sziasztok!
Idén utoljára jelentkezem nektek új résszel :) Remélem azért tetszeni fog és jövőre is ugyan úgy követitek majd a blogot mint idén ;)
Köszönöm hogy + 2 olvasóval bővelkedtünk és hogy elértük a 12.000 látogatót is :)
kb. 8 komi és jön az új rész :)
Jó olvasást és Békés Boldog Új Évet kívánok mindenkinek :)
Puszii :)
Jövőre találkozunk ;)
-
Nem is mondtad, hogy megtaláltad
Nath-et. Öreg rég láttalak. – a világ forogni kezdett körülöttem. Hirtelen azt
sem tudtam hol vagyok. Talán el kellene süllyednem, vagy nem tudom. Mi történik
akkor, ha kiderül a titkom?
-
Nath-et? – alig jött ki hang
Lilly torkán. Szóval ő is meglepődött. A víz már szabályosan folyik le a
hátamról..
-
Jajj srácok nehogy szívinfarktust
kapjatok. Tudom, hogy te Louis Tomlinson vagy. A hőn emlegetett srác. –
nevetett fel. Először nem ismertem fel. De amikor bemutatkozott, minden tiszta
lett. Hiszen ő az unokatestvérem. Austin.
-
Bolond. Akkor nem is kell
bemutatnom neked. Lou ő itt az legeslegjobb uncsitesó az egész világon.
-
Na ne túlozzunk, de azért
köszönöm a bókot. – én megszólalni sem tudtam. Itt van körülöttem a családom
egy része. Istenem kiskoromban mennyire szerettem volna ezt a pillanatot, de
most.. nem vagyok rá készen. Most nem..
-
Ne haragudjatok, de én most
megyek. Lilly majd beszélünk. Austin örülök, hogy megismerhettelek. Jó éjt. Sziasztok.
– ahogy tudtam menekültem a lakásból. Nem akartam maradni. Éreztem a fojtogató
érzést, ami nem bírt maradásra bírni. Sajnálom. Nekem ez nem megy. Már a lépcső
alján voltam, amikor hallottam hogy utánam kiabálnak. Az unokatestvérem volt
az.
-
Hé Louis. Várj!
-
Tessék? – tettetem
természetességet mintha semmi sem történt volna.
-
Miért mész ilyen korán? Történt
valami?
-
Nem dehogy is. Csak tudod..
–elakadt a hangom.
-
Tudod, nem ismerjük egymást olyan
régóta. Konkrét most ismerkedtünk meg, de olyan érzésem van, mintha pisis korom
óta ismernélek.
-
Milyen
igaz. – gondoltam magamba.
-
Mit szólnál hozzá, ha beülnénk
valahova inni és elmondanád, hogy mi nyomaszt. Nem kötelező, de gondolom egy
pasinak könnyebb elmondani, mint egy lánynak. Gondolok itt a lakótársamra.
-
Hát igazad van. – párszor
megfontoltam a dolgot és arra jutottam, hogy jobb, ha megbeszélem valakivel.
Már nem tudom magamban tartani ezt a súlyos titkot. Talán még az igazat is
elmondom neki. Talán ő segíthet nekem,.
-
Szóval? Mehetünk?
-
Persze, és kösz.
-
Semmi. De várj meg felfutok a
pénztárcámért és a mobilért. Fél perc és itt vagyok. – már indult el, felfele
amikor megállítottam.
-
Én fizetek természetesen. –
ajánlottam fel.
-
De én ezt nem hagyhatom, hiszen
én hoztam fel a kocsma ötletét.
-
Nincs vita. Na, gyere menjünk. –
próbáltam mosolyt csalni az arcomra.
Nem
tudom mióta ülhettünk ebben a kis eldugott kocsmában, de nagyon jól éreztem
magamat. Hála istennek a rajongók sem kaptak el így tényleg nagyon jól fel
tudtam oldódni. Sok minden szóba került, de a legnehezebb téma még csak most
jött.
-
Szóval azt mondod, van egy őrült
nagy titkod, amit senki nem tud az egész világon kivéve a szüleid?
-
Igen. Tudod ez egy nagyon régi titok,
amit már alig bírok magamban tartani.
-
Várj, had találjam ki.. – elővett
valami nagyon furcsa arcot, amin elnevettem magamat. – Valójában lány vagy, és
hogy ne derüljön ki a titkod a gatyádba egy répát szoktál elrejteni. Ezért is
kedveled annyira azt az átkozott zöldséget. Nem igaz?
-
Nem vagy vicces haver. Amúgy
ennél sokkal komolyabb a dolog. És muszáj esküt tenned, ha elmondom neked. – az
arcom komoly lett. -
-
Esküszöm nem adom ki a titkodat a
sajtónak..
-
Még szép.
