21. rész – Lilly marad és kész!

Sziasztok! Meghoztam az új részt :)) 

Nagyon örültem annak hogy az előző részhez ilyen gyorsan össze gyűltek a komik és hogy ennyire tetszett.. És annak a + 3 feliratkozónak is nagyon hálás vagyok :))

Ha olvassátok a blogot légyszi komizzatok és iratkozzatok fel :) 

Remélem ezzel a résszel sem okozok nektek csalódást.. :)

8-10 komi és hozom az új részt :) remélem ez is hamar össze fog gyűlni ;) 

Puszi 

~ Zsófi

A „balhé” után még több piát öntöttünk magunkba, próbáltuk elfelejteni az egészet, és Lilly társaságát kerestük. Jól elbújt előlünk. Amikor a kezemet kötözte is olyan fura volt. Annyira magamhoz öleltem volna, de nem szabadott. Úgy mond tilos volt számomra.. Mivel kint már nem találtam magamnak olyan piát, amire szükségem lett volna, és el akartam „bújni” a vendégek elől bementem a konyhába. Ami így később gondolva egy nagyon jó döntés volt. Ott sírt a pulton ülve. Annyira sajnálom szegény lányt.. Mennyi mindenen keresztülmehetett ez mellett a hibbant nő mellett.. Oda mentem hozzá és hátulról megsimogattam a vállát. Csak hogy érezze, hogy én, vagyis szerintem a srácok is mindig mellette leszünk. Szegényt megijesztettem, hoppszika. Nem szándékos volt.. mostanába a frászt hozom az emberekre.. De ahogy láttam valami kiesett a kezéből. Egy kép, nem mai darab lehetett hiszem néhol meg volt gyűrődve. Ismerős volt számomra mintha az én családom lenne. A szívem egyszerűen, fúú nem is tudom nektek leírni ezt az érzést. Valami nagyon fura érzés fogott el..

-          Ez mi? – kérdeztem tőle miután felnéztem a képről.

-          A családom..- szomorúan lehajtotta a fejét és pityeregni kezdett. Ismét megnéztem a képet, majd visszaadtam neki. Ha ez az ő családja akkor nekem miért olyan rohadt ismerős? – Miért?

-          Nem tudom.. ezt a képet mintha már láttam volna valahol.. Csak azt nem tudom hogy hol. De nagyon aranyosak vagytok rajta. Ha szabad azt mondanom tiszta anyukád vagy..

-          Köszönöm.. – hüppögött mellettem. Közelebb mentem hozzá és jó szorosan megöleltem. Talán most erre volt a legnagyobb szüksége, egy barátra aki mellette áll.

-          Lilly, mi lesz most veled? Hova fogsz menni? – gondoltam megkérdezem tőle, mivel nem szeretném, hogy az utcán éljen ismét.

-          Hát.. ezek után szerintem a mai éjszakát sem aludhatom itt. Szóval fogom a motyómat és kivonulok a Hyde parkba majd valamelyik padon elalszok. Hiszen már úgy is megszokott hely számomra.. Sőt még az ismerős hajléktan „ barátaimmal” is találkozok.. Holnap pedig neki látok lakást keresni magamnak..

-          Szó sem lehet róla! – löktem el magamtól. – Nem engedem, hogy megint  az utcán aludjál és kórházba kerülj..

-          De..hát.. honnan..?

-          Hogy honnan tudom? Caroline az orrunk alá dörgölte, hogy reméli, hogy ismét tüdőgyulladást kapsz, és most végre bele is halsz..

-          Ahjj Louis.. Tudod mi a legrosszabb? – értetlenül megráztam a fejemet. – Hogy pont a születésnapomon voltam bent a kórházba, sőt végig aludtam az egészet. Szóval csodálatosan megünnepeltem a 18. születésnapomat. De legalább csodálatos álmom volt.. Tényleg boldog voltam..

-          Ejj prücsök.. na, kapd össze magadat. Velünk jössz. Nálunk fogsz lakni, míg nem, találsz magadnak lakást és valami tűrhető állást..

