19. rész–Megfelel vagy pakolsz és mész az utcára?

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek. :)

Jó olvasást kívánok :) 

5-6 komi után hozom a következő részt :) 

Puszii :) 

A másnap reggelem borzalmas volt. Vajon gondolta volna hogy a nap végére már nem lesz állásom és ez a nő még ki is használ? Caroline felhúzta az agyát, leordította a fejemet, ha eddig számba se vett, akkor most még rosszabb lett a sorom. De megérte.. Tegnap este nagyon jól éreztem magamat, és soha nem fogom elfelejteni.  Kezdjük csak az elején.

Amikor reggel felébredtem éreztem, hogy valami nem oké. Nem is sejtettem, hogy mennyire nagy lyukban vagyok.

Felvettem az egyenruhámat és a reggelit készítettem elő a családnak. A gyerekek is nagyon aranyosak voltak megkértek arra, hogy meséljem el mi történt tegnap. Természetesen viselkedtem, mert ha az asszonyság megtudja, hogy kivel találkoztam még az állásomat is elveszíthetem. Olyan aranyosak voltak, végig hallgatták, és még tanácsot is adtak nekem hogy mi tévő legyek. Tim egyre több trükköt mutatott meg ezen a kütyün. Kiderült, hogy internet is van rajta, szóval mától kezdve már Twitterem is van. :) Azért kezdek belejönni ezekbe a dolgokba. Azért annyira mégsem lehetek béna? Nem?

A reggeli nyugodtan telt, majd a család átvonult a nappaliba hogy rendet tudjunk tenni az étkezőben. Ekkor tört ki a botrány. Mindent szépen sorjában… Csengettek.. Meghozták a mai újságokat… Két perccel később robbant a Caroline vulkán.

-          Lilly !!! – visította.

-          Igen asszonyom? – Rohantam, mint akit puskából lőttek ki. Nem értettem miről lehet szó, hisz semmi rosszat nem tettem.  

-          Elárulnád hol töltötted a tegnapi napot? – vonta fel a szemöldökét.

-          Nagyon kedves barátaimmal voltam. Miért?

-          Kértél kimenőt? És még azt sem mondtad el kivel találkozol.

-          Azért nem kérezkedtem el, mert a szerdai nap általában szabadnapom, a barátaimmal találkoztam.

-          És ez itt micsoda? Megmagyaráznád nekem? – elém vágott körülbelül három újságot. A szám tátva maradt és még a lélegzetem is elakadt. Az címlapon szerepeltem egy olyan szalagcímmel hogy „Liam Payne megcsalja a barátnőjét? „ Tegnap amikor Liam-el a ház előtt beszélgettem akkor kaphattak el. A képen az látszik amikor Liam megpuszilja, a fejemet miközben őt ölelgetem. Végem van.. Liam-nek barátnője van, csak nem szakítanak ugye?

-          Ez csak egy félreértés. Köztem és Liam között nincs semmi..

-          És az ott mi? – mutatott a másik újságra. Azon Harry-vel voltam lefotózva. Éppen a kertjükben ültünk a hintaágyon és beszélgettünk Louis-ról. Ezek a lesifotósok mindenhova bejutnak?

-          Hát..

-          Igen mondjad! Hallgatlak.

-          Csak beszélgettünk. Ez miért akkora baj?  

-          Mégis mi a fenét képzelsz magadról, hogy megszeged a parancsaimat? Kikötöttem, hogy nem találkozhatsz velük nem? Nem volt elég a múltkori balhé?

-          Asszonyom köztem és Liam között nincs semmi. Liam csak egy nagyon jó barátom. Úgy ahogy a többiek.. És Hazza-val sem volt semmi. Louis-ról beszélgettünk.

-          Persze, persze,persze.

-          Harry-vel is nagyon jól elvagyok. Múltkor is találkoztam vele. – így utólag meggondolva talán nem kellett volna ezt mondanom.

-          Randizgattok? Csókolóztatok már? – faggatott, a feje egyre vörösebb lett. Talán volt köztük valami és ezért ilyen velem?

-          Nem.. Harry nagyon aranyos és kedves. Tegnap nagyon jól elvoltunk, filmeztünk és énekeltünk. Ennyi asszonyom.

