak a fejét rázta. – Annyira egyedül érzem magamat. Tudod az is borzasztó, hogy a rokonaim is elhagytak. Itt hagytak az árvaházban mit sem tudva rólam.. Nem is érdekeltem őket.

-          Ne bolondozz. Nem lehetséges, hogy nem tudták hogy merre vagy? – kérdezte tőlem miközben a hátamat simogatta, tényleg együtt érző volt.

-          Nem, közölték velük, de nem akartak engem meg a bátyámat ott hagytak. A bátyusnak sikerült kiszabadulnia, mert elvitte egy család..

*

Louis szomorúan hallgatta Lilly élettörténetét. Elég érdekes volt hisz annyira ismerősnek tűnt neki ez az egész. De nem tudta miért ennyire ismerős neki ez az egész. Hallgatta, ahogy a lány keservesen mesél a családjáról. Nem tudta mit tegyen, hogyan vigasztalja meg szegényt.

-          Már tudod hol fogsz lakni miután itt kell hagynod az árvaházat? – kérdezte tőle a Tomlinson fiú.

-          Nem. – rázta a fejét a csajszi. – Fogalmam sincs. És ez is rettenetesen lehangol. Mi a fenét csinálok ha nem lesz szállásom? Az utcán lakok? – ismét zokogott a lány. Louis alig tudta megvigasztalni. Gondolkozott a legjobb megoldáson, de semmi nem jutott eszébe.

-          Mit szólnál hozzá ha hozzánk költöznél? – vetette fel ötlet gyanánt de ő sem gondolta végig mit mond.

-          Micsoda? De mégis hogy gondolod ezt, hogy én egy senki majd pont veletek fogok lakni? – kapta fel a vizet Lilly. – Mit szólna a külvilág, meg a rajongóitok és persze a barátnőitek? Kizárt!

-          Nyugi Lilly. Ne vedd magadra. Csak egy ötlet volt. Nem mehetsz ki az utcára, ezt te is érzed.. nem vagy csöves..

-          Tudom. Ez van. Nem tehetek mást, csak valami csodára várhatok.

-          Mit szólnál ahhoz hogy ha támogatnánk téged egy kis pénzzel? Szerintem a srácok is benne lennének a dologba..

-          Na ezt meg ne halljam. Megoldom. Nincs szükségem a segítségetekre.

-          Na de…

-          Nincs, de. És most el kell menned. Nem lenne szabad itt lenned. Szóval, örülök hogy benéztél. Sziia. – a lány felugrott a fa alól és elrohant.

Miért fogadta így Louis segítségét? Miért nem örül annak, hogy talán megoldódna a problémája? Louis még tűnődött a fa alatt..nem tudta mi lehetne a legjobb megoldás Lilly számára. De vajon miért akar segíteni egy olyan lánynak akit szinte nem is ismer? Nem értette. Felállt a fa alól és egyenesen az igazgató irodáig sétált. Szerencsére minden tanulónak órája volt így nem látták meg. Az igazgatónő eléggé furcsállta a popsztár meg jelenését, és kíváncsian hallgatta mondani valóját.

-          Szóval, nézzük hogy jól értem-e . – kezdte az apáca. – Te szeretnél felajánlani x összeget az egyik árvánknak. Amit fel tud használni az új élet reményében? – kérdezte zavartan.

-          Pontosan ahogy mondja. Ezt a lányt nagyon megkedveltem/ kedveltük és nem szeretnénk ha rossz sorsra jutna a távozás után. – magyarázta a Tomlinson fiú.

-          És ki lenne az a lány? Ki nyerte el annyira a maguk tetszését, hogy ekkora összeget ajánl fel a számára?

-          Lilly. Akivel a duettet énekeltem karácsonykor. Gyönyörű hangja van, és maga a lány is nagyon szép. De nagyon makacs is. Amikor felvetettem az ötletet nem fogadta el, egyenesen elutasított. Ezért gondoltam erre a névtelen adományozásra, így talán megenyhül és elfogadja..

