35. rész - Nagyon félek Liam..

Hát sziasztok :)) 

Meghoztam a következő részt :)) 

 Remélem azért ez is tetszeni fog nektek :) Lassan de biztosan közeledünk a vég felé.. Nem tudom hány rész lesz még, de az biztos hogy már gondolatban kigondoltam hogy mi lesz a vége.. hát nem tudom kinek hogy fog tetszeni, de azért remélem tetszeni fog :)

Háát.. jó olvasást :)

Puszi :) 

~ Zs.

A banda szétszéledve heverésztek a nappaliban. Éppen kipihenték az előző nap fáradalmait és a történteket dolgozták fel. Egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy Lou miért nem mondta el nekik az igazat.

-          Szerintetek Lilly megbocsájt neki? – kérdezte hirtelen Harry.

-          Biztos vagyok benne. Amikor múltkor beszélgettünk azt mondta, hogy minden álma az, hogy megtalálhassa a bátyját, és ha megtalálja, akkor soha nem akarja elengedni. Mindig is erre vágyott, hogy ismét vele lehessen. Gondoljatok bele mennyire szörnyű lehetett neki, egyedül felnőnie a családja nélkül.. Borzalmas.

-          Én ebbe bele sem tudok gondolni.. anyáék nélkül én nagyon üres lennék. Mindig ők biztattak, mellettem voltak minden fontosabb döntésemben. – magyarázta a Malik fiú. Ez természetes. Az ember a családja, a szülei nélkül üres. Egy kisgyereknek szüksége van az anyai jó tanácsokra, vagy ha valamit rosszul csinál, akkor segítsenek visszatérni a helyes útra, vagy ha szerelmi csalódás éri az embert, akkor a szülei mellette állnak, bármiben, ha a segítségüket kérik.

-          De miért nem mondta el nekünk? – kérdezte zavartan a bongyor. – Mi vagyunk a legjobb barátai és csak Liam-nek szól? Már bocs haver, de akkor is. Úgy lett volna fair, ha minket is beavat, hátha akkor jobban sül el ez az egész..

-          Sajnálom, hogy most engem utálsz, azért mert neked nem mondta el. De ahogy mondtam nekem sem akarta elmondani, csak kiszedtem belőle. – vágott vissza a srác. – De ha annyira nagyon jóba vagy vele, akkor miért nem vetted észre, hogy valami baja van? Hm Styles? Mert mostanában csak lézengsz, és nem figyelsz oda a külvilágra..

-          Mi van? Most mire akarsz célozni? Hogy nincs olyan példamutató életem, mint neked? Hát nagyon sajnálom..

-          Elég lesz srácok.. szerintem most nem kéne összeveszni. – állította le a vitát a Malik fiú. Nagy csönd telepedett le a szobára amit Liam csörgő telefonja zavart meg. Niall mosolyogós képe villogott a kijelzőn.

-          Na, merre vagytok? Csak nem romantikáztok valamerre? – kacagott bele a telefonba a Payne fiú.

-          Liam.. – szipogott Niall a telefonba mire Liam egyből felült a kanapén.

-          Niall mi történt? És miért sírsz? Megint összevesztél Lilly-vel?– mind két srác rákapta a tekintetét.

-          Nem.. – hangja elcsuklott. – Balesete volt. Liam, nagyon félek. A szemem előtt ütötték el. És nagyon súlyos az állapota.

-          Hol vagy?

-          A kórházban ülök, és nagyon félek. Lou is itt van, és teljesen ki van.. Liam alig ismerek rá.. Könyörgöm, gyertek ide, mert most ránk van a legnagyobb szüksége.

-          Austin-nak szóltál már? – kérdezte zavartan.

-          Még nem, kérlek, szólj neki is.. és gyertek, amilyen gyorsan csak tudtok.

-          Megyünk. Szerbusz, haver. – búcsúzott el a telefonba.

-          Mi történt? Liam miért könnyezel, az istenért! – kiabált Harry.

-          Lilly-nek balesete volt. Niall és Louis a kórházban vannak. Srácok rettenetesen nagy a baj.

-          Uram isten! – pattant fel Zayn. – Hozom a kocsit. Gyerünk, menjünk. Szükségük van ránk. – A srácok alig tudták felfogni mi történt. Mind a hárman könnyes szemmel ültek a kocsiban. Zayn pedig olyan gyorsan ment, ahogyan csak tudott.

*

(Ajánlott Zene)

Itt ülünk a kihalt folyosón és semmit sem mondanak. Már vagy 1 órája bevitték a műtőbe. Valaki mondjon már valamit.. Csak ne essen, semmi baja a húgomnak könyörgöm.. abba belehalok. Most kaptam őt vissza, tényleg ennyire szívtelen lenne a sors, hogy újból elválasszon tőle? Kérlek, imádkozzatok érte.. had hallgassam a csodálatos nevetését, had lássam gyönyörű mosolyát, had beszéljem meg vele ezt az egészet, had kérjek tőle bocsánatot..

Tudom, hogy ez az egész az én hibám.. miattam futott el a temetőből és nem nézett körül azon a rohadt átkelőn. Nekem kéne most a műtő asztalon feküdnöm és nem neki. Nem az ő életéért kellene küzdeni, hanem az enyémért…

-          Lilly! Várj meg! Kérlek! – kiabáltam utána. De nem állt meg, fejvesztve menekült előlem. Láttam, a szeme előtt ütötte ez az átkozott kocsi. Ahogy felrepül, a kocsi szélvédőjére majd a kocsi tovább repíti és élettelen teste a földre zuhan. Láttam, hogy Niall könnyes szemmel fut felé, ő pedig.. ott fekszik az úttesten és.. és..

