24. rész – Ön a keresett személy..

Hát sziasztok!

Meghoztam nektek a 24. részt.. Csak annyit szeretnék hozzá fűzni hogy ettől a résztől kezdődnek a bonyodalmak ;) Remélem tetszeni fog ez a rész és kíváncsiak lesztek a folytatásra.

ÉS köszööönööm szépen a több mint 10.000 látogatót :)) 

Nagyon hálás vagyok  :)))

Szóóval jó olvasást kívánok nektek és légyszii komizzatok :) 

10-12 komi és jön az új rész :))

Puszii

Zsófi :) 

-          Gyerekek figyeljetek..A ház fel van díszítve. A finom sütiket és vacsorát már megcsináltuk. Édesanyátok körülbelül 5 perc és haza ér. Szóval, ha belép az ajtón, akkor kiabáljuk azt, hogy meglepetés!

-          De apa. Anya nem azt mondta, hogy nem szereti a meglepetéseket? – kérdezte Nath.

-          Ennek örülni fog. Hisz ma van a születésnapja. Sok meglepetést csináltatok neki..

-          Képzeld még egy dalt is írtam neki. – örvendezett a fiú.

-          Ügyes vagy.. együtt fogjátok elő adni?-  mosolygott fiára a férfi.

-          Igen, hisz Lilly nélkül nem énekelek.. Megfogadtuk..

-          A nagyiék, meg Adam bácsi itt maradnak estig?

-          Persze. Megvacsorázunk, és majd haza mennek.

-          Akkor majd játszhatok Austinnal? – mosolygott apukájára a pici lány.

-          Persze, nincs az megtiltva. – nevetett fel aranyosan a boldog apuka. Nagyon szereti a gyerekeit, Steph mindig is nagycsaládot szeretett volna. Nagyon boldog hogy Emma két ilyen gyönyörűséggel áldotta meg.

-          Pssztt.. valaki feljárt a kocsi behajtóra. – szólalt meg a boldog nagymama.

-          Szóval, amikor belép azt kiabáljuk meglepetés! Rendben? – a család összes tagja egyszerre bólintott és várta az alkalmat a felköszöntésre. Amikor az ünnepelt kinyitotta az ajtót egyszerre zúdították a nyakába a születésnapi jó kívánságokat.

-          Meglepetés! Boldog születésnapot! – Emmát nagyon meghatotta ez az egész. Köpni, nyelni nem tudott. Itt állt vele szemben a családja, utaztak 2 órát csak azért, hogy vele legyenek. Tényleg nagyon boldog születésnapja van..

Istenem.. mi volt ez az egész ott lent? Ki ez a sok ember és miért kiabálták azt, hogy meglepetés? Nem szeretem a meglepetéseket.. Utoljára anya születésnapján volt ilyen.. Annyit készültünk rá, és tessék rá pár napra el is veszítettük őt. Annyira hiányzik..

Valaki kopogtatott az ajtómon. Nem tudtam mit csináljak.. Vajon nagyon nagy bolondot csináltam magamból a vendégek előtt?

-          Bejöhetünk? – kérdezték félénken a srácok.

-          Persze.. – nem tudom miért, de szó szerint hüppögtem. Bármikor feltörhet belőlem a sírás…

-          Minden rendben van? – simogatta meg a kezemet Louis.

-          Nem tudom mi történt srácok.. ne haragudjatok..

-          Valami rosszat tettünk ezzel a meglepi bulival? – szomorkodott Niall.

-          Nem dehogy is.. csak előjöttek a régi emlékek és nagyon felzaklatott.. Tudjátok, kiskorom óta nem szeretem a meglepetés bulikat… - magyaráztam meg az 5 srácnak a viselkedésemet.

-          Sajnáljuk.. nem tudtuk.. Elküldjük az embereket?

-          Nem kell.. Mindjárt rendbe szedem magamat és lemegyek hozzátok. Rendben? – próbáltam mosolyt erőltetni magamra. Kisebb nagyobb sikerekkel.

-          Rendicsek, akkor magadra hagyunk, hogy rendbe szedd magadat. – kuncogott Zayn. Már indultak, amikor utánuk szóltam.

-          De mit ünneplünk?

