12. rész - Most mit csináljak?

Sziasztok!

Nagyon örülök annak hogy ennyire lelkesen olvassátok a blogomat, tényleg sokat jelent számomra :))

Ehhez a fejezethez pedig annyit fűznék hozzá hogy én nem vagyok oda érte.. de megígérem hogy az ez utáni rész sokkal pörgősebb lesz és telis tele izgalmakkal.

A kövi részt pedig 7 komi után hozom :))

Puszii :)

-          Te? Itt? – meredtem rá az előttem álló srácra, aki az imént futott belém. Nem tudtam mit tegyek, egyszerűen ledermedtem. Ő egyből felismert.. Miért csodálkozok ezen? Talán azért mert egyszer találkoztunk. Vele nem beszéltem annyit, mint Lou-val Harry-vel és Niall-al. De szeretném, ha nagyon jó barátok lennénk, nagyon kedves és segítőkész srácnak tűnik.

-          Őőő.. – csak ennyit tudtam kinyögni.

-          Lilly figyelj rohannom, kell, mert el fogok késni, de muszáj majd beszélnünk. – már ment volna, de én megállítottam.

-          Liam! – kiáltottam utána, mire ő tett egy hiperszonikusan gyors fél fordulatot. – Kérlek, ne szólj a többieknek, hogy itt vagyok. Nem szeretnék a szemük elé kerülni..

-          De hát miért? -  Nem tudott tovább beszélni, mert már csörgött a telefonja hála istennek. – Ne haragudj, de most mennem, el fogok késni a koncertről és a dedikálásról..

-          Hallod Lilly lesz dedikálás is! – húzogatta a ruhámat Alex.

-          Igen lesz úgy, hogy gyertek. Kérlek! – elővette a kiskutya szemét, amit annyira szerettem vissza nézni képeken és a videókon.

-          Nem tudom.. nem tartom jó ötletnek..

-          Bocsi, de tényleg rohanok. Sziasztok! – Liam sarkon fordult és már rohant is a megbeszélt hely felé.

-          Lilly, ez mégis mi volt? – vont felelősségre Alex aki nem kell mondanom hatalmas rajongója a fiúknak, főként Liam-nek.

-          Hát.. izéé..

-          Majd én elmondom.. Te az előbb Liam Payne –el társalogtál, nem mutattál be neki, plusz elutasítottad a meghívását.

-          De Lexi.. nem láttad, hogy rohant?? – magyaráztam neki miközben sétáltunk tovább.

-          Nem érdekel.. akkor majd a dedikáláson szeretném, hogy bemutass nekik.. – parancsolt rám a kislány.

-          Lilly.. – dörgölőzött nekem Sophie.

-          Mondjad picinyem..

-          Sejetnék ennyi finyom fagyikát. Szabad? – ki tudna ellenállni ennek a tüneménynek?

-          Persze aranyom, szabad de nem sokat mivel otthon vacsoráznotok is kell. Rendben? – Sophie csak bólogatott, Tim szeme csillogott és Alex pedig.. na igen Alex arcáról most semmit nem tudok leolvasni. Talán egy kis düh amiért nem mutattam be az „álom pasijának” vagy talán ez a „siessünk már mert le maradok a férjem koncertjéről” arckifejezése.. Ki tudja.

Miután megettük a fagylaltokat elindultunk a hatalmas tömeg irányába, aki már a srácokat várta. A gyomromban csak úgy repkedtek a pillangók, de ne tudom megmagyarázni miért. Talán érzek valami valamelyik srác iránt? Talán Louis iránt, aki annyira kedves és megértő volt velem? Vagy Niall iránt, akivel azt álmodtam hogy együtt járunk és nagyon boldogok vagyunk? Mi van velem? Mik ezek a furcsa érzések? Istenem!

*

Az egész napot Danielle-el töltöttem és észre se vettem hogy nekem már réges-régen a Plazaba kellene lennem. A srácok és Paul is már vagy milliószor hívtak és küldtek SMS-t. Gyorsan átöltöztem elköszöntem a szerelmemtől és már rohantam is. Az autóban még felkaptam az egyik baseball sapkámat és már rohantam is a terem felé ahol a többiek már várnak rám. Már szinte rohantam a folyosón, amikor nekifutottam valakinek. Nem hittem a szememnek hogy itt az a lány, akivel azt hittem soha többet nem találkozunk. Most sokkal szebb, mint amikor karácsonykor láttam.

-          Te? Itt? – csak nyöszörögtem.

-          Őőő.. – csak ennyit tudott kinyögni. Ahogy láttam eléggé meglepte a jelenlétem.

-          Lilly figyelj rohannom, kell, mert el fogok késni, de muszáj majd beszélnünk.

