28. rész– Kiderült az igazság…

Háát sziasztok :)

 Meghoztam nektek a következő fejezetet :) Remélem ez azért tetszeni fog nem úgy mint az előző :) 

Jó olvasást kívánok nektek és ha elolvassátok légyszi hagyjatok komit hogy tudjam érdemes-e írnom a blogot :) 

Kb 5-8 komi és hozom az új részt :)

Jó olvasást skacok :)

Puszi

~Zsófi ♥

28. fejezet – Kiderült az igazság…

A reggeli kávémat szürcsölgetem, miközben bámulok ki az ablakon. Rengeteg dolog fut végig az agyamon, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Itt van az iskola, a munkahely, a családom és Louis. Louis tegnapi viselkedése megrémített. Miután elrohant és az unoka tesóm pedig utána ment, véglegesen megijedtem. Mivel a telefont nem vették fel, nem tudtam mire gondoljak. Valamikor hajnali 5kor érhetett haza a drága lakótársam. Ezt is csak onnan tudom, hogy neki ment párszor az ajtónak és jócskán szitkozódott..

Innen az ablakból nézve a rohanó Londont, rájöttem, hogy a srácok nélkül üres az életem.. Az a 3 hónap, amit velük töltöttem bőven elég volt, hogy a szívembe lopják magukat. Most biztos azt mondjátok, 3 hónap alatt hogyan lehet megkedvelni 5 ilyen srácot. Könnyedén, hiszen ha a nap 24 órájában velük vagytok, bohóckodtok.. Tényleg nagyon hiányoznak. A bolondozásaik, a poénok, a lelkizések.. De főleg Niall hiányzik. Nem merem bevallani, de bele szerettem. Az a csók, ami a reptéren csattant el egy lavinát indított el bennem. Rájöttem arra, hogy ténylegesen érzek valamit a szőkeség iránt és ez nem csak egy múló ábránd.

-          Jó reggelt. – ébresztett fel álmodozásomból Austin dörmögő hangja. – Fejfájás csillapítót hol találok?

-          Neked is. Felső szekrény, harmadik polc.

-          Köszi. Szétrobban a fejem. – dünnyögött.

-          Hát azt elhiszem. Elég jól elmúlattatok az este Lou-val. Hajnali 5kor estél haza szó szerint.

-          Louis-al? Ezek szerint tényleg vele voltam? Nem csak álmodtam? – az arca egyszerre lett komor.

-          Történt valami az este? Ki derítetted miért rohant el? – faggatóztam. Hiszen elég furcsa volt, ahogy az este sietősen távozott.

-          Csak beszélgettünk, utána pedig buliztunk egy kicsit. Hé Lil, elkérhetném a számát? Beszélnem kellene vele.

-          Persze. Tessék. – leírtam neki egy cetlire majd távozott a szobából.

-          Fura.. – mormoltam el az orrom alatt.

Gondoltam felhívom a srácokat, hiszen mostanság ritkán hallok felőlük. Niall számát pötyögtem be.. Kicsörgött, de nem vette fel. De az egyik srác sem, vajon most is próbálnak? A kávés bögrémet behelyeztem a mosogatógépbe és elindultam a szobám felé, hogy valami elviselhető külsőt varázsoljak magamra. Szombat révén ma is dolgozok. Úgy érzem ma nagy változás lesz az életemben..

*

Azt mondják a hírességek élete fenékig tejfel. Hát szerintem ez egyáltalán nem így van. Louis-nak rengeteg dolgon kell átesnie az elmúlt napokban, sőt.. Az hogy elmondta a srácoknak a féltve őrzött titkát nagy bátorságra vall. Még soha senkinek nem beszélt erről. Vajon miért? A srácokat őrült rajongók lépten, nyomon követik. Twitteren néha jót néha rosszat írnak nekik. Van, aki azt kéri hogy vegyék el feleségül. Mind az öten! A sajtó néha összehozza őket valakivel, vagy éppen valami oltári nagy disznóságot írnak, ami egyáltalán nem igaz. De ezt tudhatták, hiszen a hírességgel ez együtt jár..

De térjünk is vissza oda, amikor a srác megérkezik a szállodába és a srácoknak elárulja a nagy titkot, ami a szívét nyomja.