-          A születésnapodat. – válaszolta tök lazán Harry, mintha ez olyan természetes lenne.

-          A mit..? – nyeltem egy nagyot. De hát a születésnapom régen elmúlt..

-          Majd meglátod.. de ne nagyon várakoztass meg minket.

-          Mint a születésnaposnak kötelezettséged innod velünk egy- egy finom kis itókát. – hadakozott Louis.

-          De srácok.. én még soha nem ittam szeszes italt. – nagyon elszégyelltem magamat. A srácok kidülledt szemeket meresztettek rám.

-          Na, ezt sürgősen be kell, pótolunk. – nevetett Zayn.

-          Velem kezded - Harry valami kékszínű izét nyomott a kezembe. Nem tudtam beazonosítani mi lehet az, de a színe szép volt, az íze nem lehet annyira rossz.. – Figyelj, 3-ra húzd le. Ne kortyolgasd, mert az sokkal rosszabb. – Kitartóan bólintottam. – Szóval eeeegy, kettő, hááárooom.

-          Phúújj.. ez borzalmas.. –köhögcséltem. – Mi volt ez?

-          A ház specialitása. – vigyorgott rám.

Még soha nem ittam alkoholt. Valahogy nem hajtott a vágy hogy én most meg igyak egy üveg Whisky-t vagy egy Bacardit.. Mire végére értem a sornak nem kicsit szédültem meg.  

Rengeteget táncoltam az este folyamán, beszélgettem.. Alig emlékszem valamire, mert valaki mindig meghívott egy körre és nem utasíthattam el. Az este nagy részét talán Niall-al töltöttem. Egyedül Liam nem ivott semmit, mert ugye neki nem szabadott.

*

-          Srácok Lilly elég rosszul néz ki. Az előbb kint hányt a kertbe.. lehet, hogy nem kellett volna leitatni.. – hiába magyaráztam a barátaimnak nem hallgattak rám.. miért tették volna? Szegény lány még életébe nem ivott.. de a ma este alatt szerintem minden bepótolt.

-          Ne parázz, Liam! Holnap kicsit rosszul lesz, de nem lesz baj.. - vigyorgott a szintén jó állapotban lévő Hazza.

-          Nem vicces… utána megyek.. – állt fel Louis.

-          Majd én. Te menni is alig tudsz..

-          Várjatok! Énekeljük el neki a KÁPOSZTAPUDING dalt. – vigyorgott Louis.

-          A micsodát? - emeltem magasba a szemöldökömet, hiszen azt sem tudtam miről magyaráz.

-          Tudod, az új albumon van rajta ez a szám.. – nevetett fel Niall.

-          Hát persze… - sóhajtottam.

*

A napok csak repülnek.. Hirtelen már ott tartok, hogy a srácok holnap vágnak neki az Európai turnénak. A srácok egyre közelebb vannak a szívemhez és nehéz lesz őket elhagyni.

Austin az egyik nap felutazott Londonba és neki vágtunk a lakáskeresésnek. Olyan szép helyeken jártunk dönteni sem tudtam. Aztán végülis egy olyan lakás mellett döntöttünk amilyenre gondolni se mertem volna. Hatalmas volt az egész. Volt ott 4 szoba, 1 konyha, 1 fürdőszoba és 1 hatalmas nappali. Tényleg álomszép volt. És még a kilátásról nem is beszéltem. A srácok nem tudják, hogy lesz egy lakótársam nem is baj. :P

A bulim után ugye megkaptam az ajándékokat, aminek rettenetesen örültem. Tényleg nem kellett volna pénz költeniük rám, de ezt ugye ők nem nagyon értik meg.. Louis ajándéka viszont meglepett. Fel akarja kutatni Nath-et.. De vajon miért? Talán csak azt szeretné, hogy boldog legyek? Ez tényleg egy aranyos gesztus volt tőle. Így neki láttunk a bátyám felkutatásának. Össze írtunk egy csomó dolgot, amit tudok róla és oda adta egy magánnyomozónak. Azt mondta az illető, hogy legalább 2 hét kell neki.. Én pedig türelmesen várok hiszen, ha már ennyi évet vártam, akkor ezt a kis időt kibírom.

