Sziasztok! :)
Íme a 30. rész :))
Nagyon szépen köszönöm a pozitív komikat. Annyira örülök hogy ennyire tetszik nektek az amit írok :) ♥
Remélem ez a rész is ugyan úgy tetszeni fog mint az előző :))
10 komi és hozom az újat :))
Jó olvasást :)
Puszi :)
~Zs.
-
Lilly
várj! – kiáltott utána Louis. – Mi történt? – de semmi válasz nem érkezett.
-
Ez
mi a fene volt? – csodálkozott Hazza. Senki sem értette mi történhetett a
konyhában. Főképp azt nem értik miért rohant el a lány könny áztatott szemmel.
-
Niall!
– amikor a fiú belépett a szobába mindenki rászegezte a tekintetét. Lou
felpattant és neki ugrott a srácnak. – Mi történt? Mit műveltél vele? Ha?
-
Én-én..
– dadogott. A srác szinte bűzlött az alkoholtól. – Elbasztam.. Mindent. Érted?
- lerogyott a fotelba és sírva fakadt.
-
Mégis
mi a büdös fenét mondtál neki, amiért zokogva rohant el? – ordibált vele Liam.
-
Hát
mérges voltam, és féltékeny. Nem beszéltünk egész este, és ittam egy keveset. Amikor
láttam, hogy bement a konyhába, utána mentem és..és.. – egyszerűen nem tudta befejezni,
mert a hangja el-elakadt.
-
Mit
mondtál neki? Vagy mit csináltál vele? – ordított vele Austin.
-
Istenem
Niall.. ugye nem azt csináltad, amit én mondtam? – Hazza kezei közé temette
arcát.
-
Mit
nem? – kérdezte Zayn. – Mit tanácsoltál neki Harry?
-
Csak
hogy legyen egy kicsit rámenősebb, és ne legyen pipogya.. De nem gondoltam,
hogy meg is csinálja.
-
Elkaptam
a kezét – kezdett bele Niall Harry helyett mindenki őt nézte– és erőszakosan
követeltem tőle egy csókot. Majd elkezdtem tapizni. Magyarán durván rátámadtam.
De én nem így akartam. Értsétek meg.
-
Te
idióta állat. Hogy bánhatsz így egy nővel? Elment a józan eszed is? – akadt ki
most már Danielle is.
-
Soha
nem szoktál szót fogadni nekem, miért pont most kellett?
-
Hogy
lehetsz ekkora pöcs,Horan?
-
Sajnálom
nem így akartam. Tényleg. Csak kérlek, ne ordibáljatok velem..
-
Hát
sajnálhatod is öregem. Ha egy haja szála is meggörbül, esküszöm, kinyírlak.
Érted? – Louis nagyon begurult a barátjára. Lehet, hogy csak a félelem váltotta
ki belőle ezt az egészet.. Miért fél? Mert elvesztheti a testvérét ismét. Mi van,
ha valami baja lesz? Soha nem fogja megtudni, hogy ő a bátyja?
-
De
miért beszélsz így velem? Mi közöd van hozzá? – állt vele szembe Niall, mintha
leesett volna neki, hogy túlzottan is aggódik a lány miatt.
-
Tudjátok..
– Louis és Austin összenéztek. – ááhh nem fontos.
-
Nem
fontos? Igen? Csak így lerendezed ezt az ügyet?
-
Igen..
mert semmi közöd nincs hozzá. – ordibált vele a fiú.
-
Most
meg hova mész? – kiáltott utána Liam.
-
Megkeresem.
Ha már ez az idióta elüldözte innen. Nem fogok tételemül itt ülni és várni,
hogy haza jön.
-
Várj!
Mi is megyünk veled!
*
Egész éjjel kerestük, de sehol sem
találtuk az unokatesómat. Nem lehet, hogy valami őrültséget tett magával, mert
abba belehalnék. Ismét olyan közel került hozzám, és ha most elveszítem, abba
bele halok. Olyan nehezen dolgoztam fel azt is, amikor elvitték őket az
árvaházba. Apáéknak zokogva könyörögtem, hogy ne engedjék őket elmenni, de
semmit sem tettek ez érdekében.
