23. rész - Meglepetés!

Sziasztok!

Hát itt van a 23. rész :)) Remélem tetszeni fog ez a rész is.. Nagyon nagyon örülök a pozitív kommenteknek..

Tényleg boldogsággal tölt el hogy ennyien olvassátok ;)

Gondoltam egy kisebb fajta JÁTÉKra, ha ti is benne vagytok :)

 ÍRJATOK LE 1-1-SZÓT KOMIBA ÉS AZ A KÖVETKEZŐ RÉSZBE BELE FOG KERÜLNI :) 

Ehhez a részhez pedig nem fűznék sok mindent :) Remélem azért tetszeni fog :) 

Annyit elárulnék nektek hogy most kezdenek izgalmassá válni a dolgok.. ;)

Szóóval jóó olvasást kívánok nektek és remélem hamar össze gyűlik az a 8-10 komi ;)

Puszii :) 

-          Srácok! Tűz van! – mindössze ennyit hallott a 3 srác a nappaliból. A lány hangja egyszerre volt pánikszerű és riadt. Azonnal rohantak a segítségére. Ahogy oda értek a konyhába csak sötét füstfelhő láttak és hogy a konyha lángokban áll. Niall azonnal hívta a tűzoltókat, Harry és Liam elfutott a poroltókért, Zayn és Louis pedig próbálták kiráncigálni Lilly-t a konyhából.

-          Gyere már Lilly! – ráncigálta Zayn.

-          Nem megyek. El kell oltanom a tüzet. Ez az egész az én hibám. Értsétek meg. – nyugtalankodott a lány és ismét síró görcs jött rá.

-          De így csak bajod esik. Már értesítettük a tűzoltókat, nemsokára kiérnek és ők megoldják. Kérlek, nyugodj meg. – bíztatta Louis miközben egyre távolabb húzta a fel-felcsapó lángoktól.

-          Nem! Itt maradok és eloltom. Nem hagyhatom, hogy leégjen a házatok miattam. Abba bele halnék.

-          Könyörgöm, gyere, mert csak bajod esik.

-          Nem lesz semmi baj!

-          De Louis.. – a lány nem bírta tovább és elájult. A srácok aggódva néztek egymásra majd Louis felkapta és egészen a szobájáig vitte fel és lefektette.

Nem sokkal később a tűzoltók is megérkeztek és fékezték a tüzet. Nagyon nagy lett a kár, de a srácokat csak az érdekelte, hogy mindenki egyben van és nem történt semmi baj. Miután elmentek, a srácok próbáltak egy kis rendet tenni a konyhában és felmentek Lilly-hez. Az ágya körül ültek és várták, hogy magához térjen.. Nem kellet sokáig várniuk…

-          Lilly! Hála istennek. – ugrott oda Niall az ágyhoz.

-          Többet ne csinálj ilyet rendben? A frászt hoztad ránk. – morgolódott Zayn.

-          Ne haragudjatok srácok.. nem ezt akartam..

-          Most hagyd abba rendben?

-          Erről nem te tehetsz.. Ez az egész Paul hibája.. ha ő nem jön nem történik ez az egész..

-          De a konyhátok.. leégett… Sajnálom… - ismét elsírta magát a lány.

-          NE sírj, kérlek… megszakad a szívünk. – a szöszi elővett egy zsepit és azzal próbálta letörölni a könnyeket.

-          Tényleg ne foglalkozz vele.. Lényeg hogy senkinek nem esett baja, nem? – mosolygott Liam.

-          Istenem… - kezei közé temette a kezeit, csak hogy ne nézzen a fiúk szemébe – Kifizetem a károkat.. Tényleg…

-          Na, ezt most fejezd be rendben? Szó sem lehet erről…

-          Kár hogy azok a fincsi palacsinták is oda lettek..

-          Niall! – mintha gondolatolvasók lettek volna a srácok, egyszerre vágtak hozzá egy-egy párnát.

/ 3 nappal később/

-          Szóval akkor minden készen áll? – tudakolta Liam, amire mindenki egyetértően bólogatott.

-          Én elviszem akkor egy kis sétára és beülünk valahova enni. Hívjatok, ha jöhetünk. – válaszolt Louis.

-          Hát remélem örülni fog neki. – mosolygott Niall.

-          Tényleg ti mit vettetek neki? – tudakolta Harry.

-          Tőlem egy gitárt kap. Hasonló, mint amilyen a mamájáé volt. Remélem tetszeni fog neki.. – pirult el Niall.

-          Én egy laptopot vettem neki közösen Dan-el. – mosolygott Liam.

-          Mi Perrie-vel egy szép ruhát vásároltunk. Perrie szerint tetszeni fog neki, én ilyen téren nem vagyok járatos, de egy biztos nagyon szexi a ruha..