És itt van Niall. Ez a srác valami különös érzést idéz elő bennem, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Sokszor mászkáltunk ketten a városban, eljártunk moziba és otthon is sokat hülyültünk. Nem tudom, mi van velem, amikor ő a közelemben van. Nem merek neki semmit sem elmondani, hiszen mi van akkor ha ő nem szeret?

Ezekben a hetekben többször elképzeltem hogy SZENVEDÉLYESEN CSÓKOLÓZUNK de hát sajnos ez sehogy sem jött össze. Ezek csak hiú ábrándok. Egy ilyen lány miért kellene pont neki?

-          Hé Lil, meg leszel nélkülünk? – nevetett fel Harry. – Ugye nem gyújtasz fel semmit?

-          Ez nem vicces jó? – löktem oldalba, aminek a hatására sikeresen le is esett a fotelból.

-          ÉS hol fogsz lakni?

-          Itt nem? – nézett rám Niall.

-          Hát tudjátok.. nem. Az elmúlt napokban lakáskeresésbe fektettem az időmet… És megtaláltam az álomlakást. Szóval miután elutaztatok én oda költözök..

-          Micsoda? – szaladt fel Liam szemöldöke.

-          Te a tudtunk nélkül mentél el lakásnézőbe?

-          Sajnálom.. nem akartam ezt a gondot is rátok terhelni.. Holnap indultok a turnéra és pörögtök..

-          Mi az, hogy ránk terhelni? Tudod, hogy szeretünk és tök szívesen segítettünk volna..

-          Jól van, na.. sajnálom.. De már megtörtént.. Na de tereljük a témát.. Holnap mikor is indultok?

-          8kor indul a gép – válaszolt kedvesen Liam.

-          Szuper kikísérhetlek titeket?

-          Hát ezt elvárjuk hercegnő! – ölelt magához Zayn.

-          Ha nem jönnél, megsértődnénk. Ugye tudod?

-          Köszönöm, hogy vagytok nekem srácok…

*

Természetesen, ahogy minden tininél lenni szokott a srácok elaludtak. Szóval mindenki kapkodott, Niall evett, Zayn a haját lőtte be, Louis rohangált, mert nem találja a répáit… Szóval tényleg zűrzavar volt.

Már úton voltak amikor Niall telefonált, hogy a nagy rohanásban őt ott hagyták… Persze mindenkin kitört a nevetés és azonnal siettek vissza a házhoz. Niall bedurcázott hogy megfeledkeztek róla majd újra neki vágtak a fél órás útnak.

A repülő téren rengeteg riporter, rajongó volt. Mindenki a srácokkal akart közös képet, interjút vagy netalántán autogramot akartak kérni tőlük.

-          Hát Lilly, vigyázz magadra ebben a 4 hónapban. Ne légy rossz, és ha baj van, csörögj. – köszönt el először a barna bőrű Malik fiú.

-          Bármikor bemehetsz a házba, ha magányra vágysz.. vagy ha hiányzunk. – nevetett Hazza.

-          Köszi, de nem hiszem, hogy betörök hozzátok.. – viccelődött a lány.

-          Vigyázz magadra és sok sikert az új munkahelyen. Ha csak beszélgetni akarsz, akkor csörögj. – mosolyogott Liam.

-          Rendicsek.

-          Ha hív a magánnyomozó, akkor szólok. Rendben?

-          Köszönöm ezt az egész Louis.. szívből remélem, hogy megtaláljuk Nath-et.

-          Megtaláljuk, ne aggódj.

-          Köszönöm Louis. Örülök hogy itt vagy nekem.. Sok sikert a koncerteken és remélem épségben tértek haza..

-          Puszillak hercegnő. Magadra hagylak a szöszivel.. látom, fontosat akar mondani.

-          Köszönöm szépen. – mosolyogtam rá.

-          Tudod Lilly.. Nagyon jól éreztem magamat veled.. ÉS valamit el kellene mondanom.. de nem tudom hogyan.. – zavartan makogott valamit.

-          Mit szeretnél Niall?

-          Niall gyere már! Elmegy a repülő! Paul is ideges már. – kiabáltak a fiúk.