Tudom jól, hogy mennyire szereti
azt a fiúk. Akár az életét is feláldozná érte. Naphosszakat beszélt róla, és ha
szabad ideje volt csak vele beszélt. Most pedig ez a barom mindent tökre tett.
Még nem tudja, hogy mit cseszett el, de idővel rájön mindenre. De akkor már
késő lesz…
Hajnalok hajnalán is a város utcáit
róttuk és őt kerestük. Hajnali 5-6 körül estünk haza és beültünk a nappaliba.
Egy-egy bögre kávéval a kezünkben tanakodtunk.
-
Most
merre lehet? Minden hol kerestük.. – sopánkodott Dan.
-
Hívjuk
fel a kórházakat hátha valahova bevitték..
-
Zayn
ilyet ne mondj. Nem történt vele semmi. – szólt rá Louis. – Abba bele halnék..
-
Nyugodj
meg. Nem lesz semmi baja. – sétáltam oda az uncsitesómhoz és bátorítóan
megszorítottam a kezét. Ekkor csörrent a telefonom.
-
Halló
- szóltam bele, hiszen nem tudtam ki az mert a szám egy magán szám volt.
-
Jó
reggelt kívánok. – ja, igen közben elszaladt az idő és reggel 8 óra lett -
Austin Smith-el beszélek?
-
Igen
én vagyok az. Miben segíthetek? – mindenki engem fürkészett így kimentem a
konyhába és folytattam a beszélgetést.
-
Az
éjjel behoztak hozzánk, a kórhátba egy tizenéves fiatal lányt. Elnézést nem
említettem, de a Városi Kórházból telefonálok. Ha jól tudom az Ön
unokatestvérét szállították be. Lilly King-et.
-
Micsoda?
De mikor? Mi van vele? – halmoztam fel a sok kérdést.
-
Kérem,
nyugodjon meg. Senkivel nem hajlandó beszélni csak az ön nevét mondogatja.
-
De
mi történt vele? – szinte már ordítottam a telefonba.
-
Kérem,
nyugodjon meg. Pontosan nem tudjuk, hogy kik, és hogyan de megtámadták az
utcán. Brutális sérüléseket szenvedett, valamint…
-
Valamint
mi? Kérem, ne harapófogóval kelljen megából kihúzni. – félek. Miért akadt el a hangja?
Mi történhetett vele?
-
Az
orvosaink megvizsgálták és megállapították, hogy szegény lányt megerőszakolták.
Sajnálom. Tudja most a családjára nagy szükség lesz, hiszen ez nagy trauma
számára.
-
Meg..
megerőszakolták? Az nem lehet… - nem nem nem.. miért pont őt? Aki soha senkinek
nem ártott ebbe a rohadt nagyvilágban. Szegényem hogy össze lehet törve.. Vele
kell lennem.
-
Jó
lenne, ha minél előbb bejönne hozzá, mert amit már említettem szüksége van
magára.
-
Azonnal
megyek. – gyorsan bontottam a vonalat majd elgondolkoztam a történteken. Most
vagy oda megyek Niall-höz és betöröm az orrát vagy betöröm az orrát. Ezt nem
fogom csak úgy annyiba hagyni. Bementem a szobába és egyenesen elé álltam
-
Ezt
azért kapod, mert megbántottad őt. Ezt, pedig azért mert miattad kórházba
került és tejesen a padlón van. – két erős ütéssel adtam ki magamból a dühömet.
-
Mégis
mi a francot csinálsz ember? – ugrott oda Zayn és Harry hogy lefogjanak.
-
Ki
hívott? – tették fel azt a kérdést, amire mindenki a választ várta.
-
A
kórház. Bevitték. Miattad! Szóval meg ne lássalak körülötte különben nem éled
meg a holnapot. Világos voltam?
-
De..
