25. rész - Louis

Hát sziasztok :))

Ez a rész Louis szemszögéből lesz,elmeséli nektek, hogy ő hogyan élte meg ezt a pár évet, és hogyan dolgozta fel a történteket.. 

+ infó amit jó  ha tudtok:

 Louis a testvére első nevére nem nagyon emlékszik.. Mivel ugye ő mindig Am-nek hívta mert az jobban tetszett neki..

 Így Amelia-ként emlegeti, ami a lány 2. neve.. gondoltam jobb ha tudjátok ;)

Remélem azért ez is érdekelni fog titeket;)

kb 8-10 komi és jön az új rész:)) 

Puszi

Zsófi

/ ajánlott zene: James Blunt - Goodbye My Lover With /

Annyira rossz érzés ebben az idegen ágyban feküdni. Nincs se anya, se apa, se Amelia, csak ez a csúnya néni és bácsi, aki elválasztott tőlük. Egy számomra idegen környéken vagyunk. Azt mondták minden rendben lesz, és hogy ne aggódjak, ők lesznek nekem az új papa és mama.. De igen is aggódok.. nem kell nekem új papa és mama csak az igaziak. Sőt a pici húgocskámat egyedül kellett hagynom a sok gonosz gyerek között… Vajon most mi lehet vele? Vissza akarok menni és csakis vele lenni, hogy tudja, én itt vagyok, neki bármi történjék is. Mi lesz velünk? Találkozunk még? Látom azt a tündéri mosolyát?

Még csak 13 éves vagyok, és teljesen egyedül érzem magamat ebben a hatalmas világban.

Az új anyukám és apukám új nevet adott nekem így ezen túl Louis William Tomlinson vagyok. Nem tetszik, túl rideg.. Nehéz lesz megszokni, de soha nem felejtem el a régi életemet..

-          Louis pakold össze a cuccaidat, hisz holnap utazunk Amerikába. Apu ott talált állást, így oda megyünk.

-          A nevem Nathen és nem Louis.. Nem akarok menni! Értsétek meg! Vissza akarok menni az árvaházba a testvéremhez. – akaratoskodtam.

-          Kisfiam, ne butáskodj. Sokkal jobb életed lesz velünk, mint ahogy te azt gondolod.. Mindent meg fogunk neked adni, amire vágysz..

-          Tényleg? Akkor szeretném a kishúgomat most azonnal! Szükségem van rá!

-          Nem! Felejtsd már el a régi életedet nem érted? Annak a korszaknak vége, zárd le.

-          Nem, nem, nem!! – visítottam, de ez az anyukámat nem hatotta meg.  – Azonnal szedd össze a cuccodat hisz holnap reggel már a repülőn ülsz!

-          Utállak titeket! Miért nem hagytatok ott ahol boldog voltam? – abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mit vágok a fejükhöz hisz nagyon mérges voltam rájuk. Sértődötten betrappoltam a szobámba.  Sok pici könnycsepp gurult le a kerek pofimról és egészen eláztatták az újonnan szerzett darabot. De jelen pillanatban semmi sem érdekelt, csak az, hogy a kis törékeny tesókámat magamhoz szorítsam, és ne engedjem el.

-           Kérlek, ne haragudj.. –osontam be anyáék szobájába pár órával később. Hallottam, hogy még mindig hüppög.. és erről is én tehetek, miért voltam ennyire csúnya vele?

-          Te ne haragudj. Tudom, hogy nagyon furcsa ez neked, de mi mindent megteszünk, hogy jól érezd magadat… Idebújsz hozzám? – megpaskolta mellette a helyet én pedig készségesen másztam be mellé. Jó szorosan oda bújtam. Anyát nem tudta kárpótolni, de azért melegséggel töltötte el a pici szívemet.

-          Tudom, de nekem még meg kell szoknom, hogy anyáék, nincsenek már..

-          Szeretném, ha úgy tekintenél ránk, mint a szüleidre. Jó? – picit bólogattam – Tudom, hogy fura lesz neked, de ha bármikor szeretnél, róla beszélni mi itt vagyunk neked. Rendben?

-          Köszönöm… Anya! – nehezen mondtam ki ezt a két sokat jelentő szócskát, de végül sikerült. Még jobban oda bújtam hozzá és ismét pityeregni kezdtem.

-          Azt mondtad anya? – szinte boldogsággal töltötte el ez az egyetlen szócska, amit már 2 hete magamban tartogatok.

-          Igen. Mert te is az anyukám vagy.