-          Hát nem tudom Louis. Isten vajon örülne egy ilyen adagozásnak? Mivel az alany nem nagyon akarta elfogadni? – vacillált a rendfőnök asszony.

-          Kérem. Nem szeretném hogy bármi baja essék a lánynak. A kinti világ egy ilyen lányt csak eltiporna…

-          Rendben, köszönöm szépen. – felállt és kezet ráztak, Louis mellékesen egy csókot is nyomott az asszony kezére.  

-          Én köszönöm. De most mennem kell. A pénz a héten hozza egy futár. És kérem ne mondja meg Lilly-nek kitől van a pénz.

-          Rendben. Ez egy nagyon aranyos gesztus magától. Isten áldja meg ezért a jó cselekedetéért.

-          Viszlát! – Louis sietősen távozott az árvaházból. Kocsijába ülve nagyot sóhajtott.

Egyáltalán nem érti magát miért hagyott ott ekkora összeget egy olyan lánynak akit szinte nem is ismer. Mi a fene ütött a kobakjába?

Eközben Niall fejében egyetlen egy lány képe rajzolódik ki. 3 hete csak rajta gondolkozik, és a hangja csilingel a fülében. Miért nem tudja kiverni a buksijából? Talán bele szeretett abba a szőke démonba? De úgy sincs esélye hisz ahogy karácsonykor is látta Harry barátja kivetette rá a hálóját. És ha Harold egyszer beindul akkor ki tudja milyen messze megy el.

De ő nem adja fel. Meg szeretne ismerkedni a lánnyal. Bármi áron. De mégis hogyan? Nem mehet csak úgy oda az árvaházba.. Ki kell tervelnie valamit, de mégis mit? Niall gondolkozását egy SMS szakította meg.

„10 perc múlva megbeszélés a nappaliban. Ne késs!”

A menedzserük volt de mégis mit akarhat? Mi lehet olyan fontos hogy nem lehet késni? A fiúk ott ültek a nappaliban és várták Pault.

-          Ti tudjátok mit akar? – kérdezte a többieket a Styles fiú.

-          Nem tudom de remélem hogy siet. Van jobb dolgom is.. – durcázott Zayn – Még nem készült el a séróm. Mi lesz ha hülyén szárad meg?

-          Ne hisztizz. – nevetett Liam. – Egyébként valami nagyon fontos lehet ha ennyire sürgetett minket.

-          Figyeljetek már itt is van. – Paul sietősen csapta be maga mögött az ajtót. A fiúk kíváncsian várták a nagy bejelentést. Nem tudták mire számítsanak. De érezték hogy semmi jó nem sülhet ki belőle.  

-          Figyeljetek srácok, valamit sürgősen meg kell osztanom veletek. Sajnálom hogy csak most szólok de holnap….

10 komi és jön az új rész :) 

4. rész - A koncert

Lilly szeméből kicsordult egy kósza könnycsepp. Valóban igaz lenne? Ott énekeljen mindenki előtt? Ráadásul a kedvenc bandájával? De hát miért? Nem érdemli meg. Ki ő? A fiúkhoz képest egy senki, sőt még annál is rosszabb. ( Valóban így lenne? Ő egy senki? )

-          Menj már! – bökdöste barátnőét Alex. – Mindenki téged néz.

-          Mi? Én oda? – suttogta Lilly. – Nincs is jó hangom…

-          NE bolondozz! Menj ez egy kihagyhatatlan ajánlat. – taszigálta a színpad felé Elena.