-
Várj. Eszembe jutott. Üldöz az F.B.I. és nem fedheted, fel az igazi
arcodat különben kitoloncolnak? – szinte már megszakadt a röhögéstől.
-
Állj már le. Nincs ilyenről szó.
Habár izgalmas lenne, ha üldöznének. – belegondoltam.
-
Na, komolyra fordítva a szót. Miről
akartál beszélni. Mi az a titkok, amibe segítenem kéne?
-
Semmi, majd megbeszéljük máskor.
Most igyunk még egy kört a tiszteletünkre.
-
Benne vagyok.
És
ez így ment hajnali 5ig. Én nem hoztam szóba a témát mivel még nem éreztem
magamat késznek. Austin elmesélte, hogy hogyan találkoztak újra a nagy családi
ünnepen, és hogy mennyire örült neki. Kérdezgettem a család felől, hiszen
érdekel ki, hogy van. Annyira boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a nagyi él
és virul. Csak hiányoznak neki az unokái
és a lánya. De mivel Lilly-t visszakapta kicsit megnyugodott. Valamikor meg
szeretném látogatni, csak meg kell kerülnöm. Majd Austinnal beszélek. Elég sok
ital elfogyott, de nem érdekel. Megérte. Még a holnapi másnaposság is ér ennyit,
mint ez az este.
Búcsúzásnál
tartottunk, amikor magához ölelt és ezt mondta:
-
Tudod haver, nagyon örülnék, ha
te lennél az elveszett tesó. Tényleg olyan, vagy mint ő. ÉS Lilly is imád
téged. Nincs egy olyan sötét titkod, hogy téged örökbe fogadtak és az én
elveszett rokonom vagy?
-
Figyelj, és ha azt mondom, hogy
minden igaz amit itt és most felsoroltál? És engem valójában Nathan King-nek
hívnak ?
-
Hát akkor esküszöm, felkaplak és
megpörgetlek. Lilly de boldog lenne akkor istenem. De hát ez sajnos nem
lehetséges..
-
Austin fogd fel! Én vagyok az! De
nem merem elmondani senkinek. Mindenki csalódna bennem…
-
Jajj haver túl sokat ittál. Jobb
lesz, ha haza mész.. –jó erősen vállba vert majd elindult a bejárat felé. – Jó
volt iszogatni. Remélem, még beszélünk.
-
Én is remélem…
/Miley Cyrus – Stay /
-
Szia.. – nagyon szomorú lettem..
ő bement az ajtón én pedig ismét egyedül maradtam. Miért nem hitte el, hogy én
vagyok az? Ennyire hihetetlen lenne? Hogy ez az elesett fiú, akit elszakítottak
a családjától képes volt felállni és folytatni az életét? Lassan elindultam a
sötét és nyirkos londoni utcán és csak sétáltam. Lassan hajnalodik én pedig még
haza se értem. Nem maradok itthon. Jobb lesz nekem, ha innen minél messzebb
megyek. Még ma visszamegyek Olaszországba. Mindenkinek ez lenne a legjobb. Nem
akarok több embert megbántani. Remélem Austin emlékezni fog erre a
beszélgetésre és észbe kap. Ahogy itt sétálok, eszembe jutnak a kiskori
emlékek. Mármint azok, amik megmaradtak. Anya, apa, a nagyi.. rettenetesen
hiányoznak. Ezt le se tudnám írni nektek. Bárcsak visszaforgathatnám az időt.
Nem hisztiznék, nem lennék akaratos. Rendes gyerek lettem volna, akkor apa nem
akad ki, nem fordul hátra és nem történik a baleset. Ez az egész az én hibám.
És nemsokára ismét október 12.-e lesz. Az a borzalmas nap. A fenébe! Jó erősen
bele vágtam a falba. Talán eltörött a kezem, de nem érdekel.. Ez a fájdalom,
amit most érzek nem ér fel azzal, ami most a szívemben mászkál. A kezem csak
dagad és lilul, de engem nem érdekel. Tényleg. Amikor haza értem anya már ébren
volt és a nappaliban ült. Oda mentem hozzá és zokogva magamhoz öleltem. Nem
szóltunk egy szót sem. Nem kellettek ide szaval, tudta jól milyen lelki
állapotban vagyok. Azaz életerős fiú, aki mindig nevet és bohóckodik, most
zokog, és összetört.
-
Kisfiam. Merre voltál? Nagyon
aggódtam érted.
-
Ne haragudj mami. De ki kellett
szellőztetnem a fejemet, majd elmentem Lilly-hez, utána pedig beültem egy
kocsmába.
-
Édesem, kocsmába? Miért teszed
tönkre magadat? És ha elkapnak az újságírók?– kérdezte tőlem.
