24. rész – Ön a keresett személy..

Hát sziasztok!

Meghoztam nektek a 24. részt.. Csak annyit szeretnék hozzá fűzni hogy ettől a résztől kezdődnek a bonyodalmak ;) Remélem tetszeni fog ez a rész és kíváncsiak lesztek a folytatásra.

ÉS köszööönööm szépen a több mint 10.000 látogatót :)) 

Nagyon hálás vagyok  :)))

Szóóval jó olvasást kívánok nektek és légyszii komizzatok :) 

10-12 komi és jön az új rész :))

Puszii

Zsófi :) 

-          Gyerekek figyeljetek..A ház fel van díszítve. A finom sütiket és vacsorát már megcsináltuk. Édesanyátok körülbelül 5 perc és haza ér. Szóval, ha belép az ajtón, akkor kiabáljuk azt, hogy meglepetés!

-          De apa. Anya nem azt mondta, hogy nem szereti a meglepetéseket? – kérdezte Nath.

-          Ennek örülni fog. Hisz ma van a születésnapja. Sok meglepetést csináltatok neki..

-          Képzeld még egy dalt is írtam neki. – örvendezett a fiú.

-          Ügyes vagy.. együtt fogjátok elő adni?-  mosolygott fiára a férfi.

-          Igen, hisz Lilly nélkül nem énekelek.. Megfogadtuk..

-          A nagyiék, meg Adam bácsi itt maradnak estig?

-          Persze. Megvacsorázunk, és majd haza mennek.

-          Akkor majd játszhatok Austinnal? – mosolygott apukájára a pici lány.

-          Persze, nincs az megtiltva. – nevetett fel aranyosan a boldog apuka. Nagyon szereti a gyerekeit, Steph mindig is nagycsaládot szeretett volna. Nagyon boldog hogy Emma két ilyen gyönyörűséggel áldotta meg.

-          Pssztt.. valaki feljárt a kocsi behajtóra. – szólalt meg a boldog nagymama.

-          Szóval, amikor belép azt kiabáljuk meglepetés! Rendben? – a család összes tagja egyszerre bólintott és várta az alkalmat a felköszöntésre. Amikor az ünnepelt kinyitotta az ajtót egyszerre zúdították a nyakába a születésnapi jó kívánságokat.

-          Meglepetés! Boldog születésnapot! – Emmát nagyon meghatotta ez az egész. Köpni, nyelni nem tudott. Itt állt vele szemben a családja, utaztak 2 órát csak azért, hogy vele legyenek. Tényleg nagyon boldog születésnapja van..

Istenem.. mi volt ez az egész ott lent? Ki ez a sok ember és miért kiabálták azt, hogy meglepetés? Nem szeretem a meglepetéseket.. Utoljára anya születésnapján volt ilyen.. Annyit készültünk rá, és tessék rá pár napra el is veszítettük őt. Annyira hiányzik..

Valaki kopogtatott az ajtómon. Nem tudtam mit csináljak.. Vajon nagyon nagy bolondot csináltam magamból a vendégek előtt?

-          Bejöhetünk? – kérdezték félénken a srácok.

-          Persze.. – nem tudom miért, de szó szerint hüppögtem. Bármikor feltörhet belőlem a sírás…

-          Minden rendben van? – simogatta meg a kezemet Louis.

-          Nem tudom mi történt srácok.. ne haragudjatok..

-          Valami rosszat tettünk ezzel a meglepi bulival? – szomorkodott Niall.

-          Nem dehogy is.. csak előjöttek a régi emlékek és nagyon felzaklatott.. Tudjátok, kiskorom óta nem szeretem a meglepetés bulikat… - magyaráztam meg az 5 srácnak a viselkedésemet.

-          Sajnáljuk.. nem tudtuk.. Elküldjük az embereket?

-          Nem kell.. Mindjárt rendbe szedem magamat és lemegyek hozzátok. Rendben? – próbáltam mosolyt erőltetni magamra. Kisebb nagyobb sikerekkel.

-          Rendicsek, akkor magadra hagyunk, hogy rendbe szedd magadat. – kuncogott Zayn. Már indultak, amikor utánuk szóltam.

-          De mit ünneplünk?

-          A születésnapodat. – válaszolta tök lazán Harry, mintha ez olyan természetes lenne.

-          A mit..? – nyeltem egy nagyot. De hát a születésnapom régen elmúlt..

-          Majd meglátod.. de ne nagyon várakoztass meg minket.

-          Mint a születésnaposnak kötelezettséged innod velünk egy- egy finom kis itókát. – hadakozott Louis.

-          De srácok.. én még soha nem ittam szeszes italt. – nagyon elszégyelltem magamat. A srácok kidülledt szemeket meresztettek rám.

-          Na, ezt sürgősen be kell, pótolunk. – nevetett Zayn.