-          Na gyere Lilly. – mosolygott szépséges főszereplőnkre Harold, azzal a csábító mosolyával közben a lány felé nyúlt a kezével.. A lány lassan tette meg azt a pár métert a színpadig. Sok minden lefutott az agyában. Ott állt a srácok mellett teljes életnagyságban. Rettenetesen izgult. A szőke démon Louis és Harry között állt. Valami fura érzés kerítette hatalmába, de ezt betudta annak, hogy kik mellett áll. Ha tudná hogy a bátyja ott áll mellette teljes életnagyságban vajon hogyan reagálna? Oly sokáig várta ezt a pillanatot és tessék.

-          Szóval arra gondoltunk hogy egy duettet fogsz énekelni Louis-al. – nevetett Niall.

-          Én? Duetett? Hisz nem is tudok olyan dalt amit duettbe énekelhetnék. – ellenkezett Lilly.

-          Nyugi Lil, tudjuk, hogy van egy kedvenc számod az Summer Paradise a Simple Plan-tól. .. Louis csak a te kedvedért megtanulta és szeretné, ha elénekelnéd vele. Ugye Louiskám? – bohóckodott a bongyorka.

-          Így van, szóval ragad meg a mikit és kezdődjön a szám! – Zayn beintett és már indult is a zene. Lilly nagyon ideges volt, de amikor elindult a kedvenc zenéje bele élte magát és énekelni kezdett.

-          My heart is sinking

As I'm lifting up .. 

 Tiszta hangja mindenkit elvarázsolt. A 1D-s fiúk tátott szájjal nézték végig a duettet. A testvér pár úgy énekelt a színpadon, mint még soha. Senkit nem láttam még így bele élni a dalba. A család ismét együtt van, de csak egy dal erejéig, vagy talán Louis-nak eszébe jut testvére és felismeri? A dal vége után senki sem tudott megszólalni, mivel tátott szájjal bámulták őket. Még Lilly barátnői sem tudtak köpni- nyelni.

-          Wooowww.. – kiáltott bele a mikrofonba Harold. Ő tért észhez legelőször. – Ez aztán duett volt a javából. Lilly ez egyszerűen csodálatos volt. Még hogy nincs jó hangod..

-          Köszönöm szépen a lehetőséget. – mosolygott a lány.

-          Ugyan, mi köszönjük. És szeretnénk, ha a következő dalt is velünk énekelnéd. Az utolsót. – kedveskedett Niall.

-          Azt már meghagynám nektek. Nekem ez is épp elég nagy öröm volt. – Lilly visszaadta a mikrofont Zayn-nek és lement a színpadról. Majd a fiúk bele kezdtek az utolsó dalba a Forever Young- ba.

-          Lilly ez csodálatos volt. – ugrott Alex a lány nyakába.

-          Ne bolondozzatok… - pirult el Lilly.

-          Annyira felszabadult voltál a színpadon, és úgy énekeltél Louis-al mint ha 1000 éve énekelnétek. Tényleg csodálatos volt. – ámuldozott Elena. A lányok még az utolsó számot is végig tombolták majd elmentek meginni egy puncsot. Lehet hogy ez volt az első és utolsó alkalom hogy láthatták a fiúkat, egyszerűen imádták. Ki tudja mikor jutnak el egy ilyen koncertre? Lilly nagyon szeretett volna beszélgetni a srácokkal, de amikor visszanézett már sehol sem látta őket. Biztos halaszthatatlan dolguk akadt és menniük kellett.

*

A srácok a koncert után úgy gondolták maradnának beszélgetni az itteni lányokkal. Louis meg akarta keresni azt a lányt akivel olyan felszabadultan duetteztek. Meg szeretné közelebbről ismerni. A mi pici Niall-unk szerelembe esett. Volt egy lány aki rabul ejtette a szívét. Olyan aranyosan fürkészte a tömeget. Sehol nem látta a lányt, de már a barátait is elveszítette. Az előbb még mellette voltak, de aztán eltűntek. A szőke csávóhoz oda ment egy-két árva és kért tőle autógrammot. Niall kedvesen kérdezett az életükről, nem akart bunkónak tűnni.