-
Beszélnem kellett valakivel, és
muszáj volt felejteni. De tényleg sajnálom mami. Mindent. Ma visszamegyek. Paul
is bosszant az sms-ekkel.
-
Már ma? Hisz alig voltál itthon.
Tegnap jöttél…
-
Tudom, de muszáj, és már itthon
sincs keresni valóm. – eszembe jutott a húgom. Soha többé nem fog beszélni
velem..
-
Ne beszélj badarságokat. Na
gyere, menj fel aludni legalább egy kicsit. – pont azt a kezemet fogta, meg
amelyiket valószínűleg eltörtem.
-
Áhh..
-
Jézusom! Mit műveltél a kezeddel?
– anya arca lefehéredett én pedig semmit se tudtam kinyögni.
Kint
ülök a raptéren. A kezem gipszben. Tök egyedül várom, hogy a gépem 1 óra múlva
felszálljon. Csak anya tudja, hogy mikor megy a gépem. Minek szóljak másnak?
Utálok búcsúzkodni. Akitől elbúcsúznék azok a húgaim és az unokatesóm. De nem
hívhatom fel őket. Nem lenne helyén való. Elővettem az iPadomat és felnéztem a
netre. Több cikket láttam, amin elakadt a lélegzetem. „ Feloszlik a One
Direction? „ , „ Vajon miért menekül Louis Tomlinson? „ „Eleanor Calder talált
magának más pasit? Vajon miért szakított a sztárpár? „
Mi
közük van ehhez az embereknek ha? Miért jó nekik, ha bele avatkoznak az
életembe. Felnéztem Twitterre is, de jól tettem, hiszen rájöttem arra, hogy a
srácok aggódnak értem.
„
@Louis_Tomlinson merre vagy bro? Hamar
gyere vissza. xx – ezt Liam írta.
„
@Louis_Tomlinson hiányzol. Gyere
vissza hozzánk. sok mindent meg kell beszélni.. xx – Hazza írta nekem.
Úgy
tesznek mintha egy éve eltűntem volna.
Tudom hol a helyem, mellettük. Ők jóban, rosszban mellettem vannak.
Talán el kellene mondanom neki az egész történetet. Csak még azt nem hogy ki a
testvérem. Arra nem vagyok készen, félek hogy megutálnának.. Itt az idő.
Gyorsan kiírtam valamit és már szedelőzködtem is, mert a gépem 15 perc múlva
felszáll.
„
Itt az idő, hogy kiderüljön az igazság. Remélem akkor is mellettem leszek! Szép
napot mindenkinek. xx”
Megfogtam
a cucctáskámat és elindultam a tömeg felé. Már majdnem a kapuhoz értem, amikor hallottam,
hogy a nevemet kiabálják. Megijedtem. Mi van akkor, ha a rajongók találtak rám?
De aztán felismertem azt a tündéri hangot, amit olyan régóta ismerek. Azonnal
megfordultam és láttam, ahogy felém fut. A szeme könnyes volt, úgy ahogy az
enyém is. Ledobtam a táskámat és elé futottam felkaptam és megpördültem vele. Már
amennyire tudok a törött kezemmel.
-
Kérlek, ne haragudj rám. Nem úgy
gondoltam azt, amit mondtam. Tudod jól, hogy nagyon szeretlek.
-
Jajj Lotte. Én sajnálom, hogy nem
mondtam el. Tudod féltem attól, hogy hogyan fogsz reagálni. Nekem mindig is a
pici húgocskám leszel, bármi történjék is. Rendben?
-
Igen. Te pedig az én szuper
sztárocska bátyám, akire nagyon büszke vagyok. – jó szorosan magamhoz öleltem.
-
Mennem kell. Bármikor hívhatsz
jó? – picit bólintott majd adott nekem egy puszit. Talán ez fog nekem erőt adni,
hogy elmondjam a srácoknak. Mennem kell. 5 percem maradt. – Légy jó hugicám.
-
Sziia bátyus… és szeretlek.
Köszönöm
istenem! De tényleg. Most hogy tudom a húgom nem haragszik rám valamivel
könnyebben szállok fel a repülőre és állok a srácok és a menedzserem szeme elé.
Kívánjatok sok sikert.. szükségem lesz rá.
nagyon jó lett! :) kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja elmondani a többieknek és mi lesz a reakciójuk:) siess x btw buék! :)
VálaszTörlésúúúúúúúúúú sok szerencsét lou! :) nagyon jó rész lett. nagyon siess a kövivel. már nagyon izgulok a srácok és paul reakciójára is, de főleg lilly-ére. már tűkön ülök a kíváncsiságtol. :DD xx
VálaszTörlés:))) Hát ez egy nehéz lépés lesz, de biztos hogy hasznos.. ;) Köszönöm hogy olvasod a blogomat :))
TörlésNagyon jó:DD várom a kövit:)
VálaszTörlés