-          Szeretlek Louis… - adott egy hatalmas puszit az arcomra és dúdolgatni kezdett. Pont azt az altató dalocskát, amit anya énekelt nekünk.. Legbelül érzem , hogy nem szándékosan csinálta hisz honnan tudhatta volna? Jól esett, mintha anya énekelte volna nekem ezt a számomra sokat jelentő dalocskát. A lassú dallamok alatt pedig a karjai között aludtam el…

*

3 évvel később a családom úgy döntött, hogy visszaköltözik Londonba. De Amerikában is sok minden történt velünk. Például született 2 csodálatos kistestvérem, akiket szeretettel árasztok el életem minden percében. Ők nem tudják azt, hogy nem az igazi testvéreim, de nem is baj. Nem akarom, hogy ezért űr legyen közöttünk. Boldogok vagyunk így, de tényleg.. Remélem, hogy Amélia is ennyire boldog egy másik családnál..

Nagyon sokszor voltak rémálmaim, sőt többször sírtam esténként elalvás előtt, ezért volt olyan alkalom hogy meglógtam és kiszellőztettem a fejemet. Nem szégyellem magamat, azért mert ennyit sírok. Hiányzik a régi életem, a családom.. Bárcsak lenne valami emlékem róluk. ..de mindent elvettek tőlem.

Az új mamám mindig mellettem volt és óvott minden féle bajtól.. Elég kevés barátom volt de nem is baj.. Nagyon kevés embert engedtem magamhoz közel. Nagyon nehezen nyíltam meg az idegeneknek. Az iskolában mindig kiközösítettek, de amikor egyre idősebb lettem, valamennyire fel tudtam oldódni.. Nem nagyon, de azért sikerült..

Fociedzésekre jártam a tömérdek szabadidőmben és próbáltam magamat fejleszteni. Sokat jártam könyvtárba, deszka pályákra.. vagyis próbáltam élvezni a tinédzser életet.

Anyáék válláról sokszor vettem le terhet, így én voltam a tesókáim őrangyala és babysittere egyszerre. Pont, mint amikor a kis Am-re vigyáztam.. Régi szép idők. Bry-al sokat szekáltük őt és Austint, de ez csak csupán a szeretet jele volt.

Másfél éve megismertem egy csodálatos lányt, akibe tényleg belezúgtam. Talán azért, mert felleltem benne néhány olyan vonást, ami anyára és a húgomra emlékeztetett nem tudom. De tényleg kedves lány volt. Tényleg boldogságban éltünk ám a lányt sajnálatos úton elveszítettem, mert rákja lett. Pár hónap leforgása alatt, eltűnt mellőlem.. A körülöttem lévő emberek egyenként halnak meg. Miért? Miért pont velem? Nagyon sokáig jártam orvoshoz, mert nem tudtam feldolgozni még egy halált.

A doki volt az egyetlen, akinek kiöntöttem a lelkemet.. A régi családomról, arról hogy kezdetben mit éreztem, a magányt, a kis tesóimat, mindent.. Jó volt egyszer elmondani, hogy mi is nyomja a lelkemet.

Amerikában egy mukkot sem szóltam.. Mármint nem énekeltem. Anyáék nem akarták, hogy abba hagyjam, de nekem nem ment. Lehet, hogy hiányzott, de nem voltam rá képes. Minden évben végig néztem az Amerikai X-Factort. Elképzeltem, ahogy én és Am ott állunk a színpadon a zsűri előtt, tovább jutunk és elindítjuk a karriert. De hát ez soha nem fog beteljesülni, mivel én már nem éneklek, és már ős sincs velem.. Úgy meg nem ugyan az..

-          Louis! Louis! – húzogatta Lotte a nadrágomat miközben az ablakon meredtem ki.

-          Mondjad picúr.

-          Ugye csinálsz nekem reggelit?

-          Persze, csak gyere ide egy picit. – felvettem az ölembe és jó szorosan magamhoz öleltem pici testét. Na, jó nem annyira pici, de mégis számomra az egyik kis törékeny mindenem lesz, amit bármikor és bármitől megvédem.

-          Szeretlek bátyó.

-          Én is. Na, gyere csinálunk valami finomat. Palacsinta jó lesz?

-          Perszee!  – megfogtam a kezét és kimentünk a konyhába.

*

Csak teltek a hónapok nekem pedig egyre nagyobb űr volt a szívemben, amit senkinek sem mondhattam el. Egy híres gimibe írattak be a szüleim. Nem tudom direkt vagy véletlenül, de volt a suliba Musical szak. Az osztálytársaim közül senki sem tudta milyen áldott jó hanggal áldott meg engem a jó isten. Szóval beültünk „röhögni” az énekeseken. De aztán valahogyan én is felkerültem arra a bizonyos színpadra mivel szólítottak. Körbenéztem az osztálytársaimon, de ők csak nevettek. Azt hitték, hogy ez egy jó vicc és majd lebőgök.

