22. rész - Srácok! Tűz van!

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt :) Légyszi srácok komizzatok, hogy tudjam mit gondoltok a blogról..érdemes-e egyáltalán folytatnom...

Jó olvasást kívánok, remélem tetszeni fog ;))

8-10 komi és jön az új rész!

Puszi

Zsófi

/LanaDel Rey- Born To Die/

-          A gitárom! Összetörött.. – zokogtam, kezeim között fogtam a gitáromból maradt darabokat. – Most nézze meg mit csinált! Ez az egyetlen tárgy, amit anyától örököltem. Ez volt az utolsó emlék, ami rá emlékeztetett. Érti??!

-          Kit érdekel ez csak egy vacak gitár! Ne rinyálj! – ordibált rám.

-          Ne beszélj így vele érted?? – Niall pedig Paulra ordított.

-          Miért mi lesz? Nézzetek rá! Szükségetek van egy ilyen buta libára, aki a gitárja miatt bömböl a lábatok előtt? Szánalmas bige…

-          Tudja, nekem ez a gitár egy kabala volt. Édesanyám emléke.. Olyan mintha velem lett volna a játszás közben.. Éreztem a közelségét.. De maga idióta barom összetörte.

-          Hogy beszélsz rólam ha? – odahajolt hozzám, felrántott és lekevert egy hatalmas pofont. Na, erre nem is számítottam. Váratlanul ért az egész meg is dermedtem. Még a sírás is rám fagyott.

-          Te megőrültél? – oda rohant hozzánk Louis és kirángatott a kezei közül. – Normális vagy Paul?

-          Igen az vagyok..

-          Niall vidd fel Lilly-t a szobádba, és nyugtasd meg! – adta ki a parancsot Liam. – A többiek pedig irány a nappali és ezt megbeszéljük! Indulás!

Mindenki ment a maga útján Niall felkísért a szobájába és befeküdtem az ágyába. Ő oda ült mellém és figyelte az arcom minden rezzenését.

-          Nem fekszel ide mellém? – kérdeztem tőle, ő pedig zavartan nézett rám.

-          Biztos? – Bólintottam. – Persze, ha szeretnéd...

Befészkelte magát az ágyába, én pedig a mellkasához bújtam. Olyan jó volt a közelében lenni. Egyikünk se szólt egy szót sem, így volt szép. Hallottam, ahogy Niall egyre szaporábban veszi a levegőt.

-          Tényleg sokat jelentett neked az a gitár? – kérdezte tőlem halkan, szinte suttogott..

-          Igen.. Anya játszott rajta esténként vagy a kandalló előtt, mi pedig vele énekeltünk. Ő miatta kezdtem el énekelni. Ő bíztatott rá, hogy kövessem az álmomat bármi áron. A halála után kértem az árvaház vezetőit hogy ezt a gitárt és egy családi képet had tartsak meg a régi életemből. Amikor énekeltem az összejöveteleken mindig e játszottam és lehet, hogy most bolondnak tartasz, de olyan volt mintha anya mellettem lett volna, amikor énekelek és bíztatott volna.

-          Dehogy tartalak bolondnak, hisz ez természetes.. Kicsi voltál, amikor édesanyád és édesapád meghalt.. Sajnos nem tudom milyen borzasztó lehet a családod nélkül… de nem is szeretném megtapasztalni.. Vagyis érted.. nem úgy gondoltam..

-          Értem.. – töröltem le egy könnycseppet a szemem sarkából.

-          Nekem mindig is hatalmas családom volt. Ha ők nem lennének, talán én sem lennék most itt.. Sokat jelentenek számomra..

-          Ez aranyos tőled...

-          Paullal pedig ne foglalkozz egy tuskó.. és hidd, el a srácok lent elkapják a grabancát..

-          Kérlek, csak ne balhézzatok.. nem szeretném, ha miattam lenne bajotok vele.. Inkább elmegyek, hogy nyugalom legyen..

-          Ne beszélj badarságokat. Egyikünk sem szeretné, hogy eltűnj az életünkből.. fontos vagy számunkra, fogd fel!

-          De hát alig ismertek.. miért kötődtök ennyire hozzám?

