18. rész - Rossz helyen találta el a golyó.. Sajnálom

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt :9 Remélem azért ez is elnyeri a tetszéseteket. Sajnálom hogy idáig húztam ezt a részt de egyszerűen nem volt időm megírni mert elég sok tanulni valóm volt a suliba..

De remélem azért kárpótollak titeket ezzel a résszel.

Jó olvasást. :)

Kb 5-6 komi után hozam az új részt :)

Puszi :)

Mindig is ezt a napot vártam. Hogy minden szem rám és a leendő feleségemre szegeződjön. Oly annyira vártam ezt a pillanatot hogy nem gondoltam azt hogy balul is elsülhet

 Az oltárnál állok, mellettem pedig a menyasszonyom.  Nem látom az arcát, nem is tudom miért. Az a rohadt fátyol, eltakarta az arcát. Nem tudom ki találta fel, de tök fölösleges, mivel úgy is le kell majd vennie. Szóval ott álltam az oltárnál és minden olyan szép volt. A srácok ott álltak mellettem, a családom, a barátaim, a násznép pedig mögöttünk foglalt helyet. A helyszín is fantasztikus volt. Kint voltunk a tenger parton.  A szervezők tényleg kitettek magukért. Éppen a fogadalmunkat mondtuk amikor hirtelen dördülés hangzott el, a mellettem lévő lány pedig összeesett. A násznép sikítozik, az őrök menekítik a srácokat és a többi hírességet. Én pedig lerogytam a földre.

-          Louis gyere már. – rángatott Harry. – Megtámadtak minket. El kell menekülnünk. Ki tudja kit akartak megölni.

-          Nem megyek. Hagyjál. Szüksége van rám, elvérzik. Hívjon valaki egy orvost. – ordibáltam össze vissza, de senki nem figyelt rám.

-          Nyugodj, már meg ne hisztizz, neki már annyi. Nem tudjuk megmenteni. Rossz helyen találta el a golyó. Sajnálom barátom. – rángatott össze vissza.. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy meghalt. Életem szerelmét veszítettem el pár másodperc alatt. Rárogytam a holttestre és zokogtam.

-          Nem, nem, nem és nem. Miéért? Miért halt meg a szeretett nő? akit az életemnél is jobban szerettem. Miért Hazza? – zokogtam, mint egy kisgyerek.

-          Szeretlek, nem akarlak elveszíteni. Gyere, vissza hozzám kérlek. Mi lesz velem nélküled? – rángattam szegény lány holttestét.

-          Könyörgöm, gyere már. Lehet, hogy még itt van a merénylő.

-          Nem megyek, hagyjál már. – löktem el a legjobb barátomat. Ez volt a legjobb döntés mivel még egy lövés dördült el, így nem őt, hanem engem talált el. A golyó a gyomromba fúródott.

-          Louis! – kiáltotta. Oda guggolt mellém és próbált életben tartani. – Kérlek, ne menj el drága barátom. Mindenkinek szüksége van rád. Nekem is, a gyerekeknek is, a rajongóknak.. Mindenkinek. Légy szíves. – Már csak homályosan láttam és hangfoszlányokat hallottam.

-          Mi történt? – rohant oda Alex ( Harry felesége szerkmegj.) – Harry menj innen.

-          Mi baja van? Kérlek, te vagy az orvos. Túléli? Könyörgöm mond hogy nem fog meghalni.

-          Sajnálom Harry. Már csak pár perce van hátra. A golyó nagyon rossz helyre fúródott. Búcsúzz el tőle, még most. Szólok a srácoknak is..

-          Nem lehet. Ő a legjobb barátom nem hagyhat itt. Hallod tökfej? Azonnal gyere vissza, mert különben seggbe rúglak.

-          Ha..Harry.. – próbáltam elmondani az utolsó mondatomat.

-          Csss.. ne beszélj. Pihenj. – kérlelt.

-          Vi..gyázz..a cs..csa..lá..dom..ra… a ba..ndaa..ne..oszol..jon..fel.. le..gye..tek.. bol..do..gok.. Sze..ret..lek Haz..za…

-          Kérlek, ne mond ezt. Túl fogod élni. És én is szeretlek. Soha nem foglak elfelejteni, és a közös emlékeket sem felejtem el. – ez volt az utolsó mondat, amire emlékszem. Ezután pedig minden végtagom elzsibbadt, vége ennyi volt a földi pályafutásom. Anya, apa jövök, várjatok meg. Nincs sok hátra..