Eközben Harold, a nőcsábász kivetette hálóját egy szegény lányra.

-          Sziia. – lépett Harold Lilly mögé. Szegény lányra a frászt hozta.

-          Sziia. – dadogta ijedtében a szőke szépség. – azt hittem már elmentetek.

-          Nem, maradunk még egy kicsit. Tudod nagyon jók voltatok a színpadon. LE a kalappal, nem hallottam még egy ilyen szép hangot… - bókolt a srác Lil-nek, talán úgy gondolta őt könnyebben az ágyba tudná csalogatni.

-          Köszönöm szépen. Tudod ti is nagyon jók voltatok. Egy kis életet csempésztetek az árvaház falai közé . – mosolygott a lány. – Köszönjük hogy elvállaltátok.

-          Ohh miénk volt a megtiszteltetés..

Harry és Lilly nagyon jól elbeszélgettek, megtalálták a közös hangot. Louis és Niall egyszerre pillantottak oda a puncsos asztalhoz. Harry és Lilly ott nevetgéltek. Niall-nak rosszul esett hisz barátja sokkal sikeresebb a nők terén mint ő. Biztos el fogja happolni előle azt a lányt akit kinézett magának. Szomorúan kullogott oda a menedzseréhez, aki látta rajta hogy valami nem stimmel, de a srác nem akart rá kérdezni hisz érezte hogy ezt nem itt kell kitárgyalni.

Egy idő után csatlakozott a beszélgetéshez Liam és Louis is. Nagyon jól elvoltak, elhülyültek.

A srácok csodálták hogy a lánynak nincsen se telefonja, se Twittere de még Facebookja sincs.

-          És akkor hogy tudakozol? Van valakid az árvaházon kívül? – tett fel egy olyan kérdést Harry amire Lilly nem számított. El is szomorodott egy kicsit, hisz ez a téma nehezen érintette.

-          Hát, igazából sehogy. Jó így nekem. A második kérdésre a válasz pedig az hogy valahol a nagyvilágban vannak rokonaim csak valahogy nem érdeklem őket. Amikor ide bekerültem nem jöttek kihozni inkább itt hagytak egy 10 éves lányt a sok idegen között. Nem hogy a rokonokkal lehettem volna, és van egy bátyám is. Ki tudja él-e még.. róla sem hallottam semmit..

-          Ohh, ezt szomorúan hallom. – tördelte kezeit Niall. Ekkor kapott egy SMS-t a Paul-tól.

-          Srácok mennünk kell. Az előbb írt egy SMS-t Paul hogy a kocsiban vár. Dolgunk van.. – mondta szomorúan a szőkeség.

-          Hát, nagyon örülök, hogy megismerhettünk Lilly. – ölelte meg a lányt a Malik fiú.

-          Tényleg szép hangod van, ha úgy gondolod majd dolgozhatnánk együtt. – kacsintott a lányra Harold, aminek Niall nem nagyon örült.

-          Sziasztok srácok, én köszönöm ezt a hatalmas lehetőséget. Valóra váltottátok az egyik álmomat. – mosolygott rájuk a lány 1000 wattos mosolyával.

-          Viszlát Lilly, remélem látjuk még egymást. – Louis is megölelte a lányt, és amikor érintkezett a testük valami nagyon furcsa bizsergést kerítette hatalmába. Nem tudom megfogalmazni mi lehet ez de egyszerűen a hideg végig futott a hátán. Miután elváltak, belenézett a lány szemébe és valamiért nagyon ismerős volt neki. Nem foglalkozott vele inkább elindult a kocsi felé úgy ahogy a többiek is kivéve Niall-t.

-          Tudod Lilly, nagyon örülök ennek a koncertnek. Remélem, még találkozunk, akár itt akár a Londonban. – Niall-nek csak úgy csillogott a szeme, és ezt a lány is észrevette.