-          Jó-jó megyek már. Fél perc.. – kiabált vissza. – Szóval csak annyit szeretnék el mondani, hogy sajnálom, hogy ilyen hamar el kell mennem. Nagyon szép vagy, kedves, aranyos..

-          Niall!

-          És nagyon kedvellek. Vagyis SZERETLEK. – hirtelen oda hajolt a lányhoz és megcsókolta. Mindenkit sokkolt ez a mozdulat. Egyet még simított a karján majd oda rohant a srácokhoz. A lány pedig csak bambult és nem tudta hogy dolgozza fel a történteket.

-          Mehetünk? – vigyorgott Harry.

-          Most már igen..

Louis nagyon várta már a magánnyomozó telefonálását. Vajon érezte, hogy jó hírt fog kapni? Vagy netalántán rosszat? Ki tudja, de az biztos hogy gyökeresen meg fog változni az élete. Az utazás alatt is feszült volt ami a srácoknak is feltűnt de nem akarták szóba  hozni.

Éppen Rómában voltak, amikor csörgött a telefonja.

-          Hallo?

-          Jó estét! Louis Tomlinsonnal beszélek? – szólt bele a telefonba egy rekedtes hang.

-          Igen én vagyok. Miben segíthetek?

-          Én lennék a magánnyomozó és szeretném közölni önnel az eredményeket.

-          Kíváncsian hallom..

-          Szóval megtaláltam az illetőt, akit keresett..

-          Kérem, ne harapófogóval kelljen, kiszedjem magából a fejleményeket… - dühöngött a srác.

-          Rendben, csak nyugodtan. Nem tudom, hogy tetszeni fog-e Önnek az, amit most mondani fogok…  De az illető, akit keres még él..

-          Tényleg? Hát ez szuper? És hol van? Mi történt vele?

-          A nevelő szülők megváltoztatták a nevét.. Londonban él és jelentős hírnévre tett szert. – Louis egyszerűen boldog volt. Végre örömet szerezhet a lánynak. Meg van a bátyja, akit olyan régóta keresett. Nem lesznek szomorú pillanatai újra az életvidám lány lesz.

-          És mi a neve?

-          Louis Tomlinson…

-          Igen tudom, hogy így hívnak.. de a srácnak mi a neve?

-          Hát nem érti uram? Maga az! Ön a keresett személy!

-          Micsoda? – a srác hangja vagy 3 oktávnyit ugrott . A telefonja kiesett a kezéből és szerintem sokkot kapott…

23. rész - Meglepetés!

Sziasztok!

Hát itt van a 23. rész :)) Remélem tetszeni fog ez a rész is.. Nagyon nagyon örülök a pozitív kommenteknek..

Tényleg boldogsággal tölt el hogy ennyien olvassátok ;)

Gondoltam egy kisebb fajta JÁTÉKra, ha ti is benne vagytok :)

 ÍRJATOK LE 1-1-SZÓT KOMIBA ÉS AZ A KÖVETKEZŐ RÉSZBE BELE FOG KERÜLNI :) 

Ehhez a részhez pedig nem fűznék sok mindent :) Remélem azért tetszeni fog :) 

Annyit elárulnék nektek hogy most kezdenek izgalmassá válni a dolgok.. ;)

Szóóval jóó olvasást kívánok nektek és remélem hamar össze gyűlik az a 8-10 komi ;)

Puszii :) 

-          Srácok! Tűz van! – mindössze ennyit hallott a 3 srác a nappaliból. A lány hangja egyszerre volt pánikszerű és riadt. Azonnal rohantak a segítségére. Ahogy oda értek a konyhába csak sötét füstfelhő láttak és hogy a konyha lángokban áll. Niall azonnal hívta a tűzoltókat, Harry és Liam elfutott a poroltókért, Zayn és Louis pedig próbálták kiráncigálni Lilly-t a konyhából.

-          Gyere már Lilly! – ráncigálta Zayn.

-          Nem megyek. El kell oltanom a tüzet. Ez az egész az én hibám. Értsétek meg. – nyugtalankodott a lány és ismét síró görcs jött rá.

-          De így csak bajod esik. Már értesítettük a tűzoltókat, nemsokára kiérnek és ők megoldják. Kérlek, nyugodj meg. – bíztatta Louis miközben egyre távolabb húzta a fel-felcsapó lángoktól.