Tiszta víz voltam, amikor felkeltem. Istenem miért álmodok mostanában ilyet? Borzasztó, szörnyű. Elég volt. Ismét a régi önmagam szeretnék lenni. Beleordítottam a párnámba, ezt éreztem a legjobb megoldásnak. Egy kicsit segített, de nem sokat..

A sötét szobámban kucorogtam és vártam a.. semmire. Mondhatom azt, hogy ültem a szobámban és néztem ki a fejemből, miközben zokogtam. Csodálatos nem? Nem így terveztem ezt az időszakot. Azt hittem boldogan fogom tervezgetni a jövőt a barátnőmmel. Az életem kezd romba dőlni. A laptopomból, az erre az alkalomra összeállított top 10es bőgős zenék mentek egymás után. Tönkre ment az életem, egyedül az éneklés maradt, de azt sem tudom, hogy meddig. A srácok meddig bírják, vajon hogy ilyen vagyok? Valami csoda kellene, hogy tényleg túltegyem magamat ezeken..

Már az idő érzékemet is elvesztettem. Szóval valamikor délután hallottam, hogy kopognak az ajtómon. Semmi kedvem nem volt kinyitni a nyílászárót. Így az ágyamból kiabáltam ki:

-          Miért nem tudtok végre békén hagyni? Könyörögöm..

-          Louis beengednél? – női hang jött válaszként, vagyis olyannak tűnt. Biztos nem Eleanor-é , azt megismerném, ez más volt. Hasonlított Lilly hangszínéhez, de mégsem volt az igazi.. Van egy olyan érzésem, hogy a fiúk szórakoznak velem, hogy ajtót nyissak.

-          Niall.. ne változtasd el a hangodat. Már kezdem azt hinni, hogy Lilly van itt. Vagyis lehet, hogy már hallucinálok.

-          Hát, ha kinyitnád, az ajtót rájönnél, hogy tényleg én vagyok az..

-          Micsoda? – ugrottam fel, de olyan hirtelen hogy leborultam az ágyról magammal rántva a takarómat és levertem a kis éjjeli lámpát. Sikeresen össze törtem magamat, szuper. Oda rohantam az ajtóhoz és szó szerint kivágtam.

-          Te tényleg itt vagy. – oda ugrottam hozzá és megcsókoltam. Nem lehetek közömbös számára hisz vissza csókolt. Elég fura érzés kerített hatalmába, nem tudom, mit érzek iránta, de azok a lepkék felébredtek a gyomromban. De nem úgy, mint El-nél.

-          Louis.. elég. – szakította félbe ezt a gyönyörű közös emléket Lilly. – Louis kérlek ne. Ezt nem szabad és én nem ezért jöttem..

-          Netán nem volt jó?

-          Nem ezt mondtam, de akkor sem kellene, és nem lenne szabad.

-          Igaz, ne haragudj. Elragadott a hév. Amúgy hogy kerülsz ide? – tényleg nem értettem, hogy mit keresett a házunkban. Vagyis ez a ház amolyan búvóhely számunkra. Mindenkinek van külön lakása. Én Hazzával élek együtt, Liam és Niall, végül Zayn egyedül él. Na, mindegy lényegtelen..

-          Tudod, amikor utoljára találkoztam a srácokkal mesélték, hogy nagyon ki vagy akadva. Jöttem, hogy összekaparjalak… Úgy hogy szed rendbe magadat és lent várlak! Zuhanyozz le, öltözz át és legyen tűrhető a kinézeted. – adtam ki neki a parancsot.

-          Igen is asszonyom! – bohóckodott. Gyorsan berohant a fürdőszobába és neki állt a tisztálkodásnak. Én addig lementem a konyhába és próbáltam valami ehetőt össze dobni neki hisz, ahogy hallottam semmit nem evett már több napja. Így úgy gondoltam csinálok palacsintát. Az hamar meg van és finom is.

