Sziiasztooook :))
Sajnálom hogy csak most hoztam részt.. de nagyon el voltam havazva és nagyon ihletem sem volt hogy hogyan folytassam..
De itt van.. :)) Remélem tetszeni fog nektek :)
Nem is szaporítom tovább a szót.. Jó olvasást nektek :)) ♥
Komizni ér ;)
Puszi :)
-
Készen vagy már? – rontott be a szobába a bátyám. Arca
különös mosolyra húzódott.
-
Hát persze. – kacagtam. Dehogy
voltam kész, pedig tudom, jól hogy ez a nap nagyon fontos számára és a banda
számára is.
-
De Lilly, te még fel se öltöztél.
– nevetett már ő is. – Hogy fogunk így oda érni a Gálára?
-
Sajnálom, de annyi helyen járt az
eszem, hogy elfelejtettem felöltözni. De a sminkem és a hajam már készen van,
már a csak a ruhát kellene magamra aggatnom.
-
Kérlek, siess, nem késhetünk el
egy olyan programról, amit mi magunk szervezünk, és mi vagyunk a házigazdák.
-
Kérlek, nyugodj meg! Minden
rendben lesz. De meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon jól áll neked ez az
öltöny. – ismét rám tört egy nevető görcs. Nem is értem mi van velem. Végre
egyszer boldognak érzem magamat a családommal és annyi szeretettel ruháznak fel,
hogy azt el sem tudom nektek mondani.
-
Te bolond vagy.. Siess a
srácokkal lent várunk rád. Öt percet kapsz. – nevetett most már ő is.
-
Sietek. – gyorsan egy puszit
nyomtam az arcára és most már ténylegesen is a készülődésen járt az eszem. Most
biztosan azt kérdezitek magatoktól, hogy mi történhetett köztem és a bátymám
között.. Egy évvel ezelőtt meg jött az eszem és megbocsájtottam ennek a
majomnak. Most már biztosan tudom, hogy ez volt életem legjobb döntése.
Szükségem volt rá, és neki is rám. Most pedig próbáljuk bepótolni az
elvesztegetett időt, amit elpazaroltunk.
-
Biztos
ebben kisasszony? Ezt szeretné? – kérdezte tőlem a kezelő orvosom Mr. Tomson.
-
Igen,
el szeretném hagyni a kórházat. Elég erősnek érzem magamat és a mankóval is
könnyedén tudok mozogni. Kérem, muszáj beszélnem a bátyámmal. – kérlelően
néztem az orvosra, aki végül is beadta a derekát és előállította a szükséges papírokat,
amivel el tudom hagyni a kórházat. Három hónapot töltöttem a kórházban és ez
bőven elég volt ahhoz, hogy mindent helyre rakjak magamban. Most már tudom,
hogy mit akarok. Amikor először olvastam el Louis levelét majdnem széttéptem.
Képtelen volt elhinni azt, amit leírt abban a levélben. Azt hittem csak hazudik
nekem. Miért hittem volna el azt, hogy nem érezte jól magát a családnál? Hiszen
olyan kedvesnek tűntek, amikor elvitték tőlem. Összezavarodtam. Szükségem volt
rá, az ölelésére, a szeretetére. ÉS amikor megtudtam, hogy tényleg elment
összetörtem. A srácok minden nap felhívtak, hogy beszélhessenek velem, valamint
hogy tudassák velem, hogy van a bátyám. Most hogy kint vagyok, a kórházból
cselekedni akarok. Mivel repülőre nem ülhetek a lábam és a sérüléseim miatt,
házhoz megyek a bocsánatáért. A srácokkal mindent megbeszéltem. Tudom, hogy
mikor jönnek haza.
-
Austin?
– az unokatestvérem a harmadik csörgésre vette fel a telefont. – Kiengedtek a
kórházból. Értem tudnál jönni?
-
Persze,
kb. 15 perc és ott vagyok. – Austin mindig mellettem volt. Kezdetben
rettenetesen dühös voltam rá. Az a tudat, hogy becsapott, elkeserített. De most
már tudom, hogy mit miért tett és nagyon hálás vagyok neki. Mindent meg fogok
tenni azért, hogy a családom ismét egybe legyen és boldogok legyünk úgy mint annak
idején.
-
Biztos
vagy benne hogy ez jó ötlet lesz?