-          Én is remélem, de menj mert nem akarom hogy miattam leszidjanak. – unszolta a lány a kijárat felé az ír gyereket. A srác búcsúzás kép megölelte a lányt majd elhagyta az árvaház területét.

A fiúk nagyon jól érezték magukat a koncert alatt. Annak pedig kifejezetten örültek hogy Louis is feloldódott és nem volt olyan búskomor a hangulata mint amikor elindultak. Egész úton azt tárgyalták, hogy Lilly-nek milyen jó hangja van, és de jó lenne, ha felfedeznék. Paul is azon gondolkozott, hogy ha ki jön, az árvaházból felkeresné a lányt és felajánlana neki egy szerződést. Vajon elfogadná a lány? Ez lenne számára a siker kapuja? Ki tudja…

Louis egész úton csendben volt és az utat figyelte. Nem tudta elfelejteni azt az ölelést és azokat a csillogó szemeket. Tán bele szeretett a saját húgába? Vagy tán felismerte azokban a csillogó szemekben az ő pici húgát? Ki tudja egy biztos valami fura érzés keltette hatalmába, amit nem tudott megmagyarázni. De kinek beszélhetne erről? Hisz senki sem tudja hogy van egy testvére aki a fene tudja merre van. Ahogy azt sem tudják hogy szegény árva és a Tomlinson család csak a fogadott szülei. Most kinek beszéljen a gondjairól? Szegény Louis teljesen elveszettnek tűnik..

*

Lilly nagyon boldogan feküdt le aznap este az ágyába. Az egyik álma vált valóra. Úgy hogy alvás előtt még hálát adott istennek, hogy ilyen csodálatos és angyali apácák veszik körül, akik ilyen ajándékkal ajándékozták meg. Gyorsan visszabújt az ágyba és elaludt. Nagyon szépet álmodott aznap este. A szüleivel találkozott egy gyönyörű réten.

-          Látod anya. Az álmom egyik része már sikerült, mert kitartó voltam, ahogy tanácsoltad. Soha nem fogom feladni az álmomat..

-          Nagyon büszkék vagyunk rád és a testvéredre is. Csodálatos gyerekek lettetek. – könnyezett meg az édesanyja.

-          Igen kislányom, tényleg nagyon büszkék vagyunk rád és Nath-re is.

-          Tudjátok merre van? Él még? – faggatózott a szöszi csajszi, tudni akarta, hogy él-e még szeretett bátyja.

-           Igen él . – bólogatott az édesanyja.

-          És merre van? Kérlek áruljátok el, szükségem van a bátyámra. – könyörgött Lilly.

-          Ezt sajnos nem tehetjük meg, de minden időben meg fog történni. Gondolj a jövődre és nagyon vigyázz magadra.

-          Szeretlek titeket és rettenetesen hiányoztok..

-          Te is nekünk picim…. – Lilly jó szorosan megölelte a szüleit majd eltűnt a rétről helyette pedig a szobájában ébredt fel.

/ 3 héttel később /

Egyre közelebb vannak a vizsgák és Lilly rettenetesen izgul. Vajon minden rendben lesz? Mi lesz vele az árvaházon kívül? Hol fog lakni? Miből fog megélni. Itt van január vége, nemsokára a születésnapja lesz. Aztán viszont látásra árvaház, helló nagyváros. Új élet.. Biztos felkészült erre ez a törékeny lány?

Jelenleg kint ül a kertben és az újságokat lapozgatja hátha talál egy olyan lakást ami megfizethető és be is tudna költözni. De honnan lenne pénze kifizetni az első havi lakbért? Keresését egy idegen zavarta meg.

-          Sziia. Zavarlak? – kérdezte tőle a rejtélyes idegen, vagy tán nem is olyan rejtélyes?

-          Hát te? – dadogta a lány… - Mit keresel itt? 

6 komi és jön az új rész :))

Azért remélem tetszett ez a rész is..:)