-          Nem! Itt maradok és eloltom. Nem hagyhatom, hogy leégjen a házatok miattam. Abba bele halnék.

-          Könyörgöm, gyere, mert csak bajod esik.

-          Nem lesz semmi baj!

-          De Louis.. – a lány nem bírta tovább és elájult. A srácok aggódva néztek egymásra majd Louis felkapta és egészen a szobájáig vitte fel és lefektette.

Nem sokkal később a tűzoltók is megérkeztek és fékezték a tüzet. Nagyon nagy lett a kár, de a srácokat csak az érdekelte, hogy mindenki egyben van és nem történt semmi baj. Miután elmentek, a srácok próbáltak egy kis rendet tenni a konyhában és felmentek Lilly-hez. Az ágya körül ültek és várták, hogy magához térjen.. Nem kellet sokáig várniuk…

-          Lilly! Hála istennek. – ugrott oda Niall az ágyhoz.

-          Többet ne csinálj ilyet rendben? A frászt hoztad ránk. – morgolódott Zayn.

-          Ne haragudjatok srácok.. nem ezt akartam..

-          Most hagyd abba rendben?

-          Erről nem te tehetsz.. Ez az egész Paul hibája.. ha ő nem jön nem történik ez az egész..

-          De a konyhátok.. leégett… Sajnálom… - ismét elsírta magát a lány.

-          NE sírj, kérlek… megszakad a szívünk. – a szöszi elővett egy zsepit és azzal próbálta letörölni a könnyeket.

-          Tényleg ne foglalkozz vele.. Lényeg hogy senkinek nem esett baja, nem? – mosolygott Liam.

-          Istenem… - kezei közé temette a kezeit, csak hogy ne nézzen a fiúk szemébe – Kifizetem a károkat.. Tényleg…

-          Na, ezt most fejezd be rendben? Szó sem lehet erről…

-          Kár hogy azok a fincsi palacsinták is oda lettek..

-          Niall! – mintha gondolatolvasók lettek volna a srácok, egyszerre vágtak hozzá egy-egy párnát.

/ 3 nappal később/

-          Szóval akkor minden készen áll? – tudakolta Liam, amire mindenki egyetértően bólogatott.

-          Én elviszem akkor egy kis sétára és beülünk valahova enni. Hívjatok, ha jöhetünk. – válaszolt Louis.

-          Hát remélem örülni fog neki. – mosolygott Niall.

-          Tényleg ti mit vettetek neki? – tudakolta Harry.

-          Tőlem egy gitárt kap. Hasonló, mint amilyen a mamájáé volt. Remélem tetszeni fog neki.. – pirult el Niall.

-          Én egy laptopot vettem neki közösen Dan-el. – mosolygott Liam.

-          Mi Perrie-vel egy szép ruhát vásároltunk. Perrie szerint tetszeni fog neki, én ilyen téren nem vagyok járatos, de egy biztos nagyon szexi a ruha..

-          Én egy parfümöt vettem neki. Jó illata van. – bazsalygott Harry.

-          Az én ajándékom nem kézzel fogható.. – szólalt meg végül Louis kicsit sejtelmesen. Erre természetesen az összes fiú rákapta a tekintetét.

-          Ezt hogy érted? – tudakolták a srácok.

-          Ha ő is benne van, felfogadok egy magán nyomozót és megkeressük a testvérét. Hisz annyira hiányzik neki és látom, rajta hogy szüksége van egy családra.

-          Ez nagyon aranyos tőled… - veregette hátba a kis bongyorka a Tomlinson fiút.

-          De ha nem is találnánk, meg mi itt vagyunk neki, akikre bármikor számíthat. Nem igaz?

-          Pontosan.. – helyeseltek a srácok.

-          Én felmegyek felkeltem Csipkerózsikát és útnak indulunk. – mosolyogott a mi egyetlen Tomlinson fiúnk.

-          Ébresztő hercegnő! – simogattam az arcát.

-          Hmm.. had aludjak még egy kicsit.. hisz még hajnal van.. – dörmögte a párnájába a lány.

-          Már 11 óra van. Na, gyere, mert közös programunk lesz. – húztam ki az ágyból, de ő tovább makacskodott.