-
Számtalanszor
kérdezted már, az utolsó percekben nem fogok vissza tántorogni.. Biztosra
remélem hogy meg tud nekem bocsájtani ennyi idő után.. Ha nem akkor pedig emelt fővel távozom.. ÉS
akkor el is utazok egy időre Londonból. Mindig el akartam jutni Los Angeles-be.
Most talán esélyem is lenne rá, tudod megkeresett egy menedzser, hogy
felkarolna..
-
De
Lilly, ez fantasztikus! Miért nem beszéltél erről korábban? Mikor történt ez az
egész? – faggatózott, ám az idő egyre jobban szorított bennünket. A srácok gépe
20 perc múlva landolni fog.
-
Még
a baleset előtt, épp bent voltam a kávézóba és zenéltem amikor az a férfi
megkeresett. Nagyon kedves volt velem, meghívott egy teára és beszélgettünk.
Elmondta hogy mit akar, én pedig időt akartam kérni. Amikor filmeztünk akkor
akartam elmondani, de Lou beállított és esélyem sem volt elmondani neked. Utána
pedig megkeresett a kórházban is. Gondolom a srácok elmondták neki mi történt..
azt mondta kapok haladékot és hívjam fel. Félek Austin.. nem akarok elszakadni
a családomtól, főleg úgy hogy most van esélyem arra hogy boldog lehessek.
Eszembe se jutott hogy elmenjek. Amikor pakoltam össze a cuccaimat akkor
találtam meg a névjegykártyát.
-
De
Lilly.. ezt gondold meg.. Nem azt mondom, hogy menj el a világ másik végére,
félre ne érts. De ezzel akár be is indulhat a karriered. De ez fantasztikus..
Nem is értelek…
-
Sajnálom..
én már döntöttem. Ha Louis elküld, és nem akar beszélni velem, akkor talán
megfontolom ezt az ajánlatot. De kérlek, mindjárt ide érnek és nem szeretném,
ha így találnának minket. Menjünk be a nappaliba, kérlek, otthon mindent
megbeszélünk.
-
Rendben,
de azért gondold meg. Nem mindig kapsz ilyen ajánlatot. De figyelj csak, úgy
hallom meg állt a kocsi a ház előtt. Gyere, lepjük meg őket. – szépen lassan
odamentem a lépcsőhöz és leültem rá. Pont az ajtóval szemben voltam.
Mélylevegőt vettem, hiszem már hallottam, hogy a kulcs elfordul a zárban.
Elsőként Zayn, majd Harry, Liam és végül Niall jött be az ajtón. Mindenkinek a
szájára hatalmas mosoly húzódott. Oda jöttek hozzám és egy hatalmas öleléssel
és puszival köszöntöttek.
-
Louis?
-
Kint
zsörtölődik. Mindjárt jön. – kacagott Zayn. Addig is szépen körém álltak hogy a
bátyám észre se vehessen.
-
Felkészültél?
– suttogta Harry, aki mellettem foglalt helyet.
-
Erre
várok 2 teljes hónapja. Remélem menni fog. – biztattam a barátomat, akinek a
válasza egy hatalmas mosoly volt. Mikor meghallottam, hogy becsapódott az ajtó
a lélegzetem is elállt.
-
Legközelebb
nem fogom utánatok cipelni a több kilós táskátokat rendben? Rohadt nehéz..
-
Kedves
Louis. – kezdett bele Liam. – Ugye emlékszer arra hogy azt ígértük neked,
hatalmas meglepetésre számíthatsz tőlünk ha hazaérünk.
-
Próbáltad
kiszedni belőlünk, hogy mire készülünk, de nem jött össze. – a mai napig kiráz
a hideg Haz rekedtes hangjától, wááóó.
-
Remélem
felkészültél rá..
-
Figyeljetek
srácok. Nekem ehhez semmi kedvem. Kérlek, had menjek fel a szobámba, így is
eleget nyúztatok már engem az úton. – kérlelte őket.
-
Nem-nem.
Ezt akkor is látnod kell.
-
Sajnálom,
de engem semmi sem érdekel. Nincs szükségem semmire, csak arra, hogy egyedül
lehessek.
-
És
rám sincs szükséged? – a hangom elhalkult féltem a válaszától.
-
Ne
vicceljetek, velem kérlek.. esküszöm, már kezdek megőrülni.. Azt hittem az Ő
hangját hallom..