-
Nincs
de. Úristen Niall akkora egy pöcs vagy! – förmedt rá Harry. – De mégis mi
történt vele?
-
Jelen
pillanatban nem árulhatom el, de egy biztos te- böktem rá – nem mész a közelébe.
-
Kérlek,
csak had beszéljem meg vele.
-
Nem!
Fogd fel! Elba**tad. Tudod mennyire szeretett? Össze akart jönni veled te idióta.
Annyira szeretetett téged, de most ezt már csak álmodban kapod meg. Mert rohadt
élet hogy többet nem fog szóba állni veled.
-
Most
meg hova mész? – kiáltott utánam Harry.
-
Hozzá,
mert szüksége van rám.
-
Várj
meg megyek veled. – pattant fel Lou.
-
Nem!
Csak rám van szüksége.
Amikor oda értem a kórterme elé
szépen átgondoltam mit akarok neki mondani. Egy hatalmas virágcsokorral a kezemben
állítottam be hozzá. Szegény csak nézte a falat, teljesen más volt. Szőke haja
kócosan hullott a vállára és a párnára. Gyönyörű szemei ki voltak sírva. Végig
néztem rajta. Arca tele volt sebekkel, úgy ahogyan a keze is. Szegényem..
-
Szia.
– köszöntem neki és óvatosan közelítettem felé.
-
Austin..
– láttam, ahogy egy könnycseppet morzsol el és felült az ágyban.
-
Hogy
vagy hercegnőm? – szorosan oda bújtam mellé az ágyba és magamhoz öleltem.
-
Rosszul..
Tönkre ment az életem örökre.. nekem kedvem sincs már élni. Érted?
-
Na!
Ne beszélj butaságokat. Gyönyörű vagy, tehetséges és nagyon okos.
-
És
mit érek ezekkel, ha azok a barmok elvették azt, ami egy nőnek értéke. És arra vágyik,
hogy egy olyan ember vegye el tőle, akit nagyon szeret.
-
Kicsim..
Figyelj, ezen hamar túl kell esned és talpra kell állnod. Nem hagyhatod el
magadat. Rendben?
-
Igen.
Ezen én is gondolkoztam. Elmegyek egy időre Londonból. Kell egy kis levegőváltás…
-
Mégis
hova akarsz menni? És miért? Niall miatt? Hidd el őt elintéztem nem fog a
közeledbe jönni egy hamar..
-
A
nagyihoz.. tudod milyen keveset voltam vele. És ki akarom használni azt az időt
amit még vele, tölthetek, ki tudja mennyit tartogat nekünk a jó Isten..
-
Na,
elég lesz ebből a letargikus hangulatból. És mi lesz Niall-el?
-
Soha
többet nem akarom látni, hiszen ő miatta ment tönkre az életem. Vakon hittem
benne, hogy szeret. Aztán nagy pofára esés volt. Kérhetek valamit?
-
Persze
mondjad. – bármit megteszek neki, akár mit kér.
-
Kérlek,
ha haza mész, pakolj be nekem legalább 2 bőröndnyi cuccot, hiszen már holnap
utazok..
-
De
hát.. 4 nap múlva Szenteste van.. egyedül hagysz? És a srácokkal mi lesz?
-
Sajnálom..
muszáj lesz. Majd veszek nekik valamit karácsonyra Lou-nak pedig keresek valami
tökéletes születésnapi ajándékot.. És nem kell egyedül lenned, gyere haza.
Anyud is biztos örülne neki ha velük töltenéd a karácsonyt.
-
Hát
majd meglátjuk.. – beszélgetésünket egy kopogás zárta meg. Kb. a 3. után bejött
az illető. Természetesen egy olyan illető jött, akinek semmi köze nem volt itt
lenni. Kezében egy szép virágcsokor volt.
-
Takarodj
innen! Mondtam, hogy ne gyere ide. Nem?
-
Csak
had beszéljek vele. Könyörögöm. Lilly beszélhetünk? – fordult a lány felé.
