7. fejezet - Viszlát!

Elnézést kérek de nem a legjobb rész lett..:/ De megígérem hogy a következő tele lesz izgalmakkal.. :) 

Légyszi ha olvasod a blogot iratkozzatok fel és hagyjatok komit..:)

8 komi és jön az új rész :)

/ Március eleje/

Hát sikerült sikeresen levizsgáztam. Annyira boldog vagyok, vagyis boldog lennék, ha nem kéne azon aggódnom, hogy hova fogok költözni. Hát igen, eltelt ez a másfél hónap… A vizsgák előtt rettenetesen izgultam. Vajon mi lesz, ha elfelejtem az anyagot? Vagy ha csak nyöszörgök? Nem szeretnék szégyent hozni a tanáraimra. Ja igen, nálunk a vizsga úgy történik mint egy normális középiskolában. A tanárok felkészítenek minket és be kell mennünk Londonba, az egyik gimnáziumba és az ottani tanárok előtt vizsgázunk. Nem szokványos eljárás ez, de az apácák így gondolják megfelelőnek.

Szóval rettenetesen izgultam, amikor beléptem a nagy terembe a gyomrom erős görcsbe rándult. Elég szigorú emberek ültek előttem ami megrémisztett. Az egyik pont olyan volt, mint William bácsi, vagyis ahogy emlékszem rá kis koromból. Telt alkatú, a feje tetején kopasz és őszülő haja van. Elég viccesen nézett ki az úr abban a székben. Ráadásul olyan öltönyben volt,húúhaa úgy nézett ki mint egy töltött galamb, legbelül mosolyogtam.

Miután kihúztam a tételt minden eszembe jutott. Megérte annyit a könyvtárban ülni és figyelni az apácákra. Miután mindennel végeztem kifújtam a levegőt és leültem a folyosóra. Azt mondták kb. 1 óra múlva megkapom az eredményeket.

Hát igen az-az egy óra nagyon hosszúnak tűnt. A bizonyítványom kitűnő lett. Mindenből jelest kaptam. Büszkén sétáltam ki az épületből és visszamentem az árvaházba.

*

Eközben a fiúk felvették a dalokat Svédországban.. Louis elég nehezen viseli azt, hogy távol van Londontól. Rossz érzése van.. Hiányzik neki Lilly. De hát mi van vele? Neki ott van Eleanor, őt szereti. De hát akkor mi ez az érzés? Miért hiányzik neki ennyire az a lány akivel eddig 2szer találkozott? Ez egyszerűen lehetetlen.. Kivel oszthatná meg ezeket az érzéseket? Tuti kiröhögnék a többiek. Másfél hónap elteltével is csak rá gondol. Vajon hogy sikerült neki a vizsga? Vajon mire visszaérnek Londonba még az árvaházba lesz? Mi lesz akkor, ha nem fogja elfogadni a pénzt és az utcán fog lakni? Csak ezek a kérdések cikáztak Louis fejében nem is figyelt az előtte álló Harry-re.

-          Hallod, amit mondok? – lóbálta előtte cuki kacsóit Hazza.

-          Mi? Hogy mondod? – nyöszörgött a gondolatmenetből kiszakított Louis.

-          Merre jársz te répafüggő? – vonta fel a szemöldökét a barátom.  

-          Csak gondolkoztam az új CD-n. – hazudott a srác. – Meg persze eléggé fáradt is vagyok.

-          Értem.. de ugye ha van valami, akkor szólsz nekem?

-          Persze haver. Tényleg nincs semmi. – vajon Louis miért nem mondja el a problémáit annak a srácnak, akit testvére ként szeret? És arról miért nem beszélt neki, hogy csak örökbe fogadták? Ennyire szégyelli, a régi életét vagy nem szeretné, hogy sajnálják? Mi lesz akkor, amikor kiderül az egész? Vajon a srácok ellene fordulnak vagy mellette lesznek?

-          Te Lou, emlékszel arra az árvaházas csajszira? – emelgette a szemöldökét Harry. Hogy hívták.. Lola..Lena..

-          Lilly… Igen emlékszek miért? – Louis-t nagyon érdekelte mit akarhat a barátja attól a lánytól, akit alig tud kiverni a fejéből.

-          Hát, ha vissza megyünk felszedném. Szerinted bukik rám? Eléggé el tudtam beszélgetni vele a koncert után..

-          Harold Edward Styles! – nem tudom miért, de Louis nagyon beidegesedett. Talán féltékeny lenne rá? Menten felugrott a helyéről és idegesen járkált a szobába. – Ezt azonnal felejtsd el! Ha azt tervezed, hogy felszeded, és megdöngeted, akkor esküszöm, megöllek!

-          Miért húztad fel magadat? – Harold nem értette a barátja viselkedését.

-          Miért pont őt szúrtad ki? Miért akarod őt is felírni azok közé, akit csak meg dugsz és elhagyod? – vonta fel a szemöldökét Louis.

-          Tán féltékeny vagy barátom? Talán nem elég neked Eleanor? Tán belezúgtál az árvaházas cicusba? – kuncogott Harry.

-          Elég legyen érted? Arról beszélj, amit tudsz is. Amihez nincs, közöd abból maradj ki! – mondta a szemébe nagyon idegesen Lou.