*

A négy pop sztár bent ült a Starbucks-ban és azon törte a fejét, hogy hogyan lehetne Louis-t kicsalni a szobából. Már mindenre gondoltak tényleg, de senkinek nem volt egy ép kézláb ötlete. Viszont valamit sürgősen ki kell találniuk hisz a menedzserük nemsokára haza ér Amerikából és nem láthatja ilyen állapotban Lou-t.

-          Mit szólnátok hozzá, ha felhívnánk az anyukáját, és ide utazna pár napra? – ajánlotta fel az ír srác.

-          Nem tudom, mit reagálna erre Louis. Lehet, hogy még jobban berágna ránk, azért mert, ráuszítjuk a mamáját.

-          Srácok ez egy nagyon nehéz feladat. 2 nap múlva jelenésünk van az X-es bulin. Ahol nem jelenhetünk meg csak 4en.. – gondolkozott Liam.

-          Igaz.. Akkor mit tegyünk?

A pincérnő éppen hozta a rendelést, amikor megcsörrent Liam telefonja.

-          Paul az. – vonta fel a szemöldökét.

-          A menedzserünk? – kérdezte aggódva Niall. A Payne fiú megrázta a fejét.

-          Miért keres téged a testőrünk, aki éppen a házra azaz Lou-ra vigyáz? Nem értem..  – rázta a fejét Zayn.

-          Mi van akkor ha Louis-al van valami és azért hív, hogy értesítsen?

-          Igen, vedd fel! Biztos fontos!

-          Hallo!

-          Szevasz Liam. Ne haragudj, hogy zavarlak, de van itt egy lány a ház előtt, aki ismer titeket.

-          Tudod Paul ez nem meglepő. – nevettem bele a kagylóba. - Hisz sok ember ismer minket a nagyvilágba.

-          Nem úgy értettem. - nevetett ő is - Egy csinos szőke lány, aki valami árvaházból ismer titeket és mindenképp be akar jutni..

-          Várj.. középmagas, kicsit loknisabb haj, szép mosoly..? – kérdezett rá a srác.

-          Pontosan, éppen itt ül a többi rajongótokkal. Mi legyen vele?

-          Engedd be természetesen és mond meg neki, hogy Louis szobája a fürdőszobával szemben van. Meg azt is mond meg neki, hogy nagyon örülünk annak, hogy mégis eljött, szüksége van rá. Kb. 1 óra és otthon vagyunk.

-          Értettem Liam.

-          Hello.

-          Mit akart? Miért van ilyen jó kedved? Mond már! – nézett rá kiskutya szemekkel a bongyor hajú banda tag.

-          Tudjátok ki akart bejutni a házunkba? – húzogatta a szemöldökét a srác.

-          Hát, ha elmondod, megtudjuk..

-          Lilly.. –a levegő megfagyott, a srácok köpni, nyelni nem tudtak – elment, hogy beszéljen velünk, vagyis a barátunkkal. Szóval sínen vagyunk Lilly talán fel tudja éleszteni a barátunkat.

-          Micsodaaaa? – visított fel Niall amire mindenki oda nézett. Ennyit az inkognitóról az összes tini lány megrohamozta őket. Mindenki idegesen tekintett a szöszire. Egy ideig tuti nem szabadulnak el.

Harry a szíve mélyén nagyon örül annak, hogy Lilly bátorságot vett magán és elment hozzájuk. A barátjának most rá van a legnagyobb szüksége, senki másra. Talán megleli benne azt, amit Eleanorban nem.

Niall Viszont annak örül, hogy ha szerencséje van, ismét láthatja azt a lányt, aki után annyira epekedik. Úgy szeretné elhívni valahova csak, hogy boldog, lehessen vele. A bátyja próbált tanácsot adni neki ez ügyben, sőt még Liam is meghallgatta őt.. Kiderül, hogy alakul az ő románcuk.

*

Lilly már vagy a 100. palacsintát csinálta (nem viccelek… tényleg egy egész hadsereg jól lakna belőle. ) amikor beállított Louis egy Nike melegítő naciba és egy csíkos feszülős pólóban. Tényleg másképp nézett ki, mint aki ujjá született.

-          Hmm.. mik ezek az isteni illatok? – szagolt bele a levegőbe.

-          Palacsinta.. az egyik kedvenc ételem. Amikor pici voltam az anyukám nagyon sokszor csinált nekem és a tesómnak palacsintát. Az árvaházban mindig én csináltam, hisz némi kép ez anyára emlékeztetett.