-          Még egy kicsit had aludjak. Kérlek Looouu!

-          Nem! Na, gyere, mert elrontod a mai programot, amit kiterveltem.. és tudod sokat foglalkoztam vele..

-          Háát nem is tudom.. – nevetett bele a párnájába. – 20 percet kérek és indulhatunk..

-          De ha 20 perc múlva nem vagy lent elfenekellek..

-          Ajjajj,, de kemény itt valaki..

-          Ahogy mondod.. na de készülődj hercegnő, hiszen hosszú napod lesz..

Louis és Lilly egy eldugott parkban ültek és eléggé elmélyülten beszélgettek. Több téma is szóba jött, mint például az Európai turné állomásai, Louis gyerekkora (természetesen az árvaházas sztorit nem mesélte el, hiszen nem volt elég bátorsága hozzá), Lilly rokonlátogatása, a nagy álmai…

-          Tényleg gondolkoztál azon, hogy jelentkezz az X-Factorba?

-          Igen.. még nagyon pici voltam, amikor elhatároztam magamat.. vagyis a tesómmal. Ahogyan emlékszem csodálatos hangja volt.. Minden este volt egy kis meglepi műsorunk a szüleinknek. Egyre nagyobb lett és egyre jobban szeretett énekelni. Aztán az egyik este megfogadtuk, hogy közösen indulunk a tehetségkutatón, hogy megmérettessük magunkat.. de aztán történt az a tragikus baleset és elválasztottak minket.

-          És nem is tudod mi történt vele? – faggatózott a fiú, hogy minél többet megtudjon a szóban forgó srácról.

-          Sajnos nem tudom.. próbáltam keresni, de nem ment én egy senki vagyok ehhez… lehet, hogy az új szülei megváltoztatták a nevét, vagy netán elhagyta az országot, netalántán a kontinenst nem tudom.. csak abban reménykedem, hogy nem halt meg. Mert abba belehalnék az tuti.

-          Jaj, ne mondj ilyen butaságokat.. hidd el meg fogjuk találni a bátyádat bárhol is legyen, és nagyon boldogok lesztek együtt.. Rendben?

-          Köszönöm Louis.. Te tényleg olyan vagy mintha a bátyám lennél..

-          Te meg az én kis hugicám, akit védek és szeretettel aranyozom be a napját.

-          És te hogy határoztad el, hogy jelentkezz a tehetségkutatóba?  - merült fel a következő kérdés.

-          Pici voltam.. imádtam énekelni naphosszat énekeltem a mamámmal. De amikor Amerikába költöztünk 4 évre megszakadt az éneklés. Akkor is néztem az X-et de nem vettem rá magamat, nem volt erőm. Amikor pedig visszatértünk ismét kedvet kaptam. A sulis színjátszó csoportban játszottam. Tényleg boldog voltam. De aztán az akkori barátnőm jelentkezett helyettem a tehetségkutatóra így mentem el. Nem tudom neki elégszer meghálálni.. Ez tette rendbe az életemet és most már tényleg boldog vagyok.

-          De hát Amerikában miért nem énekeltél? Miért hagytad abba?

-          Ez egy olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni.. Tudod ez egy elég érzékeny pont az életemben..

-          Nem kell róla beszélned..

-          Köszönöm.. tudod erről még senkinek sem meséltem..

-          Nem kötelezlek rá.. mesélsz róla, ha eljött az ideje.. – simított végig a fiú kezén.

-          Tényleg köszönöm..

-          Phúú te nem vagy éhes? – nevetett fel a lány. – Mert az én hasam már nagyon morog. Tudod nem reggeliztem..

-          Az enyém is. – kuncogott fel. – Van itt egy kiváló hamburgeres. Nagyon szeretem az ottani kajákat. Kevés a rajongó szóval nem kell tőlük félni.

-          Benne vagyok.  – együtt sétáltak el a közelben lévő öreg néni standjához. Louis egy chilis hamburgert kért, míg a lány, mivel nem szerette a chilit ezért egy sajtos hamburgert kért. Hát nem a legjobb döntés volt. Louis olyan gusztusosan harapott bele a szendvicsébe amitől Lilly szájában megindult az nyál.

