17. rész – Úgy örülök hogy itt vagy...

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) 

Remélem azért elnyeri a tetszéseteket és nem köveztek meg az utolsó mondat miatt :)

kb 5-6 komi után hozom az új részt ( és persze ha lesz időm :) )

Jó olvasást :)

Ajánlott dal én ezt hallgattam amikor írtam ezt a részt :) Szerintem passzol ehhez a részhez :)

Ha lejár indítsátok újra :)

Túl nagy a csend lent. Nem érzem magamat a csúcson de elég szar a kedvem.. Már több napja nem jártam lent, és az előbb mintha Eleanor csilingelő hangját hallottam volna. De lehet, hogy már képzelődök, nem tudom. Egy biztos, ha tényleg ő van, itt bocsánatot fogok kérni tőle a viselkedésemért. Nagyon szeretem őt és nem szeretném elveszíteni egy ilyen butaság miatt. Sétáltam le a lépcsőn, picit megszédültem, ahogy mentem. Amikor megálltam az ajtóban még jobban rosszul lettem. Remélem ez csak egy rohadt rémálom és nem igaz.. Ránéztem a legjobb barátomra és a „barátnőmre” éppen a földön csőröztek.

-          Ti meg mi a büdös fenét csináltok? – a szemem könnybe lábadt.

-          Louis! – nézett fel Hazza holt sápadtan. – Ez nem az, aminek látszik…

-          Igen akkor meg mi? Éppen a barátnőmön fekszel és smároltok… Elárulnád h ez szerinted mit jelent? – kérdeztem tőle fátyolos szemmel. Nem bírom már zokogás nélkül.

-          Kérlek, had magyarázzam meg! – könyörgött nekem El.

-          Fogadjunk, hogy azt mondod, hogy Hazza véletlenül esett rád és csókolt meg. Ezt azért nem hiszem el.. én sem 12 éves vagyok.

-          De ez tényleg így volt. Niall ide dobta nekem Harry telefonját én nem figyeltem és rám vetődött. Tök véletlenül csókolt meg, tényleg..

-          Ne nézz pali madárnak Eleanor! Azért jöttem le hozzád hogy bocsánatot kérjek, de látom te már túlléptél rajtam..

-          Ez nem igaz..

-          Sajnálom.. – zokogva rohantam fel a szobámba. Hangfoszlányokat hallottam a hátam mögül „ Louis várj..” „ Te szemétláda nézd meg mit tettél..” „ Ezek után mivel vidítsuk fel..”

Berohantam a szobámba és amilyen erősen csal tudtam bevágtam magam mögött és rázártam kulccsal. Miért teszik ezt velem az emberek? Nagyon szeretem azt a lányt, aki az imént csalt meg.. A szívem ezer darabra hullott szét. Nem tudom mi lesz velem. Sok minden megfordult a fejemben.. Elindultam a fürdőszobám felé és a borotvámat kerestem. Amikor a kezembe akadt egyből kivertem ezt a gondolatot a fejemből. Hisz mi értelme lenne ilyen cselekedet??

Ezek után pedig a nullás gép került a kezembe. Nincs sok értelme ezeket a gyönyörű fürtöket lenyírnom. Bolond lennék, habár új élet, új haj. Na de ezt az ötletet is elvetettem.

Miután Louis felrohant a szobájába sokkal feszültebb lett a hangulat. Liam Louis után kiáltott, de nem hallotta meg.

-          Ezt muszáj volt? – förmedt El Harry-re. – Tönkre teszed az életemet.

-          De tudod, jól hogy nem volt szándékos… - magyarázkodott a bongyor hajú srác.

-          Hát ez nagyon elcseszted. –szólalt meg Danielle akinek az ölében ott bömbölt a lány. Alig tudta megvigasztalni a barátnőjét.

-          De gondoljatok bele.. ki jött a szobájából.. – tanakodott Liam.