-          Nem szeretnék zavarni.. amúgy is ott van a menedzseretek.. ki fog akadni ismét.. – elég legyen mi az, hogy ismét? Mi a fene ez az egész?

-          Na, most tisztázzunk valamit. Te soha nem zavarsz minket.. És többen is szeretnénk, ha ott lennél közöttünk.. És Paul nem szólhat bele hogy ki alszik a mi saját házunkban. Na, gyerünk.. Öltözz át és hozd a cuccaidat is..

-          Köszönöm szépen Louis. – adott egy puszit az arcomra és távozott a konyhából.

Álltam a konyhában, mint egy szobor. Valaki magyarázza már meg nekem miért volt olyan rohadt ismerős a kép? Mintha csak magamat láttam volna, a kiskori én.. De hát az lehetetlen.. Kizárt..

A nagy gondolkozásom után kimentem addig a többiekhez közölni velük hogy Lilly nálunk fog lakni egy ideig. Már többen leléptek, de azért a buli még nagyban zajlott. A színpadon éppen a JLS énekelt nekünk. Imádom a srácokat, nagyon nagy arcok. Az 1D-s srácok annyira nem voltak maguknál, kivéve Liam-et mivel ugye ő nem ihat olyan sokat. Gyorsan oda is mentem hozzájuk.

-          Srácok! – próbáltam túlkiabálni a bandát.

-          hmm? – fordultak felénk egyenként.

-          Itt van Louiiis bácsii! – visított fel Hazza, akinek az ölében egy elég csinos lány feküdt. Azt hiszem az egyik táncos, na de mind1.

-          Figyeljetek. Remélem, nem bánjátok ha Lilly nálunk alszik pár napra. Nagyon kiborult szegényem, és még fedél sincs a feje fölött.. Ugye nem bánjátok?

-          Dehogy is baj! – ugrott fel Niall, de úgy megszédült, hogy egyből vissza is esett a fotelba.

-          Szuper. Gyorsan átöltözik, és már jön is. Jöttök ti is vagy maradtok még? – kérdeztem tőlük. Mert, ahogy láttam a drága jó barátom nagyon jól érzi magát ezzel a szőke csajszival, vagy csak a banyát akarja szívatni.. Ki tudja..

-          Megyünk. Nem maradunk itt többet. – szólalt meg Liam, a srácok pedig bólintottak.

*

Nem tudom, hogy most örüljek-e vagy ne. Louis meghívott hozzájuk néhány napra, míg nem találok szállást. Ha minden igaz Austin-nal holnap találkozunk és megyünk nézelődni.. Gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem egy elviselhető ruhába, ami egy koptatott farmerből és egy kockás ingből állt. Megfogtam a kis bőröndömet és elindultam. Először a gyerekek szobájába mentem be. Még ébren voltak így el tudtam tőlük köszönni. Szegények annyira lejöttek volna a buliba, de az anyjuk megtiltotta nekik. De ők néha-néha lenéztek, találkoztak is egy két emberrel.

-          Hé skacok. Miért nem alszotok? Nagyon késő van már.. – dugtam be a fejemet az ajtón.

-          Lilly! – mind a hárman egyből mellettem teremtek és ismét könnyben törtek ki – Ne menj el kérlek..

-          Sajnálom törpék, de itt az idő. Sajnálom tényleg… - leguggoltam melléjük és egy-egy puszit nyomtam a fejükre. – De egyet még búcsúzóul énekelek nektek. Rendicsek?

-          Hát ez alap te dögös csaj. – próbálta poénosrva venni  Tim ezt a nagyon szomorú pillanatot.