-          Én egy parfümöt vettem neki. Jó illata van. – bazsalygott Harry.

-          Az én ajándékom nem kézzel fogható.. – szólalt meg végül Louis kicsit sejtelmesen. Erre természetesen az összes fiú rákapta a tekintetét.

-          Ezt hogy érted? – tudakolták a srácok.

-          Ha ő is benne van, felfogadok egy magán nyomozót és megkeressük a testvérét. Hisz annyira hiányzik neki és látom, rajta hogy szüksége van egy családra.

-          Ez nagyon aranyos tőled… - veregette hátba a kis bongyorka a Tomlinson fiút.

-          De ha nem is találnánk, meg mi itt vagyunk neki, akikre bármikor számíthat. Nem igaz?

-          Pontosan.. – helyeseltek a srácok.

-          Én felmegyek felkeltem Csipkerózsikát és útnak indulunk. – mosolyogott a mi egyetlen Tomlinson fiúnk.

-          Ébresztő hercegnő! – simogattam az arcát.

-          Hmm.. had aludjak még egy kicsit.. hisz még hajnal van.. – dörmögte a párnájába a lány.

-          Már 11 óra van. Na, gyere, mert közös programunk lesz. – húztam ki az ágyból, de ő tovább makacskodott.

-          Még egy kicsit had aludjak. Kérlek Looouu!

-          Nem! Na, gyere, mert elrontod a mai programot, amit kiterveltem.. és tudod sokat foglalkoztam vele..

-          Háát nem is tudom.. – nevetett bele a párnájába. – 20 percet kérek és indulhatunk..

-          De ha 20 perc múlva nem vagy lent elfenekellek..

-          Ajjajj,, de kemény itt valaki..

-          Ahogy mondod.. na de készülődj hercegnő, hiszen hosszú napod lesz..

Louis és Lilly egy eldugott parkban ültek és eléggé elmélyülten beszélgettek. Több téma is szóba jött, mint például az Európai turné állomásai, Louis gyerekkora (természetesen az árvaházas sztorit nem mesélte el, hiszen nem volt elég bátorsága hozzá), Lilly rokonlátogatása, a nagy álmai…

-          Tényleg gondolkoztál azon, hogy jelentkezz az X-Factorba?

-          Igen.. még nagyon pici voltam, amikor elhatároztam magamat.. vagyis a tesómmal. Ahogyan emlékszem csodálatos hangja volt.. Minden este volt egy kis meglepi műsorunk a szüleinknek. Egyre nagyobb lett és egyre jobban szeretett énekelni. Aztán az egyik este megfogadtuk, hogy közösen indulunk a tehetségkutatón, hogy megmérettessük magunkat.. de aztán történt az a tragikus baleset és elválasztottak minket.

-          És nem is tudod mi történt vele? – faggatózott a fiú, hogy minél többet megtudjon a szóban forgó srácról.

-          Sajnos nem tudom.. próbáltam keresni, de nem ment én egy senki vagyok ehhez… lehet, hogy az új szülei megváltoztatták a nevét, vagy netán elhagyta az országot, netalántán a kontinenst nem tudom.. csak abban reménykedem, hogy nem halt meg. Mert abba belehalnék az tuti.

-          Jaj, ne mondj ilyen butaságokat.. hidd el meg fogjuk találni a bátyádat bárhol is legyen, és nagyon boldogok lesztek együtt.. Rendben?

-          Köszönöm Louis.. Te tényleg olyan vagy mintha a bátyám lennél..

-          Te meg az én kis hugicám, akit védek és szeretettel aranyozom be a napját.

-          És te hogy határoztad el, hogy jelentkezz a tehetségkutatóba?  - merült fel a következő kérdés.

-          Pici voltam.. imádtam énekelni naphosszat énekeltem a mamámmal. De amikor Amerikába költöztünk 4 évre megszakadt az éneklés. Akkor is néztem az X-et de nem vettem rá magamat, nem volt erőm. Amikor pedig visszatértünk ismét kedvet kaptam. A sulis színjátszó csoportban játszottam. Tényleg boldog voltam. De aztán az akkori barátnőm jelentkezett helyettem a tehetségkutatóra így mentem el. Nem tudom neki elégszer meghálálni.. Ez tette rendbe az életemet és most már tényleg boldog vagyok.

-          De hát Amerikában miért nem énekeltél? Miért hagytad abba?

-          Ez egy olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni.. Tudod ez egy elég érzékeny pont az életemben..

-          Nem kell róla beszélned..

-          Köszönöm.. tudod erről még senkinek sem meséltem..

-          Nem kötelezlek rá.. mesélsz róla, ha eljött az ideje.. – simított végig a fiú kezén.

-          Tényleg köszönöm..

-          Phúú te nem vagy éhes? – nevetett fel a lány. – Mert az én hasam már nagyon morog. Tudod nem reggeliztem..