-          Ez egy jó kérdés.. mi sem tudjuk megmagyarázni, de egy tuti.. nem szeretnénk elveszíteni téged..

-          Köszönöm.. – oda másztam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára, majd a mellkasára feküdtem. Még hallgattam egy ideig a szapora szívdobogását és elnyomott az álom..

*

A srácok lent ültek a nappaliban és szinte ordibáltak a menedzserükkel. Nem értik, hogy miért tette azt, amit tett az előbb az előszobába. Hogyan folyamodhatott ahhoz hogy így bánjon szegény lánnyal.

-          Ha már a veszekedésnél tartunk.. – kezdett bele a paprikás hangulatban lévő Tomlinson fiú – mégis hogy képzeled azt, hogy a fellépésünk után visszamentél Lilly-hez és megfenyegetted, hogy ne merjen velük kapcsolatba lépni, különben nagyon megbánja..

-          Micsoda? – egyenként néztek rá, majd a férfira. Közben Niall is betoppant a szobába.

-          Lemaradtam valamiről? – kérdezte a szőkeség, akinek levakarhatatlan vigyor volt az arcán, de amikor belépett a szobába kicsit megváltozott a hangulata.

-          Paul éppen most meséli el hogy mit tett a karácsonyi fellépés után. – Niall felvonta a szemöldökét és kíváncsian várta mit tett már megint a „kedves” menedzserük.

-          Megvédtem a hírneveteket. Ez a lány csak tönkre tenné, hát nem értitek? Ő egy szerencsétlen árva. Mit szólna a sajtó, hogy ha kiderülne, hogy egy ilyen prolival barátkoztok? – Louis egyre rosszabbul érzi magát. Mi van akkor, ha megtudják a többiek hogy ő is egy árva, akit elválasztottak a testvérétől. Vajon Paul vele is így fog viselkedni és kiteszi a bandából? Hisz egyszer majdnem kitette Niall-t mivel volt vele egy kis probléma az evés miatt.. Na de térjünk vissza Paul magyarázkodásához – Térjetek már észhez. Dobjátok ki innen és térjetek vissza a valóságba.

-          Ez egy hatalmas baromság. Ő miért tehet arról, hogy meghaltak a szülei, a testvérét elszakították tőle és még a családja sem foglalkozik vele? – tette fel kérdését Harry, amire választ várt. De nem csak ő hanem a többiek is.

-          Épp ez az.. Paul ne őt hibáztasd! Ő a mi legjobb barátunk és nem fogjuk elhagyni. Főként nem most! – mondta határozottan Liam.

-          És ha valami nem tetszik Paul, akkor a közös munkáinkat itt fejeztük be. – folytatta Zayn. – Tudjuk, hogy kit választunk ilyen helyzetben..

-          Ezt nem mondjátok komolyan ugye? – a menedzser nagyon meglepődött a fiúk válaszán. Nem pont erre számított. De elhagyni nem fogja a srácokat.

-          De igen Paul. Választanod kell. Vagy velünk maradhat Lilly vagy pedig most takarodj ki a házunkból és az éltünkből is. – ezeket a választási adta ki Louis. Paul kétszer átfontolta a dolgokat.. Nagy bolond lenne, ha most veszítene el egy ilyen potenciális ügyfelet, mint a fiúk, és ezt a csaj pedig egyszer úgy is kiteszi az életükből.. vagyis csak úgy gondolja..

-          Jó rendben. Maradjon, ha ennyire akarjátok. De nem akarok botrányt. Most pedig beszéljük meg a következő turné részleteit. Rendben?? 

-          Szóval akkor szeptember elsején indul a banda az Európai turnéra. – a szöszi Horan gondolatai teljesen máshol jártak így nem is figyelte a pontos instrukciókat. De a végén odakapta a fejét. – Szeptember? De hát az picivel több, mint 1 hónap..

-          Miért estél így kétségbe drága barátom? – karolta át Harry Niall-t.

-          Hát..ő.. azt hittem csak később kezdődik a turné.