-
Honnan
veszed, hogy nem?- a srácok elálltak előlem és csak őt figyeltem. Az arca..
hirtelen olyan sápadt lett..
-
Te..Te..
most tényleg itt vagy? – kérdezte tőlem meglepetten, egyre közelebb jött
hozzám. Én pedig megpróbáltam felállni hozzá.
-
Sziia
Louis. – köszöntem neki kedvesen.
-
Édes
jó istenem! –odarohant hozzám és a kezei közé kapott. Mire hangos kacagás tört
fel belőlem. Olyan jó volt érezni az illatát és újra a kezei között lenni.
-
Lou!
Szédülök! Tegyél már le.
-
El
sem hiszem, hogy itt vagy. Hogy kerülsz ide? Ti tudtátok ezt az egészet? –
fordultunk a srácok felé, akik csak mosolyogtak rajtunk és boldogok is voltak.
-
Persze
hogy tudtuk, szerinted miért mondtuk neked minden este hogy ne add fel a
reményt.. – magyarázta Hazza.
-
Ami
engem illet, szeretnék bocsánatot kérni tőled. Kibírhatatlan voltam és már az
elején meg kellett volna bocsájtanom neked. Drága testvérem annyira
hiányoztál..
-
Mit
mondtál?
-
Azt
hogy a testvérem vagy.. Nem igaz? A bátyám A bááátyáám! – kiabáltam boldogan
mire Louisnak nagyobb lett a mosolya.
-
Ez
életem legszebb napja. – odahajolt a fejemhez és egy csókot nyomott rá. – Szeretlek
Hugi..
Még
most is visszagondolok, arra a délutánra a hideg kiráz tőle. Olyan boldogok
voltunk sőt vagyunk. Minden olyan jó volt.. kicsit lent maradtunk beszélni
aztán a srácok nem bánták és felmentünk a szobájába, hogy beszélhessünk. Annyi
mindenről beszéltünk akkor este, hogy azt el sem tudom nektek mondani. Szeretem
a bátyámat, bármi is történt közöttünk nem tudok rá haragudni.
Utoljára
még belenéztem a tükörbe majd elindultam a lent várakozó barátaimra. Szépen
lassan elindultam lefelé a lépcsőn hogy kiérdemeljem a lent lévő csodálatra
méltó fiúk figyelmét. Mind az öten csodálatosan néztek ki az öltönyükben.
A
kocsiban a srácok rengeteget nevettek és viccelődtek a másikon. De amikor
megérkeztünk a színhelyre egyből megkomolyodtak. A kocsiból kiszállva Niall-be
kapaszkodtam és úgy indultunk meg a vörös szőnyegen.
-
Köszöntök mindenkit, aki
megjelent ezen az Adománygyűjtő Gálán. – kezdte a beszédet Liam. Több száz
híresség eljött azért, hogy a szegényeket tudjuk támogatni.
-
A belépő árából, a fogyasztott
italok és ételekért megfizetett összegeket rájuk fogjuk fordítani. – vette át a
szót Harry.
-
Az összes fellépő, aki a mai este
minket fog szórakoztatni ingyen vállalták el, ezzel is segítve a rászorulókat.
-
Jó szórakozást mindenkinek. –
búcsúzott el Niall. Amikor a srácok lejöttek a színpadról oda jöttek hozzánk.
Niall egy forró csókot lehelt azt arcomra majd helyet foglalt. Mindegyik fiú a
párja mellett foglalt helyet, így voltunk egy csapat.
-
Annyira büszke vagyok rátok
srácok. Ez, amit most csináltok fantasztikus, komolyan felnézek rátok.. –
vallottam be nekik, amit gondolok.
-
De hát ez az egész a te ötleted
volt, és te szervezted meg az egészet.. – magyarázkodott Harry.
-
Pontosan, ha te nem lennél senki
sem lenne itt. Szóval ez az egész neked köszönhető. – vette át a szót Zayn.
-
Amikor majdnem itt hagytál
minket, teljesen összetörtünk. De hála istennek időben meg jött az eszed. –
simogatta meg a kezemet Louis.
-
Ne is hozzátok szóba jó? Azóta is
bűntudatom van.
-
Nekünk mondod? Amikor megláttuk a
levelet, hogy elmentél, azonnal rohantunk, és amikor láttuk, hogy elszáll a Los
Angeles-i járat.. Megijedtünk, hogy nem látunk többet és hogy a karrieredet
választottad helyettünk.