-          Velem kezded - Harry valami kékszínű izét nyomott a kezembe. Nem tudtam beazonosítani mi lehet az, de a színe szép volt, az íze nem lehet annyira rossz.. – Figyelj, 3-ra húzd le. Ne kortyolgasd, mert az sokkal rosszabb. – Kitartóan bólintottam. – Szóval eeeegy, kettő, hááárooom.

-          Phúújj.. ez borzalmas.. –köhögcséltem. – Mi volt ez?

-          A ház specialitása. – vigyorgott rám.

Még soha nem ittam alkoholt. Valahogy nem hajtott a vágy hogy én most meg igyak egy üveg Whisky-t vagy egy Bacardit.. Mire végére értem a sornak nem kicsit szédültem meg.  

Rengeteget táncoltam az este folyamán, beszélgettem.. Alig emlékszem valamire, mert valaki mindig meghívott egy körre és nem utasíthattam el. Az este nagy részét talán Niall-al töltöttem. Egyedül Liam nem ivott semmit, mert ugye neki nem szabadott.

*

-          Srácok Lilly elég rosszul néz ki. Az előbb kint hányt a kertbe.. lehet, hogy nem kellett volna leitatni.. – hiába magyaráztam a barátaimnak nem hallgattak rám.. miért tették volna? Szegény lány még életébe nem ivott.. de a ma este alatt szerintem minden bepótolt.

-          Ne parázz, Liam! Holnap kicsit rosszul lesz, de nem lesz baj.. - vigyorgott a szintén jó állapotban lévő Hazza.

-          Nem vicces… utána megyek.. – állt fel Louis.

-          Majd én. Te menni is alig tudsz..

-          Várjatok! Énekeljük el neki a KÁPOSZTAPUDING dalt. – vigyorgott Louis.

-          A micsodát? - emeltem magasba a szemöldökömet, hiszen azt sem tudtam miről magyaráz.

-          Tudod, az új albumon van rajta ez a szám.. – nevetett fel Niall.

-          Hát persze… - sóhajtottam.

*

A napok csak repülnek.. Hirtelen már ott tartok, hogy a srácok holnap vágnak neki az Európai turnénak. A srácok egyre közelebb vannak a szívemhez és nehéz lesz őket elhagyni.

Austin az egyik nap felutazott Londonba és neki vágtunk a lakáskeresésnek. Olyan szép helyeken jártunk dönteni sem tudtam. Aztán végülis egy olyan lakás mellett döntöttünk amilyenre gondolni se mertem volna. Hatalmas volt az egész. Volt ott 4 szoba, 1 konyha, 1 fürdőszoba és 1 hatalmas nappali. Tényleg álomszép volt. És még a kilátásról nem is beszéltem. A srácok nem tudják, hogy lesz egy lakótársam nem is baj. :P

A bulim után ugye megkaptam az ajándékokat, aminek rettenetesen örültem. Tényleg nem kellett volna pénz költeniük rám, de ezt ugye ők nem nagyon értik meg.. Louis ajándéka viszont meglepett. Fel akarja kutatni Nath-et.. De vajon miért? Talán csak azt szeretné, hogy boldog legyek? Ez tényleg egy aranyos gesztus volt tőle. Így neki láttunk a bátyám felkutatásának. Össze írtunk egy csomó dolgot, amit tudok róla és oda adta egy magánnyomozónak. Azt mondta az illető, hogy legalább 2 hét kell neki.. Én pedig türelmesen várok hiszen, ha már ennyi évet vártam, akkor ezt a kis időt kibírom.

És itt van Niall. Ez a srác valami különös érzést idéz elő bennem, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Sokszor mászkáltunk ketten a városban, eljártunk moziba és otthon is sokat hülyültünk. Nem tudom, mi van velem, amikor ő a közelemben van. Nem merek neki semmit sem elmondani, hiszen mi van akkor ha ő nem szeret?

Ezekben a hetekben többször elképzeltem hogy SZENVEDÉLYESEN CSÓKOLÓZUNK de hát sajnos ez sehogy sem jött össze. Ezek csak hiú ábrándok. Egy ilyen lány miért kellene pont neki?

-          Hé Lil, meg leszel nélkülünk? – nevetett fel Harry. – Ugye nem gyújtasz fel semmit?

-          Ez nem vicces jó? – löktem oldalba, aminek a hatására sikeresen le is esett a fotelból.

-          ÉS hol fogsz lakni?

-          Itt nem? – nézett rám Niall.

-          Hát tudjátok.. nem. Az elmúlt napokban lakáskeresésbe fektettem az időmet… És megtaláltam az álomlakást. Szóval miután elutaztatok én oda költözök..

-          Micsoda? – szaladt fel Liam szemöldöke.

-          Te a tudtunk nélkül mentél el lakásnézőbe?

-          Sajnálom.. nem akartam ezt a gondot is rátok terhelni.. Holnap indultok a turnéra és pörögtök..

-          Mi az, hogy ránk terhelni? Tudod, hogy szeretünk és tök szívesen segítettünk volna..

-          Jól van, na.. sajnálom.. De már megtörtént.. Na de tereljük a témát.. Holnap mikor is indultok?