-          Kérsz belőle? – nevetett fel.

-          Egy harapást? Nem szeretem a chilit, de ennek nagyon jó illata van. Hmmm.. és tényleg isteni..

-          Kéred? Neked adom! Én megeszem a sajtosat.

-          Köszönöm.. – mind a ketten megették a másiknak szánt gyors ételt majd tovább mentek. Beültek a kocsiba és bementek a városba. Tényleg nagyon jó délutánon vannak túl.

*

Eközben a többiek nagyban készülnek a nagy One Direction házban. A 4 srác, Danielle és Perrie tényleg mindent bele adtak, hogy a ház pompázzon (habár a konyha ramaty állapotban van, a hűtő szuperül funkcionál így az italokat oda be tudták tenni, az ételeket pedig úgy rendelték egy profi cégtől). Tényleg minden készen állt, elindultak zuhanyozni és készülődni, hiszen lassan megérkeznek a vendégek.

*

-          Phúú de elfáradtam.. – ültem le az egyik padra. – Louis leszakad a kezem ettől a sok szatyortól. Nem mehetnénk már haza?

-          Még nem, gyere, van még egy csomó bolt ahova nem mentünk be. Na, gyere.. – rángatott fel a padról.

-          Mire megy ki ez az egész Louis? – nem értem miért nem mehetünk már haza.

-          Csak szeretnék egy napot veled tölteni és meglepni néhány ruhával és kiegészítővel..

-          De erre nincs szükség.. inkább menjünk haza és filmezzünk vagy játszunk a játékteremben..

-          Figyelj, még egy két dolgot veszünk és mehetünk.. plusz még konyhai eszközöket is venni kell, mert a tűzben leégett…

-          Köszi hogy emlékeztetsz… - vágtam be a durcást. Miért kell folyton felhozni? – Tényleg nem szándékos volt és a károkat pedig állom..

-          Na, ne butáskodj.. nem azért mondtam, hogy neked kell megvenned csak gondoltam, segíthetnél választani..

-          Redben menjünk.. amúgy is Liam-nek valami ajándékot kellene néznem, hiszen nemsokára születésnapja, lesz..

-          Fú tényleg. Jó hogy mondod.. – pár perccel később megcsörrent Louis telefonja, de azt nem árulta el ki volt.

-          Azok ott eső felhők? – mutattam az égre.

-          Nekünk annyi. Szénné fogunk ázni. – aggodalmaskodott Louis.

-          Én szeretem az esőt.

-          Nem baj, gyere, menjünk gyorsan. – megragadta a kezemet, de már késő volt. Leszakadt az ég. Nevetve rohantunk az autó irányába, vicces, feleslegesen futottunk mivel már így is bőrig áztuk. A fűtést maxra kapcsoltuk és elindultunk hazafele.

Az ajtó előtt még Louis megállt egy pillanatra,amit picit furcsálltam és szóvá is tettem :

-          Na, mi történt? Miért álltál meg? Még jobban el akarsz ázni?  – nevetettem fel. – Már csak pár méter és elnyúlunk a kanapén.

-          Tudod.. köszönöm ezt a napot. Nagyon jól éreztem magamat veled és azt is köszönöm, hogy megnyíltál nekem. Sokat jelentett számomra.

-          Én köszönök mindent. Tényleg. Ezt a sok mindent, a kaját, a beszélgetést…

-          Ugyan… na de tényleg menjünk, kezdek fázni.

-          Indulás Lou kapitány. – Louis nyitotta az ajtót és udvariasan előreengedett. Mindent sötétség lepett el. A nevetve léptünk be, ott csikizett ahol csak tudott.

-          Miért van itt ilyen sötét? –gyors elfutottam a villanykapcsolóért, és amikor megláttam a sok vendéget nagyon meglepődtem.

-          Meglepetés! Utólag is nagyon boldog születésnapot!

Lilly-t nagyon váratlanul érte ez az egész. A szeméből csak úgy záporoztak a könnyek. Ledobálta a zacskókat a kezéből és egyenesen a szobájáig rohant majd hangosan becsapta az ajtót.

-          Ez meg mi a fene volt? – néztek egymásra a vendégek.