-          De most hogy Harry-t és Eleanor-t egymáson találta soha a büdös istenért nem fogjuk tudni kicsalni a szobájából.

-          Ezért te vagy a hibás! Újra együtt lehettünk volna, de nem mert te egy szánalmas béna pancser vagy. – visított El.

-          Miről beszélsz ha??

-          Te tehetsz mindenről…

-          Mégis miért? Azért mert béna vagy? Vagy, talán azért mert bizonytalan vagy abban, hogy Louis téged szeret? Netán féltékeny vagy arra a lányra, aki kezd Lou szívébe férkőzni?

-          Hogy merészelsz ilyet állítani?? – a lány egyre közelebb került a bongyor fiúhoz. Azt hittem, hogy be akar neki húzni.

-          Mert szerintem ez az igazság…  - El félre lökte a srácot az útból és zokogva hagyta el a villát. Mindenki zavartan nézett össze vissza, nem tudták, hogy mit csináljanak. Liam felhívta az orvost hogy ilyen esetben mi a teendő. Azt tanácsolta nekik, hogy ne hagyják, magára mert ilyenkor bármit csinálhat megával. A nappaliban ülő társaság teljesen megrémült hisz nem tudták mi tévők legyenek.

Harry volt az első bátor jelentkező, aki felment a srác szobájához. Kopogás előtt még kétszer átgondolta a mondani valóját majd cselekedett.

-          Hagyjatok békén! Senkivel nem akarok beszélni! – kiabálta a szobában punnyadó Louis.

-          Kérlek Lou, engedj be! – könyörgött neki a barátja.

-          Főként téged nem akarlak látni. Hogy tehetted ezt velem?

-          Az egész csak egy baleset volt.. Tényleg nem érzek semmit Eleanor iránt.

-          Na, szép.. akkor csak engem szúrsz hátba. Takarodj a szobám elől. – ordibált, de lehetett hallani a hangján hogy nagy a baj.

-          Nem megyek. Itt szobrozok, míg be nem engedsz.

-          De nem foglak beengedni. Csalódtam benned Harry. Azt hittem a barátom vagy. – zokogott az ajtó mögött. Harry ott hagyta őt és bement a szobájába. Nagyon rosszul éri magát a történtek miatt. Tényleg nem akart rosszat csak véletlen volt. El akarta venni a telefonját a lánytól, mert olyan üzenetet kapott, amit nem akart megosztani mással. Most pedig itt ül a szobájában és azon gondolkozik, hogyan engesztelhetné ki a barátját.

-          A fenébe is! – ütött bele a falba.

Mindkét srác szomorúan ül a szobájában és emészti magát. Louis képeket nézeget, amivel sajnos még jobban emészti magát. Nem tudja elfelejteni azt a szörnyű pillanatot, amikor meglátta a barátnőjét és Harryt.. Egy gombóc feszít a torkában, ami nem fog egy ideig elmúlni.. Most egy személy társaságára volna szüksége. Annak a lányka a társaságára aki kerüli őt.. De miért? Miért olyan nehéz hogy beszéljenek, hogy közelebb kerüljenek, hogy megismerhesse.

Minden éjjel imádkozik a szüleihez, hogy még egyszer láthassa Lilly-t. De hogyan? Mikor lesz rá alkalma, hogy találkozhassanak? Ki tudja.. de egy biztos nemsokára eljön az-az idő, amit ennyire vár.

*

Igaza van Austin-nak. Nem menekülhetek a fiúk elől, csak azért amit a menedzserük mondott nekem. Egy dolog hogy joga van ahhoz, hogy eltiltson tőlük, de miért teszi ezt vele? Mi rosszat ártott ő a fiúknak? Szerintem semmit. Eddig senkinek nem meséltem arról a napról, amikor a menedzser meglátogatott.