-          Az enyém is. – kuncogott fel. – Van itt egy kiváló hamburgeres. Nagyon szeretem az ottani kajákat. Kevés a rajongó szóval nem kell tőlük félni.

-          Benne vagyok.  – együtt sétáltak el a közelben lévő öreg néni standjához. Louis egy chilis hamburgert kért, míg a lány, mivel nem szerette a chilit ezért egy sajtos hamburgert kért. Hát nem a legjobb döntés volt. Louis olyan gusztusosan harapott bele a szendvicsébe amitől Lilly szájában megindult az nyál.

-          Kérsz belőle? – nevetett fel.

-          Egy harapást? Nem szeretem a chilit, de ennek nagyon jó illata van. Hmmm.. és tényleg isteni..

-          Kéred? Neked adom! Én megeszem a sajtosat.

-          Köszönöm.. – mind a ketten megették a másiknak szánt gyors ételt majd tovább mentek. Beültek a kocsiba és bementek a városba. Tényleg nagyon jó délutánon vannak túl.

*

Eközben a többiek nagyban készülnek a nagy One Direction házban. A 4 srác, Danielle és Perrie tényleg mindent bele adtak, hogy a ház pompázzon (habár a konyha ramaty állapotban van, a hűtő szuperül funkcionál így az italokat oda be tudták tenni, az ételeket pedig úgy rendelték egy profi cégtől). Tényleg minden készen állt, elindultak zuhanyozni és készülődni, hiszen lassan megérkeznek a vendégek.

*

-          Phúú de elfáradtam.. – ültem le az egyik padra. – Louis leszakad a kezem ettől a sok szatyortól. Nem mehetnénk már haza?

-          Még nem, gyere, van még egy csomó bolt ahova nem mentünk be. Na, gyere.. – rángatott fel a padról.

-          Mire megy ki ez az egész Louis? – nem értem miért nem mehetünk már haza.

-          Csak szeretnék egy napot veled tölteni és meglepni néhány ruhával és kiegészítővel..

-          De erre nincs szükség.. inkább menjünk haza és filmezzünk vagy játszunk a játékteremben..

-          Figyelj, még egy két dolgot veszünk és mehetünk.. plusz még konyhai eszközöket is venni kell, mert a tűzben leégett…

-          Köszi hogy emlékeztetsz… - vágtam be a durcást. Miért kell folyton felhozni? – Tényleg nem szándékos volt és a károkat pedig állom..

-          Na, ne butáskodj.. nem azért mondtam, hogy neked kell megvenned csak gondoltam, segíthetnél választani..

-          Redben menjünk.. amúgy is Liam-nek valami ajándékot kellene néznem, hiszen nemsokára születésnapja, lesz..

-          Fú tényleg. Jó hogy mondod.. – pár perccel később megcsörrent Louis telefonja, de azt nem árulta el ki volt.

-          Azok ott eső felhők? – mutattam az égre.

-          Nekünk annyi. Szénné fogunk ázni. – aggodalmaskodott Louis.

-          Én szeretem az esőt.

-          Nem baj, gyere, menjünk gyorsan. – megragadta a kezemet, de már késő volt. Leszakadt az ég. Nevetve rohantunk az autó irányába, vicces, feleslegesen futottunk mivel már így is bőrig áztuk. A fűtést maxra kapcsoltuk és elindultunk hazafele.

Az ajtó előtt még Louis megállt egy pillanatra,amit picit furcsálltam és szóvá is tettem :

-          Na, mi történt? Miért álltál meg? Még jobban el akarsz ázni?  – nevetettem fel. – Már csak pár méter és elnyúlunk a kanapén.

-          Tudod.. köszönöm ezt a napot. Nagyon jól éreztem magamat veled és azt is köszönöm, hogy megnyíltál nekem. Sokat jelentett számomra.

-          Én köszönök mindent. Tényleg. Ezt a sok mindent, a kaját, a beszélgetést…

-          Ugyan… na de tényleg menjünk, kezdek fázni.

-          Indulás Lou kapitány. – Louis nyitotta az ajtót és udvariasan előreengedett. Mindent sötétség lepett el. A nevetve léptünk be, ott csikizett ahol csak tudott.

-          Miért van itt ilyen sötét? –gyors elfutottam a villanykapcsolóért, és amikor megláttam a sok vendéget nagyon meglepődtem.

-          Meglepetés! Utólag is nagyon boldog születésnapot!

Lilly-t nagyon váratlanul érte ez az egész. A szeméből csak úgy záporoztak a könnyek. Ledobálta a zacskókat a kezéből és egyenesen a szobájáig rohant majd hangosan becsapta az ajtót.

-          Ez meg mi a fene volt? – néztek egymásra a vendégek.