-          Szóval tetszik az árvaházas csajszi.. – dörzsölgette az állát Harold. – De mit eszel benne. Hisz egy árva. Nincs családja kinek kéne egy olyan csaj? Sőt egy ilyen ember? – ezzel Harry elvetette a sulykot. Ez a mondata nagyon rosszul esett Louis-nak. Vajon tényleg így gondolja? Őt is elveti, ha megtudja a múltját? Nem tudja mit miért tett de egy jó erőset behúzott a legjobb barátjának.

-          Csak vésd az eszedbe! Ha még egyszer így beszélsz az árvákról, esküszöm, olyat teszek mint még soha! – Louis ott hagyta a barátját, aki semmit nem értett ebből az egészből. Mi a franc van ezzel a sráccal?

Eközben Niall arról álmodozik, hogy milyen helyekre fogja el vinni azt a lányt, akiért a szíve hatalmasakat ver. Nem tud semmit sem a lányról és mégis őrülten belezúgott. De itt van a barátja. Aki sokkal helyesebb és sikeresebb a lányoknál. Ha ő a színre lép neki semmi esélye nincs. Vajon miért gondol ilyen butaságokat a mi ennivalóan cuki Ír manónk? Ő egyszerűen tökéletes. Kedves, aranyos, segítőkész.. egy ilyen srácért ölni tudnának a csajok. Vagy talán nem így van? És csak én gondolom így ezt az egészet?

*

Lilly arra ébredt hogy az igazgató nő a szobájában van és ott áll az ablaknál. Nem értette, hogy mi történhetett. Felült az ágyában és megköszörülte a torkát.

-          Lilly. Elnézést kérek a zavarásért, de valamit sürgősen meg kell Önnel osztanom. Szabad? – mutatott az ágyra.

-          Persze. De mondja anyám mi olyan halaszthatatlan? – a szőke lány nem értette az apáca jelenlétét. Érezte, hogy valami nagyon rosszat fog vele közölni, pont úgy, mint amikor közölték vele hogy a szülei meghaltak és egy árvaházba kell mennie a bátyja társaságában.

-          Tudod Lilly, sajnálom, hogy így kell közölnöm veled ezt de..

-          Kérem, mondja el. Ne kerteljen.

-          Tudod, holnap el kell hagynod az árvaházat. Sajnos nem tudjuk megvárni a szerdai születésnapodat. Új árvák jönnek és nincs hova lefektetni őket..

-          Kérem anyám, ne tegyenek ki. Nekem nincs hova mennem.. – a lány elkezdett zokogni. Teljesen kétségbeesett. – Miért pont most?

-          Nagyon sajnáljuk. Tudod pár hónapja volt bent nálunk egy nagy lelkű adományozó és hagyott itt számodra egy nagyobb összeget, hogy el tudd kezdeni az új életedet..

-          Szó sem lehet róla. Nem szeretnék elfogadni semmilyen pénzt. Szeretnék a saját magam lábán megélni..

-          De Lilien ezt a pénzt neked hagyták itt…

-          Anyám nem szeretném azt a pénzt. Szeretném az árvaháznak ajánlani, szükségük van a pénzre. Nekik nagyobb szükségük van rá mint nekem..

-          De Lilly, ezt nem fogadhatjuk el… Legalább annyi pénzt tarts meg amiből egy kisebb lakást tudnál bérelni.. Nem hagyhatjuk hogy az utcán élj..

-          Rendben, de a többi a maguké…

Lilly egész éjjel alig tudott aludni. Holnap itt kell hagynia az „otthonát” és megkezdődik számára a nagybetűs élet. Holnap kedd van utána pedig a szerda. A 18. születésnapja. Élmény lesz..azt hitte, hogy a barátaival ünnepelhet és utána hagyja el az árvaházat. De nem így lett.

/ A búcsú /

-          Vigyáz magadra csajszi! – ölelt magához Alex. – Azért látogass el hozzánk.

-          Így lesz megígérem. – sírtam. – Ugye nem fogtok elfelejteni?

-          Soha, de vigyázz magadra a kinti élet nagyon kemény.. – vígasztalt Elena.

-          Sajnálom hogy el kell menned. Kezdtelek megkedvelni. – ölelt magához Matt. Olyan jó volt a karjaiban, de már nincs az a fura érzés a gyomromban, mint régen. Ez vajon azt jelenti hogy már nem is szeretem?

-          Hát igen.

-          Gyere ide te lökött. – húzott magához Kim.

-          Hát srácok ennyi volt. Köszönök mindent és nagyon remélem hogy találkozunk még. – mindenkit megöleltem, megfogtam a cucc táskámat és neki vágtam a nagyvilágnak. Könnyes szemmel integettek nekem a kapuból. Eléggé fáj de vége van.. Egy új élet kezdődik számomra. De vajon hol töltöm az éjszakát? Hol fogok lakni? Mi lesz velem? Valaki tudja a kérdésekre a választ? Istenem könyörögve kérlek, úgy írd meg a történetemet, hogy ne érjen annyi szenvedés, mint eddig, és had találkozzak a bátyámmal.…