-          Őőő.. sajnálom nem akartam.. de képzeld kiskoromba az én anyukám is sokat csinált. Legalább egy tucatot ettem belőle.

-          Semmi baj. Had nézzelek… - körbe fordult előttem – így már jó vagy. Örülök, hogy visszatért a régi éned.

-          Én is, és ezt neked köszönhetem. Ugye lesz répás palacsinta is? Egyszerűen imádom..

-          Persze.. szeretnél beszélni a dolgokról?

-          Igen.. Tudod, ki szeretném beszélni magamból a dolgokat, és elég fura, de eléggé megbízok benned. Plusz most hogy Hazza-val összevesztem nincs kinek mesélnem.. – szomorodott el.  

-          Akkor kezdj el mesélni.. én befejezem a kaját. Próbálok tanácsot adni.. – mosolyogtam rá bíztatóan.

-          És ezek az álmok megrémítenek.. Volt olyan álmom, amikor a családomat, és a srácokat ölték meg. Borzasztó volt. sírva keltem fel, és nem volt kihez odamennem.

-          Ez borzasztó. Tudod, kiskoromba, újra és újra megálmodtam anyáék halálát. Nekem sem volt kihez odamennem, mert már a testvérem se volt velem. Az árvaházban utáltak, szóval barátaim sem voltak.

-          Kiskoromban én sem találtam a helyemet. De legalább a családom mellettem volt, amikor a suliban kiközösítettek.

-          Hogy egy kicsit felviduljunk, képzeld megtaláltam a családomat. Vagyis a hétvégét velük töltöttem.

-          De mégis hogyan? – kacagott fel. – Nem azt mondtad árva vagy?

-          A szüleim haltak meg az autóbalesetben. A családom lemondott rólunk, nem akartak felnevelni minket. Így kerültünk oda a bátyámmal. De erőt vettem magamon és felkerestem őket. Mint kiderült, később szerettek volna magukhoz venni minket, de már késő volt.

-          És akkor mi lesz? Leköltözöl hozzájuk?

-          Nem itt maradok Londonban. Szeretném élni az életemet, néha látogatom meg őket.

-          Hát ez szuper, már azt hitem elveszítelek.

-          Nem fogsz, ne aggódj.

Louis csak mesélte és mesélte a problémáit.. Tényleg nagyon kilehetett szegényem. Valahogyan ki kellene békítenem őt és Harry-t, nem lehetnek örökké fasírtban.

Jóízűen evett a palacsintából, utána pedig fogócskáztunk (?). Úgy gondolta, hogy a képembe szórja a lisztet én pedig a tojást a fejére törtem. Hát nem egy bolond páros vagyunk? Ezt így utólag meggondolva lehet, hogy nem kellett volna, hiszen elkezdett kergetni ebben a hatalmas házban. Azt sem tudtam merre fussak így a nappalit vettem cél irányba. Ott futkostunk a kanapé között, tényleg vicces volt, csak nagyon kifáradtunk.

-          Mit szólnál ahhoz, hogy ha betennénk egy filmet és elnyúlnánk? – dobta fel az ötletet. – Lefárasztottál.

-          Lusta disznó vagy. De benne vagyok. De én választok filmet, ahogy látom, nagyon sok filmetek van.

-          Okééy. Én addig csinálok popcorn-t.

-          Rendben.

A Szex és New York-ot tettük be. Nagy meglepetésemre Lou nem ellenkezett, szereti ezt a filmet. Míg nem kezdődött el, egymást dobáltuk a kukoricával, és nevettünk. Éppen csikizett amikor betoppantak a srácok.

-          Hát itt meg mi folyik? – nézett körül Zayn.

-          Sziasztok. – vigyorogtam rájuk. – Louis szállj már le rólam.

-          Szevasztok.. – legyintett egyet Louis majd ráborította a fejemre a popcornos tálat.

-          Húú, de bolond itt valaki. – vigyorgott Liam. – Lilly te tudsz valamit. Hogy dobtad ennyire fel?

-          Beszélgettünk. – mosolyogtam.

-          Srácok ezt itt a mennyország! – kiáltotta Niall. Gondolom megtalálta a maradék palacsintát.

-          Az ott az, amire gondolok? – ugrott oda Liam is. – Éhen halok.