-          Liam! – kiáltott utánam, mire gyorsan szembe fordultam vele. – Kérlek, ne szólj a többieknek, hogy itt vagyok. Nem szeretnék a szemük elé kerülni..

-          De hát miért? -  nem értettem, hogy miért nem akarja megtudni.. de nem tudtam tovább beszélni vele mert megont rezgett a telóm. – Ne haragudj de most mennem, el fogok késni a koncertről és a dedikálásról..

-          Hallod Lilly lesz dedikálás is! – húzogatta a ruháját egy fiatal kislány.. De ahogy látom nem csak egy gyerek van vele. Egyenesen három. Kik lehetnek ők? Rokonok? Testvérei? Vagy lehet, hogy baby szitterként dolgozik?

-          Igen lesz úgy hogy gyertek. Kérlek! – próbáltam mindent bevetni hogy meghassam őt, de ahogy ránéztem a két kislányra őket már meggyőztem. Remélem oda jönnek, szerintem a fiúk nagyon örülnének ha láthatnák Lilly-t.

-          Bocsi, de tényleg rohanok. Sziasztok!

Rohantam, ahogy csak tudtam, de közben azon agyaltam hogy mit mondok a srácoknak? Egyáltalán elmondjam nekik hogy kivel találkoztam az imént? Niall nagyon boldog lenne hisz egyszer beszéltem vele és elárulta, hogy gyengébb érzelmeket táplál a lány iránt. Tudjátok Hazza és Louis vérbeli jó barátok őket nagyon nehezen lehet szétválasztani. Tényleg mindent elmondanak egymásnak talán olyanokat is amiket mi nekünk nem. Na nekem pont ilyen Niall.. Mindent megosztunk egymással és kisegítjük a másikat a bajban. Amikor Svédországban voltunk többször láttam rajta hogy nincs valami rendben. Mindig a telefonját nézte, azon belül egy képet. Szegény csávót nem láttam még ennyire szerelmesnek. Manapság a koncertek előtt is a nyamvatt telefonját nézi és így kap erőt hogy tényleg mindent kiadjon magából.

Amikor oda értem a többiekhez Paul rettenetesen vörös fejét láttam, ahogy világít a tömegben. Na most nagy fasírtban vagyok.

-          Mégis hol a francban voltál? – ordibált velem. -Már majdnem két órája itt kellett volna lenned átnézni a dalokat és elkészülni a dedikálásra..

-          Ne haragudj de tudod nem néztük az órát. Elnézést kérek.. – szabadkoztam, tényleg én voltam a hibás, szóval megérdemlem a leszidást.

-          Dan azt mondta hogy már fél órája elindultál.. mégis merre voltál amikor innen 10 perc a lakásotok? – folytatta a faggatást Harry.

-          Csak találkoztam.. – nem mondhatom el hogy kivel találkoztam mert megígértem neki. Mindenki kíváncsian várta, hogy befejezzem a mondani valómat – egy pár rajongóval és letámadtak.

-          Csalódtam benne Liam, azt hittem te legalább érett vagy, de ahogy látom tévedtem… - miután megkaptam a leszidást gyorsan levettem a pulcsimat és rendbe szedtem magamat. Niall láthatta hogy nincs valami rendben ezért oda is jött hozzám.

-          Mi a gáz haver? Eléggé feszültnek tűnsz..- szuper, rátapintott a lényegre.

-          Tudod te az az ember vagy akiben tényleg 100%-osan megbízom.. – egyszerűen nem tudtam hogy mondjam el a  szöszinek azt hogy kivel találkoztam az imént.

-          Ugye nincs semmi gáz? A veséd is rendben működik ugye? – szegényt nagyon felzaklattam.

-          Persze az egészségemmel minden rendben van… Csak tudod találkoztam valakivel az előbb..

-          Mégis kivel? Jajj te kujon csak nem csajoztál Dani háta mögött? – a rossz kedvéből hirtelen nagyon jó kedv lett.

-          Dehogy is te majom. – picit bohókásan oldalba löktem. – De az igaz hogy egy lánnyal beszélgettem, de el sem hiszed hogy kivel..

-          Na ne csigázzál.. mondjad.. – kuncogott Niall. Vajon akkor is ilyen fejet fog vágni amikor megtudja kivel találkoztam? El kell neki mondanom, akkor talán másképp viselkedne..

-          Tudod az előbb akivel találkoztam az.. – nem tudtam befejezni a mondatot, mert a srácok és a menedzserünk léptek be a szobába és megzavartak minket. Mi van akkor, ha nem lesz esélyem elmondani neki? Mi van ha többet nem lesz alkalma beszélni a hőn szeretett lánnyal? Remélem meg győztem a kicsiket és oda jönnek a dedikálásra, az az utolsó alkalom hogy beszélni tudjunk vele.