A szálloda előtt rengeteg rajongó állt, hogy legalább egy kicsit is láthassa kedvenc bandáját. Amikor Lou taxija megállt és ő kiszállt belőle kitört a tömeg hiszti. Mindenki autogramot kért tőle, vagy közös fotót, netán arról faggatták mi történt a kezével. Paul és a többi testőr egyből megjelent mellette és segítették bevezetni a szállodába. A recepción megkérdezte, hogy a srácok a lakosztályban vannak-e mire egy biccentés volt a válasz. Mivel alig aludta az éjjel, úgy mászott fel a 12.re, mint egy élő halott.

A négy srác szétszórtan helyezkedett el a lakosztályban. Volt olyan, aki pihent, aki TV-zett, Niall és Liam Pedig TwitCam-ot tartottak. Nagyon szeretnek a rajongóikkal beszélgetni. Jó érzés számukra hogy ennyien szeretik őket és támogatják az álmuk megvalósításában. Amikor Lou megérkezett minden szem rá szegeződött. A két srác elköszönt a rajongóktól és egyből oda rohantak hozzá.

-          Sziasztok. – motyogta.

-          Zayn! Harry! Gyertek! Megjött! – kiabálta el magát Liam. – Mi a fene történt veled?

-          Ki jött meg? A kaja, amit rendeltem? – jött ki a szobából Harry, egy szál boxerben. – Louis! Jézusom mi történt veled?

-          Srácok beszélnünk kellene… - a hangja egyszerre lett merev és aggódó.

-          Jó rendben, gyere, pakolj le, Harry te pedig öltözz fel. 10 perc múlva kupaktanács.

*

Amikor a srácok körül vettek, és kíváncsian fürkészték az arcomat, a gyomrom görcsbe rándult. El kell nekik mondanom… muszáj lesz.. Itt az idő. Gyerünk Louis erős vagy.. Anya, apa most legyetek velem.

-          Szóval.. Tudjátok srácok, nekem van egy hatalmas titkom, amit eddig még senkivel nem osztottam meg. Vagyis még Amerikában a pszichiáteremmel… - kezdtem bele.

-          Jézusom Lou megrémítesz minket. Mi történt? – Harry oda jött és megölelt. Igen a jó öreg Hazza, ő minden bajban kiállt mellettem és minden titkomat ismeri. Remélem nem haragszik meg ezért.

-          Szeretném, ha végig hallgatnátok, és nem szólnátok közbe… Rendben? – mindegyik bólogatott és csendben hallgattak végig. Mesélés közben már nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek és zokogtam. Mindent elárultam nekik attól kezdve, hogy mi történ az utolsó nap, a szüleim halála, a testvérem elveszítése, az új szülők… Ismét felszakadtak a régi sebek. – Ez a történet nyomja a szívemet több éve. Sajnálom hogy nem beszéltem róla.

-          De hát nekünk erről miért nem meséltél? – kérdezett rá Liam. – Tudod jól, hogy mi itt vagyunk neked..

-          Tudom, csak féltem, hogy emiatt nem akartok majd beszélni velem.. mivel árva vagyok…

-          Jaj, te bolond. Louis te ilyennek ismersz minket? – kérdezte tőlem Hazza. – Mert szerintem mi nem ilyenek vagyunk.

-          Tudom, de ez az egész nekem is nagyon fáj.. alig tudom feldolgozni pedig már nagyon régen volt. Mostanában többször álmodom meg azt a borzalmas estét.

-          Nyugodj, meg mi itt vagyunk veled. És mi van a rokonaiddal? Felvetted valakivel a kapcsolatot? – nem mondhatom el nekik, hazudnom kell. Nincs itt az-az idő, hogy megtudják ki a testvérem.

-          Nem.. a rokonaim elköltöztek és nem tudom felvenni velük a kapcsolatot. Meg szerintem egy picit kiakadnának, ha így x év után visszatérek..

-          Ahjj.. Loui. – sóhajtott fel Niall.

-          Szóval akkor ezért voltál olyan feszült 1 éve, amikor az árvaházi látogatásaink voltak.. – gondolkozott el Zayn is.

-          Igen.. mert felidézte bennem ezeket a régi rossz élményeket. Nagyon hiányzik az édesanyám csilingelő hangja, a mosolya, mindene.