-          Kis angyalom, nagyon ajánlom figyelmedbe azt, hogy elkerüld a srácot. Különben olyan balhét csinálok amilyet még nem láttál. Világos?

-          Igen is asszonyom. Most már mehetek?

-          Menj és vigyázz a kölykökre. Utána padig nyald fel a fürdőszobát, mert elég nagy a kosz. – köpte oda. Létezik nagyobb tapló ennél a nőnél? Szerintem nem.

Egész nap gürcöltem, alig tudtam a gyerekekkel lenni. Miért? Mert az idióta főnököm ugráltat csak azért mert olyanokkal barátkozok mint a One Direction. Ez most komoly? Hol itt az igazság?

Miért nem akarja senki, sem hogy velük találkozzak? Miért taszít el tőlük a sors? Talán van valami titok, amit nem szabad megtudnom? Vagy ártottam nekik valamivel?

Éppen a szennyest válogattam, amikor rezgett a telefonom. SMS-t kaptam. A képernyőn egy idegen szám volt, fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az hisz senkinek nem adtam meg a számomat.

„ Szerbusz szépség. Zavarok? :) „ – ennyi semmi más. Még egy név sincs a végére oda biggyesztve. Talán azt hiszi gondolatolvasó vagyok vagy mi a fene?

„ Még azt sem tudom ki vagy… „

„ Bocsi, Harry voltam . :D „ – a baj forrása.. Most írjak neki vagy ne? Hisz Caro azt mondta ne beszéljek vele. De ha SMS-t küldök neki, csak nem tudja meg, nem?

„ Jó tudni. J Akkor mentem a számodat. :P Nem zavarsz. Éppen szennyest válogatok. :/ „

Körülbelül 2 perccel később már jött is a válasz. Hihetetlen vagyok, ahelyett hogy a munkámmal foglalkoznék vele SMS-zek.. De nem baj, hisz egyszer élünk.

„ Az szar. Inkább felhívlak, egy 20 perc múlva, ha nem baj. Most el kell rohannom valahova. :P „

Gyorsan szétválogattam a ruhákat és bedobtam a mosógépbe. Ezek után pedig bementem a srácokhoz. Beszélgettünk, játszottunk és adtam nekik vacsorát. Miután jól lakottan elfeküdtek a szobájukban elénekeltem nekik egy dalt, most éppen a One Direction-tól a More Than This-t. Nagyon tetszett nekik. Majd betettünk egy filmet, és elnyúltunk a szobájukba. Szépen körém gyűltek, Tim és Alex mellettem foglaltak helyet, a pici Shopie pedig az ölembe fészkelte be magát. Vártam, hogy Harry hívjon, de nem tette. Felültetett.. Gondolhattam volna, nem is tudom miért mentem bele, hogy felhívjon. A film után szépen betettem a srácokat az ágyba, majd egy jó éjt puszi kíséretével ott hagytam őket. Éppen a konyhában voltam, amikor megcsörrent a telefonom (este 11 volt, Harry-vel pedig 4kor beszéltem.) Harry számát jelezte ki. Vacilláltam hogy felvegyem-e.. Mit veszíthetek?

-          Hallo! – szóltam bele a kagylóba.

-          Szia. Ne haragudj, hogy csak most hívlak, de csak most értem haza. Ugye nem keltettelek fel?

-          Nem dehogy is. Éppen a konyhában állok és kakaót csinálok magamnak.

-          Úúú.. te is szereted a kakaót?

-          Igen, de mit szeretnél Harry? Késő van már..

-          Jó, jó. A lényegre térek.. Mit szólnál ahhoz, hogyha valamelyik nap találkoznánk? Beülhetnénk valahova, vagy csak szimplán átjöhetnél hozzánk. A srácok is örülnének neki..

-          Nem tudom.. A főnököm nem nézi jó szemmel, hogy veletek lógok.

-          Miért? – hökkent meg. Úgy ahogy én is… miért ilyen velem? Semmi rosszat nem ártottam neki.