-          Nem.. most beszéltük meg hogy szeptembertől kezdve 3 hónap… és bejárjátok egész Európát. – magyarázta Paul. – Már megint hol járt az eszed Niall?

-          Tuti kaján. – röhögött fel Zayn.

-          Most az egyszer nem… - Niall szomorúan meredt a távolba. Azon gondolkozott hogyan hódítaná meg Lilly-t. De ha elmennek egy hónap múlva semmi esélye nem lesz. Hiszen talál magának egy barátot, akivel boldog lesz.. és mire én haza érek ő már mással lesz együtt. Pedig fent a szobába olyan boldog voltam..

*

Kipihenten ébredtem fel. De várjunk csak. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Amikor felültem az ágyban nem tudtam beazonosítani merre járok. De ahogy körbenéztem elkezdtem kapizsgálni.. Ír zászló a falon, képek egy szőke kisfiúról, ruhák és kajás dobozok szétdobálva.. Niall szobájában járok. De mit keresek itt? És hol van Niall? Mi történt? Sajnos, ahogy törtem a fejemet eszembe jutottak a szörnyű emlékek. Paul.. a ráncigálás..a hirtelen pakolás.. a sok sírás.. és a törött gitárom.. a fenébe.. akkor ez nem egy szörnyű rémálom volt, hanem a valóság. Mit kezdjek most magammal? Mi fog erőt adni az éneklésbe? Anya merre vagy? Szükségem van rád! De nagyon! Kikászálódtam az ágyból, picit rendbe szedtem magamat és körbe néztem a szobába. Megnéztem a falón lógó képeket és azokat is, amik képkeretekben voltak a polcokon. Láttam olyat, amin a pici Niall volt egy kis pelusba, vagy netán valamilyen kaja volt a kezében, az elsős Niall iskolába megy, az X-es válogatóról is volt kép, és természetesen a srácokkal is volt egy csomó közös képe. Az egyik képen viszont megakadt a szemem. Egy közös kép volt VELEM. De hát ez mikor készült? Hát persze. Karácsonykor. A fotósuk készített rólunk egy képet. De Niall miért hívatta elő és legfőképpen miért tette ki a szobájába? Tetszik ez a kép és kíváncsi vagyok a többire is ami akkor készült.. Bevallom, nektek ez egy kicsit boldogsággal tölt el. Nevezhettek bolondnak, vagy hülyének.. nekem Niall bejön egy picit.. De ő egy popsztár. Mit akarhatna egy ilyen kis senkitől, mint én?

Miután végignéztem a szobán leosontam a lépcsőn. Nem mertem egy mukkot se szólni addig, míg meg nem bizonyosodok arról hogy Paul itt van-e még. Nem szeretnék a szeme elé kerülni.. A hangját nem hallottam már. A fiúk beszélgettek valamiről.

-          Akkor Harry szerzi be a piát, Niall a kaját, Zayn-é a vendéglista, Louis pedig elviszi addig valamerre.. – azt hiszem Liam hangját hallottam. Vajon mit szerveznek ennyire?

-          És tuti tetszeni fog neki? – kérdezte a srácoktól Harry.

-          Tuti..

-          Szisztok srácok. – léptem be félénken a szobába, mire a srácok elhallgattak és felém kapták a fejüket.

-          Lilly. Hogy vagy? – ugrottak oda hozzám és mindegyik megölelt.

-          Minden rendben van. Köszönöm srácok hogy megvédtetek… de nem kellett volna miattam veszekednetek.

-          Ne de pici lány, ez alap.. hisz a barátunk vagy.

-          Köszönöm.. tudjátok ez nagyon sokat jelent nekem. – elkezdtek ismét patakokba folyni a könnyeim.

-          Na ne sírj töpszli. Amúgy meg mi ez az égett szag? – szagolt bele a levegőbe Hazza.

-          Jézusom! A palacsinta! – azonnal lehámoztam magamról a srácok kezeit és a konyha felé vettem az irányt. Teljesen elfelejtettem.. a gázon hagytam a reggelit, amikor Paul bejött és rángatni kezdett. Én pedig a gázon hagytam.. Most pedig lángokban áll a konyha..

-          Srácok! Tűz van! – ordítottam el magamat.