Amikor a kezembe vettem az ottani gitárt és elkezdtem énekelni egy lassú és szívszorító számot az egész teremben csönd lett. Mindenki engem nézet.. Egy olyan dalt énekeltem, ami tényleg az életemről szól.. Miután végeztem felálltam le lementem a színpadról, és visszaültem a helyemre mintha semmi se történt volna..

Bekerültem a Musical szakra. Így visszakerült az életembe az ének amit nem is bánok.

Rengeteg élményem volt ebben a suliban. Szeretem sok jó és megbízható barátot. ( De a titkomat senki sem tudta meg). A gimis évek alatt mindössze 3 barátnőm volt.. szóval nem voltam az a nagy szoknya pecér, aki a suli összes lányával összejön majd kidobja őket valami hülye indok miatt.. Persze az éneklés mellett bekerültem a foci csapatba is. Kint Amerikába elég jó csapatokban játszottam.

Az egyik nap, a szüleim tudta nélkül elmentem az árvaházba. Sok szomorú pillangó kezdett repkedni a hasamba, amit nem tudok megmagyarázni. Beléptem és rengeteg kisgyerek szaladgált össze vissza. Pont olyanok voltak, mint én a húgom. Amikor beszéltem az illetékesekkel azt mondták már nincsen bent a húgom, mert át került egy másik intézetbe. Persze azt már nem árulták el nekem, hogy hova mert nem volt szabad. De elmondták, hogy jól van és hogy ne aggódjak. Mi az hogy ne aggódjak? Hisz elszakították tőlem, és lehet hogy soha többet nem beszélek vele..

 Nem tudom miért, de órákat töltöttem a gyerekekkel és játszottam velük. Beszélgettem velük, játszottunk.. talán azt hittem, hogy egy picit megnyugodhatok. De nem.

Mit gondoltam? Majd itt megtalálom Am-et és minden újra a régi lesz? Talán el kellene őt felejtenem? Hiszen új életem van.. Talán igazuk van anyáéknak, nem kellene annyit gondolnom rá. Itt vannak, a tesóim velük kellene sokkal többet foglalkozni.

Persze azt nem is meséltem… Közben született még két csöppség, akiket szinte imádok. Szóval a testvéreim száma 4 növekedett.

Végzős voltam, amikor egy levelet kaptam az X-Factortól. Bekerültem a válogatóba. De hát hogyan? Nem is jelentkeztem.. Mint utólag kiderült a családom és az énektanárom összeszövetkezett ellenem és beküldték a jelentkezésemet egy videóval bővítve.

-          Miért kellett ez? – nagyon ideges voltam, hiszen én nem akartam jelentkezni.

-          Mert szeretsz énekelni és csodálatos hangod van.  – magyarázta nekem anya. Igaza van, de nem akarok menni. Szerencsére a szobában csak a szüleim voltak jelen és kimondhattam azt, ami nyomja a szívemet.

-          Nem értitek? Nem akarok menni, azért mert Am-el beszéltük, meg hogy jelentkezünk együtt. Csapatban. Megígértem neki. Értitek? – teljesen kiborultam. Ismét előtörtek belőlem a régi érzések.

-          Sajnálom kisfiam. Ezt nem tudtuk.. – akadt el a hangja. – Ha így gondolod nem muszáj elmenned. Rendben? – oda jött hozzám és próbált lelket önteni belém.  – Szeretünk, tudod jól.

-          Igen tudom.. de olyan jó lenne most vele énekelni.. Hiányzik. Mi lehet most vele? Jó helyen van? Hiányzom neki?

-          Ezek szerint gondolsz még rájuk? – förmedt rám az apám.

-          Persze hogy gondolok.. nem fogom őket soha elfelejteni.

-          De igen! Hiszen itt vagyunk neked mi! a családod érted?

-          Lassan 18 éves leszek.. had döntsem már el, hogy mit akarok. Rendben?

Pár nappal később ott álltam a székház előtt és a kezemet tördelve vártam ki a soromat. A családom és a barátnőm mellettem volt, ez a lényeg. Bennem volt az, hogy bármelyik pillanatban elmenekülök onnan. De nem tettem. Még jó hogy nem.. Tovább jutottam. Alig tudtam felfogni a dolgot. Hogyan történhetett ez az egész? 3 igennel tovább mentem a következő fordulóba.

Közben megismerkedtem Harry-vel aki nagyon jó fejnek tűnt. Ő is egyedül jelentkezett a műsorba és remek hangja van. Számot cseréltünk és megígértük egymásnak hogy találkozunk még.