-
Kérlek srácok, inkább élvezzük a
ma estét.. ne rágódjunk a múlton.
-
Igaza van Lilly-nek. – helyeselt
Zayn.
-
Elegem
van abból, hogy helyettem akarsz dönteni! – ordibáltam a testvéremmel, amikor megtudta,
hogy kaptam egy ajánlatot.
-
Most
találtunk ismét egymásra te pedig el akarsz menni a világ másik végére?
Komolyan ennyit jelentett neked az, hogy örökre együtt leszünk? Jó kis testvér
vagy mondhatom… - idegesen járkált a szobában, azt hiszem most mindent
elrontottam.
-
Tudod,
igen megfordult a fejembe az, hogy elfogadjam az ajánlatot.. Tudod hányszor
álmodtam arról, hogy olyan leszek, mint anya? Hogy egyszer híres énekes leszek,
és anya büszke lehessen rám? A te álmod már teljesül miért ne teljesülhessen az
enyém is?
-
A
francba is! Nem akarlak ismét elveszíteni.. Szerinted, ha elmennél, mennyit
találkozhatnánk? Maximum telefonon tudnánk beszélni..
-
De
ez az álmom fogd már fel.. a Te álmod már teljesül miért nem hagyod, hogy az
enyém is teljesüljön? – szememből előtörtek a könnycseppek..
-
Annyira
sajnálom, figyelj én nem akartam ezt a veszekedést.. De amikor megtudtam, hogy
megfontoltad ezt az egészet elöntött a düh.. hogy magamra hagysz..
-
Szerinted
itt hagytam volna a szerelmemet és a családomat? Szerinted képes lettem volna
rá? Köszönöm, ha kinézted belőlem.. felkaptam a cuccomat és kirohantam a
szobából.
-
Srácok én elfáradtam.. –nyafogott
Louis miután lejöttek a táncparkettről.
-
Hát drágám.. én nem is csodálom..
– kacagott Eleanor – És nem kis mennyiségű italt toltál magadba.
-
Egy kis figyelmet szeretnék
kérni. – állt fel Niall a poharával együtt. – Most hogy így együtt vagyunk,
szeretnék mondani valamit.
-
Húha Niall de hivatalos vagy-
nevetett fel hirtelen Harry.
-
Kérlek, hallgassatok meg, mert
számomra ez nagyon fontos. – körbenézett és belekezdett. – Tudjátok, amikor megláttam ezt a szépséget,
egyből beleszerettem. Tudom, hogy sokat vétkeztem, amit remélem már
megbocsájtottál nekem. Nagyon szeretlek téged éppen ezért hoztam meg ezt a
fontos döntést…
-
Niall te most azt csinálod, amire
én gondolok? – szakította félbe a fiút Liam.
-
Igen azt próbálom, csak nehezen
megy. –nevetett fel kínjába. – Először is drága Louis mivel az édesapátok már
nincsen közöttünk, így tőled szeretném megkérni ennek a csodálatos lánynak a
kezét.
-
Hogy micsoda? – mindenki
elképedve figyelt hol a testvéremre, hol pedig rám.
-
Szeretném, ha áldásodat adnád
erre a frigyre. – mosolygott Niall.
-
Hát.. öhmm.. Drága Niall..
üdvözöllek a családban – nevetett fel majd kezet fogtak egymással.
-
És te Lilly? Mit szólsz hozzá?
-
Tudod Niall.. én úgy érzem
rengeteg mindenen mentünk keresztül az évek során.. Amióta veletek vagyok
minden megváltozott az életemben.. Az a lemezszerződés is rádöbbentett arra,
hogy nélkületek nem tudnék élni. És én….
ajjj.!!! pont itt, pont most kellett abbahagyni.??:OO miééért.??? remélem igent mond neki.!:) nagyon jó lett.!:D hamar a kövit.!:Dxx
VálaszTörléspont a legjobbkor hagyod abba :DD
VálaszTörlésnagyon jó lett:$
már vártam..siess xx
És te.... IGEN HOZZÁD MEGYEK DRÁGA NIALL!!
VálaszTörlésEzt várom a kövi részben! VÉGRE MINDEN RENDBEN!!
Puuuszsz
Neeee! Hol aaa kövi rész???
VálaszTörlés