26. rész – Nem is mondtad hogy megtaláltad Nath-et…

Hát sziasztok :)

Meghoztam az új részt.. tudom nem lett olyan jó mint amilyenre vártatok de remélem azért ez is elnyeri a tetszéseteket :) 

Először is Boldog Karácsonyt kívánok minden olvasómnak :)

Másodszor pedig Boldog 21. Születésnapot Lou :) 

Jó olvasást és tényleg ne haragudjatok emiatt a rész miatt.. :/ 

8-10 komi és jön az új rész :)) 

Miután Louis elrohant a csarnokból, a srácok értetlenül ültek a színpadon. Senki nem értett semmit. Még Harry is zavarodottan nézett össze-vissza, hiszen a legjobb barátja őt sem avatta be legtitkosabb problémáiba. Féltik a srácot. Mi van, ha valami hülyeséget csinál? Paulnak mit mondanak hova tűnt Lou? Ki fog akadni, nem kicsit. De talán megérti, mit érezhet most a srác. De hát miket beszélek? A Tomlinson fiú neki sem mondhatja, el mit érez.

-          Srácok, én félek Paul haragjától.. – törte meg a néma csendet Niall.

-          Hát nem kicsit leszünk lecseszve.. már megint Louis miatt. – dörmögött Zayn.

-          Elég lesz, jó? Azt se tudjuk mi történt.. – védte be a mi egyetlen bongyorkánk.

-          Igazad van.. – szólalt meg a Payne fiú is.

-          Mit szólnátok hozzá, ha felhívnánk Lilly-t? Hátha vele beszélt már..

-          Hát nem tudom.. – motyogott Niall.

-          Ne most szöszi. Jó? – durcázott Hazza. Niall-be mi ütött? Egy szót sem váltott Lilly-vel mióta eljöttek, pedig a repülőtéren meg is csókolta. Mit jelentett neki ez a csók?

-          Amúgy is mi van veled öreg? Meg csókoltad a repülőtéren.. azóta egy szót se szóltál hozzá.

-          Nem tudom.. Félek, hogy elutasítana.

-          Barom..

-          De hívjuk már! Nem hiszem el, hogy titeket nem érdekel, mi van a legjobb barátunkkal.. – hát igen. Harry nagyon kijön a sodrából ha nem tudja mi történik a barátjával.

-          Jó-jó.. hívom.. és természetesen kihangosítom.. – védekezett Liam.

-          Hallo! – kb. az 5. csengésre vette fel.

-          Sziia Lilly! Mi vagyunk.

-          Hello kedves mi. – kacagott bele a telefonba. – miben segíthetek a popsztároknak?

-          Honnan tudtad, hogy mi vagyunk? – csodálkozott Niall.

-          Onnan kedves szöszi, hogy kiírta a számotokat. – kuncogott a lány.

-          Hopika..

-          Szóval miben segíthetek? Vagy csak hiányoztam?

-          Hiányoztál is, de most fontosabb kérdés vár rád.

-          Nem tudod, mi van Lou-val? – kérdezett rá Harry.

-          Miért mi lenne? – furcsállta a lány.

-          Nem beszéltél vele a mai nap folyamán? – tudakolódott Harry.

-          De igen. Kb. 1 órája hívtam fel Nath ügye miatt.. aztán mesélte, hogy haza jön pár napra, mert a szüleivel beszélnie kell valami nagyon fontos ügyben..

-          Azt nem árulta el mi az a nagyon fontos dolog? – puhatolóztak tovább.

-          És nem volt semmi fura a hangjában? – szólt közbe Hazza.

-          Hát kicsit zaklatott volt.. de miért? Mi történt? Baj van?

-          Nem tudjuk.. Próbáltunk, de ő egyszerűen nem is koncentrált. A hangokat is elrontotta, egyszer csak elsírta magát. Valami olyasmit magyarázott, hogy összekavarodtak a szálak az életébe. Nagyon félünk, hogy valami hülyeséget csinál..

-          Srácok bízzatok benne. Nem buta… Amúgy is valamelyik nap átjön hozzánk és majd beszélek vele. Meg már Austin is meg szeretné ismerni.. meg titeket is.

-          Ácsi csajszi, ki az-az Austin? – Niall egyszerre lesápadt és megdermedt. Egy hangot sem tudott kinyögni. Vajon miért? Miért lett egyszerre ilyen rosszul egy férfinévtől? 

-          Őőő.. majd ha haza jöttök, elmesélem. Most mennem kell, mert dolgozok. Jó szórakozást srácok. Aztán el ne felejtsetek.

-          Téged soha. Szia.

-          Niall jól vagy? – kérdezett rá Liam az Ír srác állapotára. Tényleg rémisztően néz ki.

-          Most már érthetitek a félelem okát. Elmentünk otthonról és két hét alatt össze szedett magának valami pasit, akivel már együtt él. Mit jelentettem én neki. Ha? Csak ennyi? Számára egy csók csak ennyit jelent? Hát, köszi szépen. Ebből nem kérek. – Niall meg fogta a cuccát és kiviharzott a próbateremből. Hozzá tenném könnyes szemmel. Mi lesz még itt?