-          Te mennyi palacsintát csináltál? – csodálkozott Zayn. – Ez egy heti kajánk ha Niall-nak nem korogna állandóan a hasa.

-          Hmm, ez isteni finom.

-          Megtartunk szakácsnak. – bólogatott Niall.

-          Egyetek belőle. Kicsit sokat csináltam. – kuncogtam. Miután leporoltam magamról a kukoricát, megfogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé.

-          Hát te hova mész? – ugrott be elém Louis.

-          Hát megjöttek a srácok. És az idő is elrepült. Jó volt itt lenni. – magyarázkodtam.

-          Srácoook ! – visította el magát. – Gyertek ide, mert menekül a szakácsunk!

-          Azt nem hagyhatjuk. – az összes srác az előszobában termett és a földre terítettek. Olyan jó volt velük lenni. Szépen bevezettek a szobába és együtt néztük végig a filmet. Ez után már eszemben som volt menekülni. Végig hülyültünk, beszélgettünk. Olyan volt, mint egy igazi család. Ezt az idilli hangulatot a telefonom csörgése zavarta meg.

-          Bocsi, de ezt fel kell vennem. – hivatkoztam a csörgő izére. Szerencsére Tim megmutatta hogyan kel használni.

-          Ácsii .. – ugrott fel hirtelen Niall. – Neked mióta van telefonod?

-          Pár napja kaptam, egy kis utó szülinapi ajándék a családtól.

-          Szülinap? Család? Azonnal kell a telefonszámod. – dacoskodott Hazza.

-          Pillanat először felvenném.

-          Austin! Szia! Hogy vagy?

-          Szia ! figyelj! Pénteken érkezem Londonba pár napra. Van egy kis elintézni valóm de utána elkezdhetjük keresni a megfelelő lakást.

-          Rendben, akkor majd hívj, és mindent megbeszélünk. De sajna most nem érek rá, vendégekkel vagyok.

-          Rendben, te csacsi. Légy jó. szeretlek.

-          Én is szeretlek te bolond. Szia

-          Szeretlek? – néztek rám kérdőn. – Csak nem pasi van a képben?

-          Nem, dehogy is. De srácok tényleg mennem kell. mert már későre jár.

-          Csak akkor mehetsz el, ha megadod a számodat. – nevetett fel Liam. Felém nyújtotta a telefonját én pedig beleírtam a számomat és visszaadtam neki.

-          Majd te megadod nekik is. Köszönök mindent srácok. Lou te pedig ne hanyagold el magadat. És béküljetek ki jó? –felváltva néztem a két csirkefogóra.

-          Elvigyünk? – ajánlották fel.

-          Nem kell, köszi. Sziasztok, srácok. És tényleg mindent köszönök.

-          Lilly! – futott utánam Liam.

-          Igen?

-          Tényleg mindent köszönünk. Ezer hála hogy felráztad Louis-t. Csodát tettél. Mivel hálálhatnánk meg?

-          Semmivel. Nagyon szívesen jöttem, és már hiányoztatok.

-          Egy kérdés, ha hiányoztunk, miért futottál el előlünk többször is?

-          Ez bonyolult Liam. Lényeg hogy kedvellek titeket.

-          Mi is téged. Valamikor nincs kedved elmenni sütizni vagy kávézni?

-          Majd megbeszéljük. Jóéjszakát.

-          Jóéjt. – odahajolt hozzám megölelt és egy puszit nyomott a fejemre.

Összességében jól éreztem magamat. Tényleg. Louis-al mindent kitárgyaltunk, szerintem fel tudja dolgozni a dolgokat. A srácokkal töltött idő, felüdülés volt. Feloldódtam, egyszerűen boldog voltam. Haza úton azon gondolkoztam hogy hagyjak elveszni egy kialakulóban lévő barátságot, vagy hallgassak Paulra és szálljak ki az életükből?

Sőt még az is feldobott, hogy már a hétvégén elkezdünk lakást keresni. Hát nem szuper napom volt? Most először boldogan feküdtem le aludni, és vártam a holnapi napot.

De lehet hogy nem kellett volna várnom? Tudhattam volna hogy ekkora slamasztikában leszek holnap reggel? És azt vajon tudtam hogy amikor elmentem a fiúkhoz az állásommal játszottam?