-          Na, kisöreg.. – veregettem vállba. Elővettem a gitáromat és elkezdtem nekik énekelni Mariah Carey- Bye Bye című számát. Ezután szépen betakartam őket és kimentem a szobából. Megígértük hogy sokat fogunk telefonálni és Skype-on is beszélgetünk majd. Miután becsuktam az ajtót egy forró könnycsepp gurult végig fehér bőrömön. Ebből az egész borzalomból csak ők fognak nekem hiányozni. Valahogy teljessé tették az én kicsike életemet. Mi lesz most velük? Milyen dadát kapnak? Jól fognak velük bánni? Talán több időt fogok beleölni a testvérem keresésébe..

A srácok már lent vártak a nappaliba, kimentük a kocsihoz semmit sem szóltak. Túl nagy volt a csend. Talán azért mert túl sok volt az elfogyasztott pia, nem tudom, de elég furán éreztem magamat. Amikor a One Direction házhoz értünk, gyorsan bementünk mivel az őrült rajongók széttéptek volna, sőt egy csomó újságíró is kiéhezve várta őket.

Bent a házban vártam, hogy valamit mondjanak, de csak Louis és Liam volt elviselhető állapotban. Zayn és Perrie egyből az érkezés után leléptek a szobájukba, Niall valahogy felmászott a lépcsőn Hazza társaságában, Danielle, Liam és Louis pedig velem szembe álltak meg.

-          Danielle és Liam kérlek had kérjek bocsánatot tőletek… – lehajtottam a fejemet nem tudtam végig mondani..

-          Ne butáskodj, ezek a hülye firkászok mindent kiforgatnak.. Én bízok Liam-be és elmondta, hogy csak elbúcsúzott tőled. – Dan nagyon kedves és tényleg megértő. Oda jött hozzám és szorosan megölelt.

-          Köszönöm.. ha szakítottatok volna, abba könnyebb megesik, hogy belehalok.. Nagyon nagy lelkiismeret furdalásom volt.

-          Nem kell, hogy az legyen.. – jött oda hozzám Liam is. – Na, gyere megmutatjuk neked az egyik vendégszobát.

Felkísértek az emeletre és megmutatták a szobámat. Van hozzá saját fürdőszoba, szóval nem kell félnem, hogy összefutok a srácokkal. Elköszöntek tőlem, mindegyiktől kaptam egy jó éjt puszit és magamra hagytak. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsimet és gyorsan bebújtam az ágyba. Nagyon fáradt voltam, így hamar el is nyomott az álom. Nagyon szép álmom volt, újra együtt volt a család, és a srácok rendeztek nekem egy meglepetés bulit is. az érzés ami elkapott leírhatatlan.

Reggel hamar kidobott az ágy, kb. 9 óra lehetett. Nagy csend volt a házban, érthető, hiszen mindenki bulizott tegnap, és nem kicsit ittas állapotban jöttek haza. Gyorsan felvettem egy melegítő nadrágot és egy fehér trikót. Úgy gondoltam meglepem őket egy kiadós reggelivel, hiszen megérdemlik. Mivel múltkor is bejött a palacsinta, most is azt készítek nekik. Ki tudja, mikor kelnek fel, ez pedig melegítve is tökéletes. Neki álltam az előkészületekhez, már a tészta készen volt. Gyorsan lefőztem vagy egy tucat kávét, hisz szerintem arra nagy szükség lesz. Kitudja, ahogy hányadikat csináltam, amikor valaki bevágta a bejárati ajtót. A serpenyő kiesett a kezemből úgy megijedtem. Nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam ki a rejtélyes idegen. Hát persze hogy pont Paul volt. Reszkettem. Az utolsó találkozásunk nem volt túl kellemes, sőt..

-          Te mégis mi a jó büdös francot keresel itt? – egyre közelebb jött hozzám. – Nem hallod? Hozzád beszélek!

-          Éppen reggelit készítek… - magyaráztam neki..

-          Na, ne mond? Azt hiszed, vak vagyok vagy mi a fene?

-          Nem dehogy is. – nyöszörögtem..

-          Akkor válaszolj a kérdésemre! Mit keresel ebben a házban?

-          Louis meghívott.

