Sziasztok!
Nagyon örülök annak hogy ennyire lelkesen olvassátok a blogomat, tényleg sokat jelent számomra :))
Ehhez a fejezethez pedig annyit fűznék hozzá hogy én nem vagyok oda érte.. de megígérem hogy az ez utáni rész sokkal pörgősebb lesz és telis tele izgalmakkal.
A kövi részt pedig 7 komi után hozom :))
Puszii :)
-
Te? Itt? – meredtem rá az előttem
álló srácra, aki az imént futott belém. Nem tudtam mit tegyek, egyszerűen
ledermedtem. Ő egyből felismert.. Miért csodálkozok ezen? Talán azért mert
egyszer találkoztunk. Vele nem beszéltem annyit, mint Lou-val Harry-vel és
Niall-al. De szeretném, ha nagyon jó barátok lennénk, nagyon kedves és
segítőkész srácnak tűnik.
-
Őőő.. – csak ennyit tudtam
kinyögni.
-
Lilly figyelj rohannom, kell,
mert el fogok késni, de muszáj majd beszélnünk. – már ment volna, de én
megállítottam.
-
Liam! – kiáltottam utána, mire ő
tett egy hiperszonikusan gyors fél fordulatot. – Kérlek, ne szólj a többieknek,
hogy itt vagyok. Nem szeretnék a szemük elé kerülni..
-
De hát miért? - Nem tudott tovább beszélni, mert már csörgött
a telefonja hála istennek. – Ne haragudj, de most mennem, el fogok késni a
koncertről és a dedikálásról..
-
Hallod Lilly lesz dedikálás is! –
húzogatta a ruhámat Alex.
-
Igen lesz úgy, hogy gyertek.
Kérlek! – elővette a kiskutya szemét, amit annyira szerettem vissza nézni
képeken és a videókon.
-
Nem tudom.. nem tartom jó
ötletnek..
-
Bocsi, de tényleg rohanok.
Sziasztok! – Liam sarkon fordult és már rohant is a megbeszélt hely felé.
-
Lilly, ez mégis mi volt? – vont
felelősségre Alex aki nem kell mondanom hatalmas rajongója a fiúknak, főként
Liam-nek.
-
Hát.. izéé..
-
Majd én elmondom.. Te az előbb
Liam Payne –el társalogtál, nem mutattál be neki, plusz elutasítottad a meghívását.
-
De Lexi.. nem láttad, hogy
rohant?? – magyaráztam neki miközben sétáltunk tovább.
-
Nem érdekel.. akkor majd a
dedikáláson szeretném, hogy bemutass nekik.. – parancsolt rám a kislány.
-
Lilly.. – dörgölőzött nekem
Sophie.
-
Mondjad picinyem..
-
Sejetnék ennyi finyom fagyikát. Szabad?
– ki tudna ellenállni ennek a tüneménynek?
-
Persze aranyom, szabad de nem
sokat mivel otthon vacsoráznotok is kell. Rendben? – Sophie csak bólogatott,
Tim szeme csillogott és Alex pedig.. na igen Alex arcáról most semmit nem tudok
leolvasni. Talán egy kis düh amiért nem mutattam be az „álom pasijának” vagy
talán ez a „siessünk már mert le maradok a férjem koncertjéről” arckifejezése..
Ki tudja.
Miután
megettük a fagylaltokat elindultunk a hatalmas tömeg irányába, aki már a
srácokat várta. A gyomromban csak úgy repkedtek a pillangók, de ne tudom
megmagyarázni miért. Talán érzek valami valamelyik srác iránt? Talán Louis iránt,
aki annyira kedves és megértő volt velem? Vagy Niall iránt, akivel azt álmodtam
hogy együtt járunk és nagyon boldogok vagyunk? Mi van velem? Mik ezek a furcsa
érzések? Istenem!
*
Az
egész napot Danielle-el töltöttem és észre se vettem hogy nekem már réges-régen
a Plazaba kellene lennem. A srácok és Paul is már vagy milliószor hívtak és
küldtek SMS-t. Gyorsan átöltöztem elköszöntem a szerelmemtől és már rohantam
is. Az autóban még felkaptam az egyik baseball sapkámat és már rohantam is a
terem felé ahol a többiek már várnak rám. Már szinte rohantam a folyosón,
amikor nekifutottam valakinek. Nem hittem a szememnek hogy itt az a lány,
akivel azt hittem soha többet nem találkozunk. Most sokkal szebb, mint amikor
karácsonykor láttam.
-
Te? Itt? – csak nyöszörögtem.
-
Őőő.. – csak ennyit tudott
kinyögni. Ahogy láttam eléggé meglepte a jelenlétem.
-
Lilly figyelj rohannom, kell,
mert el fogok késni, de muszáj majd beszélnünk.
