9. rész - Az álmok hamar véget érnek..

Csodálatos álom volt. De miért tűnik el minden? Nee kérlek, maradjatok itt. Anya, apa srácok, Nath! Olyan boldog voltam, de miért foszlik szerte minden, amit felépítettem? Hirtelen sötétség honolt, semmit nem láttam. De tényleg semmit. Olyan érzésem volt mintha megvakultam volna. De miért? Hol vagyok?

Felébredésem pillanatában egy kórteremben voltam. De mégis hogy kerültem ide? Amire emlékszem, hogy az egyik parkban vagyok és gitározok. De aztán elaludtam, mert nagyon kifáradtam a sok sírástól… De miért sírtam? Nem nagyon emlékszem rá. Talán azért mert amit felépítettem az árvaházban az most szerte foszlik? Nem sokáig tudtam gondolkodni ezen hisz bejött egy orvos. Egy nagyon szimpatikus doki.

-          Jobban van kisasszony? – lágy hangja megnyugtatott. Kb 30 éves lehetett és nagyon jó képű.

-          Fogjuk rá, de mégis mit keresek ebben a kórházban? – a hangom nagyon rekedtes volt, amitől megijedtem hisz én a hangomból élek az utcán. Mi lesz akkor, ha már nem fogok tudni énekelni? Ez az egy amit anyától örököltem. Csodálatos hangja volt.

-          Egy nagyon kedves fiatalember hozta be. Leszakadt az eső maga pedig az egyik padon feküdt. Még szerencse hogy behozta különben nem biztos, hogy túlélte volna az éjszakát. Tüdőgyulladást és torokgyulladást tapasztaltunk. Elég erős fájdalomcsillapítókat kapott.

-          De a hangom rendben lesz ugye? Tudja én ebből élek…

-          Hát, ha pihenteti egy ideig és nem fog ismét megfázni akkor igen. Rendbe fognak jönni a hangszálai.

-          Elnézést, meg tudná mondani, hogy milyen napot, írunk ma? – kérdeztem tőle félénken.

-          Még most, jelen pillanatban március 9.-ét, de pár óra múlva március 10.-e lesz.

-          Istenem, csak ezt ne.. – el kezdtem zokogni. De miért? Talán azért mert végig aludtam a 18. születésnapomat egy kórházban és tök beteg vagyok? Ezt nem hiszem el, olyan boldog voltam az álmomban had aludjak vissza, kérlek istenem.

-          Héé, mi a baj? Mi történt? – egyből mellettem termett a doki és magához ölelt.

-          Tu-tudja – dadogtam. – Ma van a 18. születésnapom és a családom..

-          Mi van a családjával? Értesítsünk valakit? Egyébként is mi az Ön neve? Sajnos nem voltak magánál papírok így nem tudtuk kideríteni.

-          Lilly Smith a nevem. Tudja 10 évesen vesztettem el a családomat egy autó balesetben. A sofőr nem figyelt és piroson ment át a kereszteződésen. Az édesapám és édesanyám a helyszínen meghaltak, egyedül én és a bátyám éltük túl ezt az egész borzalmat.

-          ÉS mi van a testvérével? – érdeklődött.

-          Nem tudom.. egy árvaházba kerültünk, mert a rokonaink lemondtak rólunk. Senki nem fogadott be minket a nagyink volt az egyetlen, de ő hozzá nem kerülhettünk, mert a szíve nagyon gyenge volt. – ismét eleresztettem egy könnyet. Vajon él még a nagyikám vagy már ő is anyáék mellett pihen fent a Mennyországban? – A Nath-et hamar örökbe fogadta egy fiatal pár hisz az ő kisfiújuk meghalt egy balesetben. De én nem kellettem nekik. Szétválasztottak egy nagyon erős köteléket. Egészen hétfőig voltam árvaházban, hiszen senkinek sem kellettem.. De miért? Tudja rettenetesen hiányzik a családom.. főleg a bátyám. Olyan jó lenne ha mellettem lenne ezekben a pillanatokban..

-          Cssss.. Nyugodj meg! Ne sírj! Attól nem lesz jobb.. Hidd el rendbe fog jönni az életed, meg találod a testvéredet és boldogok lesztek együtt. Csak higgy benne!

-          Tényleg úgy gondolja? – nagyon elbizonytalanodtam. Hogy a fenébe keressem meg a bátyámat?

-          Igen, így gondolom. De most pihenésre van szükséged meg kell gyógyulnod..

Éppen egy újságot olvastam, amikor kopogtak az ajtómon. Nagyon megörültem hisz azt hittem hogy Peter doktor jött ismét. Gyakran meg szokott látogatni, ő hozta be nekem ezeket a képes újságokat is. De amikor megláttam ki jött be hozzám, elszomorodtam, mert nem a doki volt. Valami fiatal srác volt az a kezében egy nagydoboz Bonbonnal.

-          Segíthetek valamiben? Szerintem rossz helyre jöttél.. – magyarázkodtam. Hisz hozzám miért jönne be egy ilyen jóképű srác.

-          Szerintem pedig pont jó helyen vagyok. Bejöhetek? – kérdezte tőlem nagyon barátságosan.

-          Persze, gyere nyugodtan. – bejött, szép kecses mozdulatokkal, majd oda húzott egy széket az ágyamhoz. – Miben segíthetek?

-          Nem tudom, hogy az orvosod mondta-e neked de én hoztalak be a kórházba… - ez nagyon meglepett. Egy ilyen kedves, aranyos és helyes srác mentette meg úgy mond az életemet?

-          Őő… tényleg? Te voltál az? Nagyon hálás vagyok neked..