-          Hívjon már mentőt könyörgöm.. – nézett a tettesre Niall, szeme könnybe lábadt.

-          Kérem én láttam őt. Olyan hirtelen történt ez az egész, fékeztem, de már nem volt esélyem.. sajnálom uram.. – mentegetőzött a férfi.

-          Hívja már azt a rohadt mentőt. Hiszen meghal a húgom.. – könyörögtem. - Niall ugye még él?

-          Nagyon gyenge a pulzusa. – sápadt el Niall. Lerogytam a teste mellé és zokogtam.

-          Kérlek, nyisd ki a szemed! Nem hagyhatsz itt érted? Szükségem van rád! – olyan sápad volt, a feje vérzett a lába pedig biztos, hogy eltörött. Hol vannak már azok a rohadt mentősök. Itt fog meghalni. Észre se vettem mennyi idő telt el.

-          Louis itt vannak a mentők, engedd oda őket. Hadd végezzék a dolgukat. – húzott el onnan a barátom.

-          Neem! Itt maradok mellette. Nem hagyom magára. – néztem mélyen a szemébe. Láttam, hogy ő is sír. Magához húzott és együtt sírtunk. Időközben az eső is elkezdett esni. Ugye ez nem a búcsú? Ugye minden rendbe lesz? Ugye nem hal meg?

-          Minden rendben lesz.. – suttogta a fülembe.

-          Louis! – hallottam meg a legjobb barátom hangját. Azonnal felkaptam a fejemet és feléjük pillantottam. Mind a hárman eljöttek és egyenesen felénk tartottak. Szépen lassan feltápászkodtam és feléjük tartottam. Harry a kezei közé vont és együtt sírtunk. A többiek is körülvettek minket és szorosan megöleltek.

-          Mi történt? – félve tette fel a kérdést Zayn.

-          Miattam történt ez az egész.. én tehetek róla,  hogy azon a rohatt műtőasztalon van. Értitek? – kétségbeestem. Rettenetesen..

-          Kérlek, nyugodj meg, ha őrlődsz, akkor semmi sem lesz jobb. – nyugtatott meg Liam.

-          Hogy nyugodjak meg? A húgom ott van bent élet halál között, te pedig komolyan azt kéred, hogy maradjak nyugodt? Nem megy.. ha hallottad volna mit vágott a fejemhez a temetőben. Utál engem, és azért futott el, mert nem akar velem soha többet beszélni. Haragszik rám, és azt akarja, hogy ne én legyek a bátyja.

-          Ezt csak felindulásból mondta. Higgy nekem. – bíztattak a srácok.

-          Köszönöm, hogy itt vagytok.. nem is tusom mi lenne velem nélkületek..

-          Doktorúr.. – csendült fel hirtelen Niall gyötört hangja és egyből a hang irányába kaptuk a fejünket.

-          Hogy van? – rohantam oda hozzá. – Mi van vele? Hmm?

-          Kérem, nyugodjon meg Tomlinson Úr! Ha ordibál nem lesz jobb a helyzet.. – állított le az orvosa.

-          Kérem doktor úr.. mondja, el mi van vele- könyörgött neki Niall.

-          Rendben.. a kishölgynek nagyon komoly sérülései keletkeztek. Eltörött a keze, valamin a lábát is több helyen kellett megoperálnunk.. ezek még az úgy mond könnyebb sérülései. – jézus isten, ha ezek „csak” a gyengébb sérülések mi történhetett vele.. Ezt nem fogom idegekkel bírni - Elég komoly fejsérüléseket szenvedett a hölgy valamint több belső sérülése is volt. Jelen pillanatban-kómában fekszik, de a holnap reggelt meg kell, várjuk, hogy biztosabb információkkal szolgáljak.

-          De, ugye túléli? – hangom nagyon halovány volt.

-          Kevés az esély rá uram, de reggel majd mindent pontosan el tudok mondani..

-          Uram isten.. – szólalt meg elsőként Liam. Én alig bírtam felfogni azt, ami az imént elhangzott. Lehetetlen.. ez miért velünk történik meg? Nem halhat meg.. annyi mindent kellene bepótolnunk.

-          Be.. lehet..hozzá menni? – kérdezte zaklatottan Harry.

-          Igen, de csak egyesével és kérem, ne maradjanak nála sokáig. – bólintottunk majd elment a doki.

-          Srácok én ezt nem fogom idegileg bírni. – könnyimnek ismét nem tudtam utat engedni, menthetetlenül zokogtam.

-          Nyugodj meg Lou, minden rendben lesz. Fel fog épülni. – simogatta meg a hátamat Zayn.

-          Bemegyek hozzá, ha nem bánjátok.. – összeszedtem magamat a srácok pedig megértően bólogattak.

Amikor megláttam őt azokra az átkozott gépekre kötve, ismét a sírás tört rám. Szegény annyira fehér volt.. és.. élettelen. Lassan lépkedtem üres kórtermében, csak a gépek hangját lehetett hallani. Leültem az ágy szélére és megfogtam a kezét.

-          Könyörögve kérlek, ne haragudj rám. Én nem ezt akartam. Esküszöm.. én csak azt szerettem volna, hogy egy család lehessünk. Kérlek, ébredj fel.. Ne hagyj magamra te is, abba már tényleg belerokkanok. Annyira sajnálok mindent.. El kellett volna mondanom neked az igazat, de egyszerűen féltem. Féltem, hogy akkor eltávolodsz tőlem, így legalább tudtam rád figyelni.. Kérlek, ne haragudj rám.. Szeretlek hugi, ezt soha ne felejtsd el.