-          8kor indul a gép – válaszolt kedvesen Liam.

-          Szuper kikísérhetlek titeket?

-          Hát ezt elvárjuk hercegnő! – ölelt magához Zayn.

-          Ha nem jönnél, megsértődnénk. Ugye tudod?

-          Köszönöm, hogy vagytok nekem srácok…

*

Természetesen, ahogy minden tininél lenni szokott a srácok elaludtak. Szóval mindenki kapkodott, Niall evett, Zayn a haját lőtte be, Louis rohangált, mert nem találja a répáit… Szóval tényleg zűrzavar volt.

Már úton voltak amikor Niall telefonált, hogy a nagy rohanásban őt ott hagyták… Persze mindenkin kitört a nevetés és azonnal siettek vissza a házhoz. Niall bedurcázott hogy megfeledkeztek róla majd újra neki vágtak a fél órás útnak.

A repülő téren rengeteg riporter, rajongó volt. Mindenki a srácokkal akart közös képet, interjút vagy netalántán autogramot akartak kérni tőlük.

-          Hát Lilly, vigyázz magadra ebben a 4 hónapban. Ne légy rossz, és ha baj van, csörögj. – köszönt el először a barna bőrű Malik fiú.

-          Bármikor bemehetsz a házba, ha magányra vágysz.. vagy ha hiányzunk. – nevetett Hazza.

-          Köszi, de nem hiszem, hogy betörök hozzátok.. – viccelődött a lány.

-          Vigyázz magadra és sok sikert az új munkahelyen. Ha csak beszélgetni akarsz, akkor csörögj. – mosolyogott Liam.

-          Rendicsek.

-          Ha hív a magánnyomozó, akkor szólok. Rendben?

-          Köszönöm ezt az egész Louis.. szívből remélem, hogy megtaláljuk Nath-et.

-          Megtaláljuk, ne aggódj.

-          Köszönöm Louis. Örülök hogy itt vagy nekem.. Sok sikert a koncerteken és remélem épségben tértek haza..

-          Puszillak hercegnő. Magadra hagylak a szöszivel.. látom, fontosat akar mondani.

-          Köszönöm szépen. – mosolyogtam rá.

-          Tudod Lilly.. Nagyon jól éreztem magamat veled.. ÉS valamit el kellene mondanom.. de nem tudom hogyan.. – zavartan makogott valamit.

-          Mit szeretnél Niall?

-          Niall gyere már! Elmegy a repülő! Paul is ideges már. – kiabáltak a fiúk.

-          Jó-jó megyek már. Fél perc.. – kiabált vissza. – Szóval csak annyit szeretnék el mondani, hogy sajnálom, hogy ilyen hamar el kell mennem. Nagyon szép vagy, kedves, aranyos..

-          Niall!

-          És nagyon kedvellek. Vagyis SZERETLEK. – hirtelen oda hajolt a lányhoz és megcsókolta. Mindenkit sokkolt ez a mozdulat. Egyet még simított a karján majd oda rohant a srácokhoz. A lány pedig csak bambult és nem tudta hogy dolgozza fel a történteket.

-          Mehetünk? – vigyorgott Harry.

-          Most már igen..

Louis nagyon várta már a magánnyomozó telefonálását. Vajon érezte, hogy jó hírt fog kapni? Vagy netalántán rosszat? Ki tudja, de az biztos hogy gyökeresen meg fog változni az élete. Az utazás alatt is feszült volt ami a srácoknak is feltűnt de nem akarták szóba  hozni.

Éppen Rómában voltak, amikor csörgött a telefonja.

-          Hallo?

-          Jó estét! Louis Tomlinsonnal beszélek? – szólt bele a telefonba egy rekedtes hang.

-          Igen én vagyok. Miben segíthetek?

-          Én lennék a magánnyomozó és szeretném közölni önnel az eredményeket.

-          Kíváncsian hallom..

-          Szóval megtaláltam az illetőt, akit keresett..

-          Kérem, ne harapófogóval kelljen, kiszedjem magából a fejleményeket… - dühöngött a srác.

-          Rendben, csak nyugodtan. Nem tudom, hogy tetszeni fog-e Önnek az, amit most mondani fogok…  De az illető, akit keres még él..

-          Tényleg? Hát ez szuper? És hol van? Mi történt vele?

-          A nevelő szülők megváltoztatták a nevét.. Londonban él és jelentős hírnévre tett szert. – Louis egyszerűen boldog volt. Végre örömet szerezhet a lánynak. Meg van a bátyja, akit olyan régóta keresett. Nem lesznek szomorú pillanatai újra az életvidám lány lesz.

-          És mi a neve?

-          Louis Tomlinson…

-          Igen tudom, hogy így hívnak.. de a srácnak mi a neve?

-          Hát nem érti uram? Maga az! Ön a keresett személy!

-          Micsoda? – a srác hangja vagy 3 oktávnyit ugrott . A telefonja kiesett a kezéből és szerintem sokkot kapott…