-          Nincs, mit de elmondod nekem miért feküdtél azon a padon? Mi történt veled? De ha nem szeretnél nem muszáj beszélned róla..

-          Mivel megmentetted az életemet és rendesnek tűnsz elárulom neked mi történt velem.. – belekezdtem az élettörténetembe, ahogy észrevettem rajta eléggé érdekelte, hogy mi van velem. Nagyon felzaklatta magát annal a résznél amikor meghaltak a szüleim. Nem érti, miért kell a sofőröknek ilyenkor is telefonálni.. Mi halaszthatatlan lehet, hogy meg kell beszélni. Ha figyel a lámpára akár most is élhetne a drága családom. Körülbelül 6 óra lehetett, amikor el kellett mennie mert egy fontos találkozóra megy. A csokit itt hagyta nekem, hogy fogyasszam egészséggel, és ha tud még bejön hozzám mert elég jól el voltunk egymás társaságában.

/1 hónappal később/

Miután kikerült a kórházból elhatározta magát, hogy nem fog az utcán élni belevetette magát a munkakeresésbe. Nem nagyon sikerült neki hisz nincsen szakmája és a mai világban szakma nélkül semmire nem megy. Nem tudom, hogyan de az egyik nap egy középkorú hölgy felvette szolgálónak a villájába. Kapott egy kisebb szobának nevezett zugot és ellátást is. Elég nyomorult sorsa volt szegénynek de hát mit tegyen ezt az egy munkát kapta csak.. A ház asszonya csak csicskáztatja szegény párát, de ő nem tehet semmit hisz legalább van fedél a feje felett. Hát igen, ez a nő egy hárpia.. Caroline Flack egy igazi boszorkány. Szegény Lilly ehhez nincs hozzá szokva.

-          Hé, te! – kiáltott a lányra a banya.

-          Igen asszonyom, miben segíthetek? – mosolygott kedvesen a lány.

-          Hozd nekem a szokásosan elkészített kávémat és csipkedd magadat, mert nem szeretem langyosan a kávémat. Értetted? – mordított szegény leányzóra a nő.

-          Igen is. – Lilly meghajolt és már rohant is a konyhába hogy elkészítse a kávét. Szegényt a ház dolgozói nagyon sajnálják, hisz úgy gondolják, nem érdemli, meg hogy ilyen sorsa legyen.

-          Miért vagy még itt aranyom? – mosolyogott rá az egyik szakács. – Azt hittük hamar feladod, hisz nem sokan bírják ennél a nőnél a te korod béli lányok.

-          Muszáj, nincs hol laknom, nincs családom és még pénzem sincs. Egy dolog hogy az iskolát kitűnővel végeztem el, nincs szakmám és sehova nem vesznek fel.

-          Jajj kislányom. Annyira sajnállak. De vidd a kávét, mert ha nem lesz jó ne akard hogy a fejedet vegye.

Szegény Lilly rohant a kávéval, de az asszonynak ez nem felelt meg és kiborította. Lilly-vel egy sort ordibált majd otthagyta, hogy takarítsa fel. Nem tudom, meddig fogja bírni ezt a megalázást. Esténként sírva fekszik le és várja azt a pillanatot, amikor talál egy olyan munkát, amit tényleg neki való. Már több hete ott dolgozik és bírja a gyűrődést. Erős lány pont mint az édesanyja. Nem fogja feladni hisz akkor nem ő lenne. Caroline férje egy elég gonosz ember. Vagyis mind addig rendes volt, míg meg nem tudta, hogy Caro megcsalja őt. Nem egyszer csalta meg egy fiatalabb énekes sráccal valamint egy vele, idős színésszel. Nagyon kiborult a faszi, és ha meglátja, egy másik férfival egyből arra gondol, hogy mikor fog lefeküdni vele. Olly Murs-ra is nagyon féltékeny volt kezdetben hisz többször járt a házukban. Caro és Olly műsorvezetők voltak a tavalyi X-Factor-ban és ha minden az ideiben is ők lesznek a házigazdák.. Szóval a férfi nagyon morcos és haragos kedvében van mostanában és rengeteget iszik... Amikor meglátta a mi szegény Lillynket megakadt rajta a szeme. Vajon mire gondolhatott, hogy olyan könnyedén megkaphatja majd a lányt? Szegény szöszi, még nem tudja mi vár rá.

Egyik este, amikor már lefekvéshez készült, mert a gyerekeket is elaltatta indult be szobájába. Minden villanyt lekapcsolt. Nagy csönd honolt a Flack villában. Mikor belépett a szobába, elkezdte levenni a ruháját, de ekkor valaki hirtelen meglepte.

-          Helló, helló! – Mr. Flack szájszagán érezni lehetett, hogy elég sok alkoholt magába öntött.

-          Uram! Megijesztett! Miben állhatok szolgálatára? – Lilly-re a frászt hozta az ittas állapotban lévő főnöke. Hirtelen alig tudott mit kinyögni.

-          Miben állhatok a szolgálatára… hát ez milyen aranyos. Tudod, mit szeretnék? – De Lil csak a fejét rázta, hisz nem tudta mit akarhat.

-          Téged aranyom. – Megfogta a kezét és elkezdte csókolgatni, és tépni le a ruháját. Lilly alig tudott megszabadulni főnökétől. Nagyon félt, sőt rettegett. Mi lesz most vele? Miért bántja őt ez a mocskos állat? Ki segít most neki? Hogy meneküljön meg? Csak ez járt a fejében és egy menekülési útvonal.. De hová menjen? Kinek kiabáljon? Ki hinne neki? Hisz ő itt egy senki. Vajon Lilly meg tus menekülni vagy bírnia kell ezt a megalázást? 

6 komi és jön az újabb rész :)