-
Liam! – kiáltott utánam, mire
gyorsan szembe fordultam vele. – Kérlek, ne szólj a többieknek, hogy itt
vagyok. Nem szeretnék a szemük elé kerülni..
-
De hát miért? - nem értettem, hogy miért nem akarja
megtudni.. de nem tudtam tovább beszélni vele mert megont rezgett a telóm. – Ne
haragudj de most mennem, el fogok késni a koncertről és a dedikálásról..
-
Hallod Lilly lesz dedikálás is! –
húzogatta a ruháját egy fiatal kislány.. De ahogy látom nem csak egy gyerek van
vele. Egyenesen három. Kik lehetnek ők? Rokonok? Testvérei? Vagy lehet, hogy
baby szitterként dolgozik?
-
Igen lesz úgy hogy gyertek.
Kérlek! – próbáltam mindent bevetni hogy meghassam őt, de ahogy ránéztem a két
kislányra őket már meggyőztem. Remélem oda jönnek, szerintem a fiúk nagyon
örülnének ha láthatnák Lilly-t.
-
Bocsi, de tényleg rohanok.
Sziasztok!
Rohantam,
ahogy csak tudtam, de közben azon agyaltam hogy mit mondok a srácoknak?
Egyáltalán elmondjam nekik hogy kivel találkoztam az imént? Niall nagyon boldog
lenne hisz egyszer beszéltem vele és elárulta, hogy gyengébb érzelmeket táplál
a lány iránt. Tudjátok Hazza és Louis vérbeli jó barátok őket nagyon nehezen
lehet szétválasztani. Tényleg mindent elmondanak egymásnak talán olyanokat is
amiket mi nekünk nem. Na nekem pont ilyen Niall.. Mindent megosztunk egymással
és kisegítjük a másikat a bajban. Amikor Svédországban voltunk többször láttam
rajta hogy nincs valami rendben. Mindig a telefonját nézte, azon belül egy
képet. Szegény csávót nem láttam még ennyire szerelmesnek. Manapság a koncertek
előtt is a nyamvatt telefonját nézi és így kap erőt hogy tényleg mindent
kiadjon magából.
Amikor
oda értem a többiekhez Paul rettenetesen vörös fejét láttam, ahogy világít a
tömegben. Na most nagy fasírtban vagyok.
-
Mégis hol a francban voltál? –
ordibált velem. -Már majdnem két órája itt kellett volna lenned átnézni a
dalokat és elkészülni a dedikálásra..
-
Ne haragudj de tudod nem néztük
az órát. Elnézést kérek.. – szabadkoztam, tényleg én voltam a hibás, szóval
megérdemlem a leszidást.
-
Dan azt mondta hogy már fél órája
elindultál.. mégis merre voltál amikor innen 10 perc a lakásotok? – folytatta a
faggatást Harry.
-
Csak találkoztam.. – nem
mondhatom el hogy kivel találkoztam mert megígértem neki. Mindenki kíváncsian várta,
hogy befejezzem a mondani valómat – egy pár rajongóval és letámadtak.
-
Csalódtam benne Liam, azt hittem
te legalább érett vagy, de ahogy látom tévedtem… - miután megkaptam a leszidást
gyorsan levettem a pulcsimat és rendbe szedtem magamat. Niall láthatta hogy
nincs valami rendben ezért oda is jött hozzám.
-
Mi a gáz haver? Eléggé feszültnek
tűnsz..- szuper, rátapintott a lényegre.
-
Tudod te az az ember vagy akiben
tényleg 100%-osan megbízom.. – egyszerűen nem tudtam hogy mondjam el a szöszinek azt hogy kivel találkoztam az
imént.
-
Ugye nincs semmi gáz? A veséd is
rendben működik ugye? – szegényt nagyon felzaklattam.
-
Persze az egészségemmel minden
rendben van… Csak tudod találkoztam valakivel az előbb..
-
Mégis kivel? Jajj te kujon csak
nem csajoztál Dani háta mögött? – a rossz kedvéből hirtelen nagyon jó kedv
lett.
-
Dehogy is te majom. – picit
bohókásan oldalba löktem. – De az igaz hogy egy lánnyal beszélgettem, de el sem
hiszed hogy kivel..
-
Na ne csigázzál.. mondjad.. –
kuncogott Niall. Vajon akkor is ilyen fejet fog vágni amikor megtudja kivel
találkoztam? El kell neki mondanom, akkor talán másképp viselkedne..
-
Tudod az előbb akivel találkoztam
az.. – nem tudtam befejezni a mondatot, mert a srácok és a menedzserünk léptek
be a szobába és megzavartak minket. Mi van akkor, ha nem lesz esélyem elmondani
neki? Mi van ha többet nem lesz alkalma beszélni a hőn szeretett lánnyal? Remélem
meg győztem a kicsiket és oda jönnek a dedikálásra, az az utolsó alkalom hogy
beszélni tudjunk vele.