-          Nem tudom, de hagyjuk. Kérlek, mond meg Liam-nek hogy nagyon sajnálom a címlapot. Nem akartam, hogy ekkora bajotok legyen abból, hogy oda mentem…

-          Ne butáskodj. Te voltál tegnap a nap fénypontja. Ha nem dobod fel Louis-t, akkor holnapra végünk lenne.. Nagyon hálásak vagyunk érte. Liam-et pedig ne féltsd, mindent megoldott, és Dan-el sem veszett össze.

-          Tényleg? – leesett egy hatalmas kő a szívemről. Ha miattam szakítottak volna, akkor tényleg megbolondulok.

-          Szóval mikor látunk újra szépségem? – kuncogott bele a telefonba.

-          Nem tudom.. az újságok miatt még jobban magamra haragítottam a főnök asszonyt. Nagyon kibukott rám, szóval szabadnapot is alig kapok..

-          Ne máár.. Hol dolgozol? Egyáltalán mit dolgozol? Áruld már el..

-          Ez maradjon az én titkom..Sajnos nem vagyok rá büszke, de ez maradt..

-          Jajj de titokzatos valaki. Bocsi szépségem, de most megyek, mert leragadnak a szemeim. Majd még beszélünk.

-          Rendben, Styles, légy jó.. Puszilom a srácokat és tényleg sajnálok mindent.

-          Ne butáskodj.. na sziia.

-          Sziia. Jó éjt. – letettük a telefont, én szépen megittam a maradék kakaómat és elindultam a szobám felé. Ám Caroline ott állt a hátam mögött és szerintem mindent hallott.

-          Áh, szóval légy jó Styles? Így állunk?

-          Asszonyom, kérem.. –dadogtam. Most aztán tényleg végem. Elfelejthetem az állásomat.

-          Ne könyörögj. Mi a büdös fenét mondtam neked? Megtiltottam, az eszedbe véstem, hogy ne merj beszélni velük, főként ne Harry-vel! Erre tessék, itt telefonálgatsz vele az éjszaka közepén. És akkor van pofád könyörögni nekem?

-          Nem erről van szó.. Csak felhívott az újság cikk miatt. Tényleg..

-          Nem érdekel. Ez volt az utolsó esélyed és elpuskáztad. Most magadra vess! – köpte oda nekem az utolsó mondatokat.

-          Ez azt jelenti, hogy ki vagyok rúgva? – hullottak le az első könnycseppek.

-          Igen. Miért mit gondoltál? Hogy itt maradhatsz? Hát el vagy tévedve kis angyalom!

-          De hát nincs hová mennem, tudja jól, hogy semmim nincs.

-          Erre gondoltál volna előbb! Jó helyed lesz az utcán, hisz előtte is ott éltél!

-          De asszonyom, kérem.. Legalább pár napig had maradjak, amíg keresek valami szállást.. Kérem..

-          Kapsz 3 napot! Szombaton, hatalmas X- Factor-os buli lesz a házban, így kellenek a szolgák a felszolgáláshoz. De most készülj fel, hogy nem leszel megkímélve, és természetesen ezeket a munkáidat már nem fizetem ki.

-          De asszonyom, ez nem igazságos..

-          Mióta vagyok én igazságos? Megfelel vagy pakolsz és mész az utcára? Rajtad áll kisanyám.

-          Maradok.. – mondtam szomorúan. Nem volt más választásom. Az utcára pedig nem akarok menni. Caroline felnevetett és otthagyott a konyhában. A könnyeim csak potyogtak és potyogtak..

Szerintetek igazságos ez? Mi az, hogy 2 napig nem fizeti ki a munkámat? Istenem, miért vagyok ekkora csődtömeg? Mit ártottam a világnak hogy így büntessen? A skacoknak hogy mondom el, hogy soha többet nem látnak? Szegényeknek meg fog szakadni a szívük, és az enyém is. Annyira megszerettem őket, mintha a tesóim lennének. Amikor velük vagyok, nincs hiányérzetem. Nincs az a nagyon nagy űr a szívemben, amit csak a bátyám tudna betölteni.

Hol lehet ő? Talán boldog? Megtalálta valaki mellett a boldogságot? Emlékszik rám? Talán keres engem? Vajon egyszer újra együtt leszünk és vigyázunk egymásra úgy, mint régen, amikor még anyák is éltek?

Istenem, Nathen rettenetesen hiányzol, bárcsak mellettem lennél ezekben a nehéz időkben!