/karácsony után 5 nappal, miután a fiúk felléptek az árvaházban/

-          Miben segíthetek uram? – biztosra vettem, hogy ő lehet Paul a fiúk menedzsere. Sokat hallottam már róla.

-          Kérni akarok tőled valamit. – eléggé feszültnek látszott. Egyáltalán nem értem miért jött vissza. Hisz semmi közöm hozzá, de van egy nagyon rossz érzésem.

-          Tudod ez az egész fellépés egyszeri alkalom volt. Nem ajánlom, hogy beleéld magadat, hogy a fiúkra felkapaszkodva feltörj. Ha azt gondoltad, akkor most rögtön felejtsd el! – ezek a mondatok keményen hangzottak a férfi szájából. Nem tudtam hova tenni a fejemben. – Azt kérték a srácok, hogy karoljalak fel és készítsek veled egy CD-t. De nem teszem meg. azt fogom mondani, hogy te utasítottad vissza az ajánlatot, világos voltam?

-          De miért teszi ezt uram? Nem értem..

-          Nem vagy buta lány.. nem akarok konkurenciát a fiaimnak, és nem lenne jó, ha egy ilyen árba bugrist hozzá kötnének a fiúkhoz. Világos?

-          Értettem.. – tördeltem az ujjaimat.

-          Amúgy sem lenne akkora karriered, mint a korod bélieknek, mert nekik van pénzük, amikből karriert csinálnak, na és te.. nézz körül. Te a pornéphez tartozol és nem vagy olyan neves, mint mi..

-          Tudom.. – már kezdtek folyni a könnyeim. Hogy dörgölheti az orrom alá, hogy én egy senki vagyok, akinek nincs családja?? – És a fiúkkal tarthatom a kapcsolatot?

-          Észnél vagy? Ha találkozni, vagy beszélni mersz velük esküszöm, eltiporlak. Ne merj a közelükbe kerülni, vagy ha találkoznál, velük ne állj szóba velük.

-          De uram.. miért kér tőlem lehetetlent? Azt mondták a fiúk, hogy szívesen találkoznának velem, és Louis is nagyon kedves volt velem múltkor..

-          Igen ez itt a probléma.. Hogy a srácnak körülötted forog az agya és nem tud koncentrálni a párkapcsolatára. Tönkre ne tedd, az életét különben piszkosul tönkreteszlek.

-          Na, megyek, mielőtt még elkapnak az újságírók. – a férfi sietősen elindult a kijárat felé. Napszemüvegét felette, és beült a sötétített üvegű kocsijába. Én pedig neki dőltem a fának és zokogtam. Hogy mondhatja azt, hogy nem találkozhatok a fiúkkal? Hisz annyira megkedveltem őket. Főként Lou-t és Niall-t. Istenem most mit csináljak? Nem állhatok vele, szembe mert ki tudja, mit csinál ellenem..

Hát így történt az, hogy elszakítottak a fiúktól. De ma erőt veszek magamon és elmegyek beszélni a kis Tomlinson fejével. Szegény nagyon magába van roskadva, itt az ideje elmesélnem miért nem találkoztam eddig vele. Csak egy baj van, nem tudom hol laknak. Bementem Tim szobájába és segítséget kértem. Ő persze kapásból tudta a címet és leírta nekem egy papírra. Hívtam egy taxit és egész odáig mentem. ( Természetesen átöltöztem, nem mehetek az egyenruhámban. ) A kocsiban ülve az ujjaimat tördeltem. Mégis mi a fenét csinálok? Ha ott lesz az a férfi, mit fog szólni? Valóban olyan erős vagyok mint amilyennek mutatom magamat? Amikor a férfi megállt az elit környéken végig mért hogy tényleg ide jöttem-e. Kifizettem az utat és el kezdtem sétálni, rengeteg lány állt a ház előtt különböző táblákkal. Pl. „Harry vegyél feleségül” vagy „ Niall nem akarsz el vinni vacsorázni? „ de volt ilyen is hogy „ Louis ne szomorkodj, jönnek jobb napok is mellettem vigasztalódhatsz” . Hát igen a rajongók tudnak nagyon furcsák, lenni. Oda mentem az ismerős testőrhöz és beszéltem vele.