*

Eközben Tomlinsonéknál áll a bál. Lotte zokog, és eldöntötte, hogy a nagyihoz költözik, mert ő talán nem csapja be. Louis tejesen ki van, az édes anyjuk pedig próbálja elmagyarázni lányának a helyzetet. De menjünk vissza az időben egy kicsit.

-          A kicsodát? – lépett be a szobába a húgom. Teljesen lesokkolódtam. Nem lett volna itt az ideje, hogy ezt a szörnyű titkot megtudja.

-          Kicsim! – anya azonnal magához húzta a hugicát, de ő ellökte magát.

-          Miért mondta azt, hogy az igazi testvérét? – Ettől a kérdéstől féltem. Mardossa a fájdalom a pici szívemet. Elmondjam vagy ne? Hazudjunk neki tovább? Kizárt. Nem leszek vele gonosz. Nem tehetem.

-          Tudod picim.. Louis-t mi örökbe fogadtunk. – anya alig tudta kimondani ezt a pár szót. Látom, rajta hogy még mindig fáj neki. – Pici volt, meghalt a családja, mi pedig örökbe fogadtuk. De attól függetlenül, hogy nem az igazi testvéred, az életednél is jobban szeret.

-          Miért nem mondtátok el? – hüppögött.

-          Mert pici vagy még.. nem akartalak ezzel sokkolni.. – szólaltam meg.

-          Pici? Louis, könyörgöm, 13 éves vagyok. Talán érett vagyok ahhoz hogy ekkora titkot elmondjon nekem a családom.

-          Sajnálom..

-          Sajnálod? Mindig dicsekedtem veled. Hogy milyen jó, kedves, vicces, szerethető bátyám van. Milyen tehetséges vagy, és hogy soha nem szállsz el magadtól. Erre kiderül, hogy nem is vagy az. Nem vagy a bátyám Louis! Érted? Soha többé nem akarok veled beszélni. Sőt..

-          Lotte, kérlek.. –könyörögtem neki. Miért mond ilyeneket? Hiszen szeretem őt. Az életemnél jobban. Ott voltam minden egyes fellépésen, versenyen, fontos alkalmon amin részt vett. Nagyon jó testvérek voltunk. Ha rémálmai voltak vele voltam és vigasztaltam. Istenem. Összerogytam a konyhapadlón, itt van vége az életemnek.

-          Louis kelj fel. Kérlek kisfiam, legalább te legyél erős. – könyörgött nekem a mama.

-          Nem megy. Tönkre tettem az életét.

-          Meg kell várni hogy, lehiggadjon. Minden rendben lesz.

-          Nem anya, nem lesz. Nem hallottad mit mondott az előbb. Azt mondta nem vagyok a bátyja.

-          Miéért? Az egyik húgomat megtalálom, a másikat pedig elveszítem? Milyen élet ez?

-          Nem veszítetted el. Érted? Térj már magadhoz.

Nem bírtam nyugton maradni. Először felmentem a szobámba, de mivel pihenni sem tudok, a kertben sétálgattam. Majd gondoltam egyet és kimentem a közeli parkba. Oda ahova kivittem Lotte-t amikor szomorú volt. Nem tudom, mit csináljak. Tényleg ennyire pancser vagyok? Az életem romokban, a srácok percenként hívogatnak, hogy merre vagyok, és mikor megyek vissza. Elegem van. Miért nem tudnak legalább egy napig békén hagyni? Egy valakire van most szükségem.  Egy olyan emberre, aki megért engem, és akinek az ölelésére mindennél jobban vágyok. Lilly.

*

Miután befejeztem a műszakomat gyorsan bevásároltam és már indultam is haza. Mit ne mondjak elég érdekes délutánom volt. Éppen elnyúltam a nappaliban, amikor megcsörrent a telefonom. Louis volt. Habozás nélkül felvettem mivel tudtam, hogy baj van. Gyorsan elmagyaráztam neki, hogy merre jöjjön, hiszen még nem is volt nálunk. Amikor megláttam egyből magamhoz öleltem, hiszen láttam a kinézetét. A szemei ki voltak sírva és nagyon fehér volt. A gyomrom összezsugorodott, amikor megláttam szegényt.

-          Végre elmondod, hogy mi történt? – faggatóztam.

-          Összevesztem a családdal, a húgom utál. Azt mondta, hogy már nem vagyok a testvére. – ismét kicsordult egy könnycsepp a szeméből.

-          De hát miért? Mi történt Louis?

-          Tudod valamit eltitkoltam előle, és nem úgy tudta, meg, ahogy kellett volna.

-          Jajj Lou. Úgy is meg fog nyugodni. Ne aggódjál.

-          Remélem. Lilly.. ugye megölelhetlek? – félelmet fedeztem fel a hangjában. Ekkora lenne a baj?

-          Persze te butus. – jó szorosan ölelt magához mintha el se akarna ereszteni. 

Egész este próbáltam felvidítani, játszottunk, főztünk, beszélgettünk… Kilenc körül érkezett meg Austin. Kaptam is a lehetőségen és bemutattam őket egymásnak. Történt egy kis félreértés is.

-          Austin bemutatom neked.. –kezdtem bele a bemutatásba, de Austin megelőzött.

-          Nem is mondtad, hogy megtaláltad Nath-et. Öreg rég láttalak. – a szobára síri csend érkezett, Louis lefehéredett éltűt a mosoly az arcáról.