A mentorok össze raktak 4 sráccal egy csapatba, mivel egyedül nem voltunk olyan erősek mint együtt. Először nagyon csalódott voltam, de aztán megismertem a srácokat és semmi baj nem történt.  Tényleg sokkal erősebbek vagyunk együtt mint külön-külön. ÉS a legjobb hogy Harry is benne van a csapatban. Így legalább van egy ismerős arc.

Niall, Liam, Zayn és Harry. Ők azok akik tényleg felhúztak a padlóról és az életemet rendes kerékvágásba hozták. És persze Simon a mentorunk. Hétről hétre készültünk az adásokra. Mindent bele adtunk. Egy dolog hogy nem mi győztünk de az első 3-ban benne vagyunk. Sőt még az is dicsőséges hogy nem váltunk szét hanem együtt maradtunk és így jártuk be először az országot, majd Európát és végül az egész világot.

Rengeteg interjút adtunk, csomó autogram osztáson vettünk részt.. Tényleg elmondhatom hogy imádnak minket a rajongóink. Büszkék ránk és ahányszor meglátnak minket mindig látok valamit a szemükben…Boldogságot okozunk nekik egy-egy énekkel vagy aláírással esetleg egy közös fotóval. El sem tudod mondani mennyit jelent nekem ez az egész. Az életem tényleg egy kerek egész, semmi nem hiányzik belőle.. jó talán a családom.

Harry-ben igazi barátra találtam, akivel bármikor megtalálom a közös hangot. Vele mindent meg tudok beszélni és ő is megoszt velem olyan dolgokat, amit a többi sráccal talán nem. Jó dolog a barátság.

Nem azt mondom hogy a többi sráccal nem vagyok jóban mert akkor  batálisat hazudnék. Tényleg ha gáz van felvidítanak, bármikor hülyülünk, random össze tudunk csapni egy bulit…

Az X után összejöttem a menedzserünk lányával Eleanorral. Rengeteget randiztunk, beszélgettünk, nevettünk.. Szóval az x. randi után megkérdeztem, hogy volna-e kedve járni velem. Nem kellett sokáig kérlelni, egyből igent mondott. Paulnak persze egyből megtetszett a dolog, hisz így a lánya nagyobb hírnévre tett szert. Nagyon boldog voltam El mellett, voltak néha kisebb nagyobb hullámvölgyek, de békességben megvoltunk egymás mellett.

Az életem gyökeresen megváltozott akkor, amikor elkezdtük árvaházakban fellépni. Niall ötlete volt az egész. Mi lenne akkor, ha a kis árvákat felvidítanánk, bla bla bla. Én persze egyből ellenkeztem mivel tudtam, hogy akkor felszakítaná azokat  a sebeket, amik már régen összeforrtak. Ismét látni a piciket, akiknek annyira hiányoznak a családjaik, előhozták belőlem azt a Louist akit régen eltemettem. Azt a kisfiút, aki éjszakákon át sírt az elvesztett családja miatt.

De amikor meg láttam Őt úgy éreztem talán jóra fordul a dolog. Lilly volt az, aki feldobta ezt az egész árvaházas dolgot. Akkor tényleg nagyon örültem, hogy ott lehettem és elénekelhettem vele egy duettet. Olya szép, visszahúzódó és kedves volt… Egy olyan érzés kapott el hogy őt meg kell ismernem.. Azonnal, nem veszíthetem el..

Eleanort sajnos elveszítettem. Féltékeny lett Lillyre amit egyáltalán nem értek.. Remélem azért még egy pár leszünk, hiszen nagyon szeretem őt. Még az eljegyzésen is gondolkoztam.. De amikor megcsalt Harry-vel végleg betette a kaput. Az a csók lehet hogy nem jelentett neki semmit de nekem igen is sokat. Azóta nem hallottam felőle mert külföldön kapott modell állást.

Tényleg bízom abban hogy újra kezdhetjük ezt az egészet.

Az életem az X- Factor előtt borzalmas volt. Éjjelentbe borzalmas álmok gyötörtek. Am, anyáék, a mama fekszik a halálos ágyán.. tényleg borzalmas volt. Nem szeretném részletezni.

De aztán amikor ez a 4 srác bekerült az életemben 180fokos fordulatot vett az életem. Tényleg kezdtem elfelejteni őket, és a jelenre gondoltam. Az énekesi pályámra, a párkapcsolatomra..

És Lilly.. az ő jelenléte feldobta a napjaimat. Sokkal, jobb kedvvel indultam neki a napoknak, a nehéz és megterhelő próbáknak.. Tudtam, hogy Lilly otthon vár rám.

Már csak testvérem hiányzik, és tényleg boldog leszek. Ennél is jobban..