-          Elnézést uram nem tudom megismer-e de találkoztunk már.. – kezdtem bele.

-          Persze és azt szeretnéd, hogy engedjelek be a fiúkhoz.. – folytatta a sablon szöveget. – ismerős.

-          De mi tényleg találkoztunk. Karácsonykor az árvaházban, amikor a fiúk felléptek, én duettoztam Louis-al.

-          Persze kislány. Na, menj oda a többi hisztérikus rajongóhoz és ne engem boldogíts. – küldött el.

-          Kérem, nézzen meg jól. Tényleg én vagyok az..

-          Sajnálom, nem tehetek semmit.

-          Akkor- jutott eszembe valami. – kérdezze meg valamelyik fiút. A nevem Lilly és az árvaházban találkoztunk. Igazat fognak adni. – a férfi csak megforgatta a szemét és elment. Leültem a padkára hátha szerencsém lesz. A táskámban lapult egy hatalmas tábla Milka csokoládé amit Lounak hoztam. Mi van akkor, ha nem is találkozok vele? Elgondolkoztam a jövőmön, a közös jövőmön az uncsitesómmal. Vajon jól ki fogunk jönni? Hisz régóta nem voltunk együtt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki böködi a vállamat.

-          Szerintem Paul neked ordibál! – szólt a lány.

-          Ó.. tényleg. Köszönöm, hogy szóltál.

-          Nincs mit. szerencsés vagy. Nem minden rajongót engednek be a kapunk belülre. De menj, mert még meggondolja magát.

-          Köszi. Szia. Kitartás.

-          Menj, tényleg ismernek a fiúk. Azt üzenik, hogy Louis az emeleten a fürdőszobával szemben van és örülnek, hogy itt vagy. Szüksége van rád. Körülbelül 1 óra és itthon vannak a többiek. NA, sipirc mert a többi csaj még megrohamoz, és kint maradsz.

Én pedig jó kislányhoz méltóan elindultam a bejárat felé. A lepkék felébredtek a gyomromban, egyre lassabban mentem. Amikor beértem a hatalmas házba leesett az állam. Gyönyörű volt. Illett a fiúkhoz. Vagány volt de egyben szolid is. De azért látszik hogy pasik laknak itt. Elindultam a lépcső felé és kerestem a fürdőszobát. 3 szobába nyitottam, de azokat olyan gyorsan vissza csuktam. Az egyik szoba olyan volt mintha az atombomba robbant volna. Pizzas dobozok hada, zacskók össze vissza, ruhák pedig egymás hegyén hátán. Hihetetlen. A Másik szoba pedig hasonló volt az előzőhöz. A harmadikba kb. 30 flakon hajlakk és hasonló kütyük voltak és persze csupa rend. De negyedikre sikerült megtalálnom a szobát. Benyitottam, de csukva volt, ezért kopogtam.

-          Miért nem tudtok békén hagyni? – kérdezte két orrfújás között.

-          Louis beengednél? – kérleltem.

-          Niall.. ne változtasd el a hangodat, már kezdem azt hinni, hogy tény Lilly van itt. – nyöszörgött.

-          Hát, ha kinyitnád az ajtót, akkor meglátnád, hogy tényleg én vagyok az.

-          Micsoda? – nagy huppanást hallottam és a zárban elfordult a kulcs. Kinyílt az ajtó és ezt hittem, hogy rosszul látok. A srácnak ki voltak sírva a szemei, tiszta vörös volt, elnyúlt pizsama volt rajta és a haja is össze-visszaállt.

-          Te tényleg itt vagy. – ölelt meg és hirtelen hévvel egy csókot nyomott a számra én pedig vissza csókoltam…