-          Óó igen? A kis Tomlinson ilyen kis szerény, hogy befogadja a hozzád hasonló árva picsákat? – na, itt szakadt el a cérna és sírni kezdtem. – azt hiszed, hogy a könnyeiddel meghatsz?

-          Engedjen el. – ja, igen ha nem mondtam volna elkezdett rángatni. De miért?

-          Majd akkor, amikor kitettelek az utcára. – elkezdett húzni kifelé már a nappaliban voltunk, amikor megtorpantam.

-          Fent vannak a cuccaim. Legalább azokért had menjek fel. Kérem. – könyörögtem neki. Nem szeretném fent hagyni a cuccaimat és a féltett gitáromat. Még anyáé volt, ez az egyetlen tárgyi emlékem, ami rá emlékeztet.

-          Van két perced, hogy feltakarodj a szobába és lehozd a retkes cuccaidat. Értetted?

-          Igenis.. – miért történnek velem ilyenek? Amikor azt hittem boldog lehetek, de nem. Miért vagyok ennyire hiszékeny? Mindig azt hiszem hogy most rám talál a boldogság, de nem így van..Mire felértem a szobámba szinte már bömböltem. Leírhatatlan érzés, amikor így bánnak az emberrel, semmi rosszat nem csináltam ellene és ezt kapom.. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és leballagtam a lépcsőn. Paul idegesen kopogott a cipőjével.

-          Hol voltál idáig azt mondtam két perc. – ismét megragadta a karomat és az ajtóig rángatott.

-          Kérem uram ne, vagy legalább had várja, meg míg a srácok felébrednek. Had köszönjek el tőlük.

-          Ide figyelj te, - egyre szorosabban szorította a karomat, és maga felé fordított – nem fogom hagyni, hogy tönkre, tedd a srácok életét világos? Így is elég bajt okoztál. Miattad balhéztak a bulin is. Szerinted szükségük volt erre?

-          Nem dehogy is. Én nem akartam, tényleg..

-          Fogadjunk, hogy miattad hagyta el Louis a lányomat..

-          Nem kérem, engedjen, el ez fáj..

-          Mi a fene folyik itt? Paul miért ordibálsz, és miért rángatod Lilly-t? – rohant le a lépcsőn Liam és Louis.

-          Hogy micsoda? Éppen eltávolítom innen az efféle betolakodókat. – még erősebben szorított.

-          Azt merd megpróbálni! Lilly itt marad és kész! Érted? – kiabált rá Louis. – Nem engedem, hogy megint azt csináld amit az árvaházban.

-          Hol? – fordult felé Liam. – Miről maradtam le?

-          Majd elmesélem, te pedig engedd el őt! – ordított rá, de a férfinak esze ágában sem volt hogy engedjen a szorításból.

-          Ez tényleg fáj.. kérem. – zokogtam.

-          Nézd mit művelsz vele! – ordított már Liam is. Ezt tényleg nem akartam, hogy miattam veszekedjenek.

-          Jobb ha megyek, nem akarom hogy miattam veszekedjetek. Csak kérem engedjen el mert nagyon fáj a karom. – könyörögtem az erős férfinak.

-          Látjátok neki van esze. Jobb ha takarodik az életetekből!

-          Mi ez az ordibálás? – jöttek le a többiek is. Már csak ez hiányzik nekem, egy hatalmas balhé. – Lilly te miért sírsz? Paul te pedig miért rángatod szegényt.

-          Áhh.. csak a kedves menedzserünk ki akarja dobni az utcára Lilly-t.

-          Az kizárt! Itt marad. Paul ne légy gonosz.

-          Miért védi mindegyikőtök ezt a picsát, ha? Csak a karriereket teszi tönkre. – Paul lököt rajtam egyet, én pedig elestem. De bárcsak ne estem volna el.. vagy máshova estem volna. Épp a mellém lerakott gitáromra estem rá, ami kettétörött. Ez lehetetlen. Ez anyáé volt, nem törhetett össze. Ez az én talizmánom..

-          Istenem, a gitárom….