-
Hagyjál
Niall. Látni sem akarlak. Tönkre tetted az életemet.. – ismét zokogott. Arca
elé húzta takaróját, így próbálva fedni kisírt szemeit.
-
Látod
mit tettél? Menj innen! Semmi keresni valód nincs itt. És értsd, meg hogy nem
akarja a te szánalmas képedet látni.
-
Sajnálom..
Lilly. tényleg. Nagyon sajnálom. Szia. – ki kullogott a szobából és felé
fordultam.
-
Lilly..
-
Te
is menj el. Most egyedül akarok lenni..
-
De…
-
Nincs
de.. kérlek. Hagyj most magamra. – könyörgött nekem.
-
Rendben.
Akkor holnap jövök érted. Légy jó.
-
Rendben.
Sziia.
*
Mikor ér már haza? Amióta elment
türkön ülök, hozzon már hírt a húgomról. Mi történhetett vele, ami miatt
ennyire kiborult, hogy neki ugrott Niall-nek? A fenébe.. baj van.. Érzem.
Egyszerűen érzem hogy nincs valami rendben vele.Idegesen járkáltam a szobámba,
kb. 10 percenként hívogattam Austin-t. De mindig kinyomott. A végén meg már ki
volt kapcsolva. Írtam neki hogy ne haza menjen, hanem jöjjön ide hozzánk. Ha
jól hallottam Niall is elment. Nem érdekel. Nagyon haragszom rá. Talán soha nem
fogom neki megbocsátani a dolgokat.
-
Lou, minden oké? – jött be a szobába Liam.
-
Nem.
Nincs semmi sem rendben. Nem tudom, mi van vele.. félek, hogy komoly baja
esett..
-
Nyugodj
meg, én érzem, hogy nincs nagy baj. De miért aggódsz érte ennyire? Talán
szerelmes vagy belé?
-
Nem,
dehogy! – ellenkeztem egyből.
-
Akkor
nem értem.. Mostanában még több időt töltesz vele mint amennyit szoktál.
-
Tudod..
ez nekem nagyon nehéz.. – nem tudtam hogyan cselekedjek. Liam veséző
pillantásokkal illetett engem. – Kérlek, ne nézz így rám!
-
Egyáltalán
nem értelek. Miért titkolózol? Talán nem bízol meg bennem? Bennünk?
-
Nem
erről van szó.. de még magamban is őrlődök. Egyszerűen én is rohadt nehezen
dolgozom fel ezt az egészet.
-
Akkor
mond el és a lelkiismeretednek sokkal könnyebb lesz..
-
Istenem
Liam.. nem tudom. Nem érted? Félek, hogy ha elmondom, meggyűlöltök!
-
Miért?
Amikor elmondtad, hogy árva vagy, akkor elfordultunk tőled? Ha? Azt hiszed,
ennyire szívtelenek vagyunk?
-
Nem…
de..
-
Nincs,
de. Látod! Most csalódtam benned. – csalódottan megrázta a fejét és elindult az
ajtóhoz. Egyszer ennek is be kellett következnie.
-
Lilly
a húgom..
-
Micsoda?
– Liam riadtan nézett rám.
Úristen!! Imádom!! Szegény Lillyt nagyon sajnálom!! De nem csak őt ha nem Niallt is!! És a vége?? Hamar hozd a kövit!! Kíváncsi vagyok mit reagál!! ;) c:
VálaszTörlésKöviit nagyon jó lett!!
VálaszTörléshúh ez kicsit durva volt. de attól még jó:)...siess! :)
VálaszTörlésDurva? Hogy érted hogy durva lett? :D
Törléshúúúú jó rész lett. de szegény Llilly. nagyon sajnálom h ilyen nehéz az élete. remélem azért fel fog tudni állni ebböl az egészböl. hozd hamar az uj részt. már nagyon várom.:)
VálaszTörlésszegény Lilly :/ nagyon rossz lehet neki xd am Niall-t hogy elküldték már :O ... remélem hogy minden rendbe lesz :)
VálaszTörlés