-          De mi történt a kezeddel? – vetette fel Hazza.

-          Hát az úgy volt… Lil lakótársával mentem el inni, és haza fele a nagy felindulásból bele vágtam a falba. Nagyon mérges voltam, és már túl voltam a józanság határán is.

-          Ki Lilly lakótársa?

-          Helyes?

-          Együtt vannak?

-          Kérlek, ne beszéljünk erről.. – könyörgött Niall. Látom rajta hogy őt nagyon bántja ez az egész.

-          Nyugi srácok, főként Niall. Ő az unokatesója Austin.. kiskorukban nagyon-nagyon jóban voltak és úgy gondolták összeköltöznek. Egy nagyon kedves srác lehet vele beszélgetni és jó fej is.

-          Szóval akkor nem is járnak? – nézett fel csillogó szemekkel az ír bandatársam.

-          Nem te buta, csak félre értetted. Nem szabadna elmondanom, de a lányt nagyon felzaklatta ez az egész. Megcsókoltad a repülőtéren és az óta nem is beszéltél vele. Mit vársz tőle?

-          Nem tudom, nagyon tetszik nekem, de félek lépni. Hisz szegény törékeny..

-          Épp ezért kellene a tenyereden hordoznod. Még egy ilyen kincset nem találsz! Ezt jegyezd meg! – szeretném, ha a húgom és ő összejönnének. Hiszen mind a ketten oda vannak a másikért. Amikor ez a bolond megcsókolta őt elindítottak egy lavinát, de az valahogy megállt. Nem tudom, hogyan lehetne felpezsdíteni.. Törik, vagy szakad, összehozom őket. Összeillenek.. nagyon. Szeretném őket boldognak látni, hiszen megérdemlik.

-          Ne haragudjatok srácok, de én most elmennék lepihenni, ha nem, bánjátok.. hosszú volt az éjszaka.

-          Menj csak..

-          És Louis. – visszafordultam feléjük. – mi tényleg itt vagyunk neked. Bármit elmondhatsz nekünk. Rendben?

-          Köszönöm srácok. – ismét kicsordult egy könnycsepp. Ők egyből felugrottak és jó szorosan megöleltek. Igen. Erre volt szükségem. Hogy végre kiadjam magamból azt, ami bánt és nyomja a szívemet. Én bolond és még féltem attól, hogy a srácok ki fognak közösíteni. Hogy lehettem ennyire bolond? Ez a négy srác akár jóban-rosszban mellettem van.

-          Szeretünk Tommo – ordította el magát Niall.

-          Én is titeket.

Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyamba. Zaklatott voltam. Miért? Azért mert Austin nem értett meg, nem figyelt rám. Miért nem hitte el, hogy tényleg én vagyok az? Ennyire hihetetlen lenne? Nagy nehezen el tudtam aludni.. de még most is a rokonokon járt az eszem. Álmomban Lilly megtudta, hogy a bátyja vagyok és nem állt velem szóba soha többet. Titokban elutazott külföldre hogy nem találjam meg soha. Ennyire rossz ember lennék? Bele halnék, ha nem beszélhetnék vele vagy akár ne láthassam. Miért? Mert ő a mindenem.. a gyöngyszem, aki maradt anyáékból. A hangja pont, mint az övé. A szeme pont, mint az övé. A viselkedése pont, mint az övé. Álmomból a telefonom csengése keltett fel. Ismeretlen szám. Felvegyem? Miért ne? Max egy őrült rajongó megint megszerezte a számomat, úgy mint múltkor.

-          Hallo. Itt Louis Tomlinson.

-          Louis! Van egy őrült fontos kérdésem. Kérlek, az igazat mond. – Austin volt az. A hangja.. olyan furcsa volt. Mi történhetett?

-          Mi a baj Austin? Lilly-vel van baj?

-          Csak az igazat mond! Kérlek. – könyörgött a vonal másik végén.

-          Rendben tesó nyugodj meg. – nyugtattam meg az unokatesómat.

-          Igaz az, amit a ház előtt mondtál? Tényleg te vagy az? Te vagy Lilly elveszett testvére? Te vagy Nathen? – minden megfagyott bennem…