2012. július 17., kedd

1. rész - Az a bizonyos október 12.-e



Reggel van. Lilly elég nyűgösen szállt ki az ágyából. Napról napra egyre közelebb van az a március 9.-e. A születésének napja, soha életében nem utálta ennyire ezt a napot. Miután felöltözött az egyenruhába megfogta a táskáját és elindult az óráira, hisz még az árvaházban is kötelező a tanulás. A szőke hajú lány nagyon jó tanuló, úgy véli hogy muszáj megküzdenie itt, mivel a kapukon kívül kő kemény élet vár rá. Több nyelven beszél, próbál felzárkózni az olyan gyerekekhez akik rendes iskolába járnak. Hisz az apácák csak az alap dolgokra tanítják meg. Sokat van az árvaház könyvtárában, próbál okosodni..
Ma van a baleset napja..  az a nap amikor az a szörnyű autóbaleset szétválasztotta családját. Mi lett volna akkor ha az a kamion nem hajt át a piroson? Ha figyel a vezető és nem telefonál a családjával? Akkor a szülei még most is élnének, és a testvérétől sem szakítanák el. Egy boldog családja lehetne.. de csak feltételes módban..
Elment az igazgatónőhöz és kimenőt kért, had mehessen el a temetőbe virágot vinni a szülei sírjára. Mivel az igazgatónő teljes mértékben megbízik a lányban elmehet a temetőbe.
Órák után egyből a szobájába ment és utcai ruhát vett fel. Ne kérdezzétek honnan van neki, de az volt rajta. A temető előtt vett egy csokor szegfűt és 2 darab a mécsest az árusnál. Sajnos nem volt sok pénze így ennyire tellett neki. Szépen lassan sétált a temetőben. Október 12.-e van, egy hűvös csütörtöki nap. Alig voltak a temetőben, de azért volt egy kis nyüzsgés. A lány nagy nehezen megtalálta a szülei sírját. Most volt itt először, mivel soha nem engedték ki, arra hivatkozva, hogy még túl kicsi ehhez. Nagy meglepetésére a sír szép volt. Nem volt elhanyagolva  és égtek rajta a gyertyák. A síron ez állt:

"Itt nyugszik Emma és Stephan King. "

A lány letette a virágot és a két mécsest a sírra. Szeméből patakokba folytak a könnyek. Annyira hiányoztak neki a szülei és a testvére is. Egyetlen egy képe marad meg a régi családjából. Olyan boldogok voltak azon a képen.. Nem is gondolták volna hogy ez fog történni azon az este.

/ 2004 október 12. /

Ez egy átlagos vasárnapnak indult. A King család a nagyszülőkhöz készült egy teljesen átlagos vasárnapi ebédre. Mindenki be volt zsongva hisz a nagyinak tegnap volt a születésnapja és finom tortát készít. az alkalomra. Ki ne szeretné a nagyi ínycsiklandozó házi tortáját?
          Anyaa! - kiáltotta a mindössze 10 éves pici Lilly. - Mikor megyünk a nagyihoz?
          Nyugodj meg kislányom. - simogatta meg lánya fejét Emma, az édesanya. - Még csak reggel kilenc van. A nagyika délre vár minket.
          Tudom, tudom. De az a fincsii torta. Meg a nagyit is olyan régen láttuk. - kiáltozott a kislány.
          A bátyád már felébredt? Ő is ennyire be van már zsongva? - nevetett az anyuka.
          Nath-re gondolsz? Már nagyban a Wii-t nyomja apával. Anya, kérlek induljunk el időőben. - nyafogott a lány.
          Tényleg? - kacagott Emma. - És milyen ruhába szeretnél menni?
          Hát abba a szép rózsaszínbe.. tudod amit együtt vettünk a közös vásárláson.
          Igen tudom melyikre gondolsz. Az egy nagyon csinos ruha..
          Tudom.. anyucika! - nézett fel édesanyjára a lány. Az anyuka pedig kérdőn nézett lányára. Vajon mit szeretne mondani az apróság? - Nagyon szeretlek. Ugye soha nem fogsz elhagyni? És apa sem, meg Nath sem. Ugye? Mi mindig egy család leszünk, megígéred? - Az édesanya szeméből apró könnycsepp szökött ki. Soha nem gondolt arra hogy egyszer el kell hagynia a családját. Visszanyelte sírását és így válaszolt.
          Kicsim mi mindig egy család leszünk. Bármi történjék! - az édesanya ölébe vette gyermekét, simogatta a hátát és ringatózni kezdett vele. - Itt ez a kép, ha netán nem lennénk, veled mindig nézd meg ezt a képet és ott leszünk veled. - Lilly a kép láttán mosolyogott és a kistáskájába tette a képet.
          Mi ez a pityergés emberek? - rontott be húga szobájába Nath. Csodálkozó tekintettel nézte ahogy az anyukája és testvére pityeregnek az ágyon.
          Tudod kisfiam, mi lányok így mutatjuk ki szeretetünket. Gyere ide had öleljelek meg! - a kisfiú oda ment édesanyjához és megölelte.

A nagymamánál minden rendben ment. A gyerekek játszottak az unokatestvéreikkel, míg a szülők a felnőttekkel voltak. Nath és Lilly nagyon szerették egymást. Nath úgy vigyázott a húgára mint a szeme fényére. Amikor elesett ő felsegítette és jó testvérhez híven segített neki leporolni a ruháját. Ezt nevezik manapság az emberek testvéri köteléknek. Amikor a kis Lilly beteg volt Nath önként ajánlotta fel hogy ápolja és szeretgeti. Hát nem aranyos? Hol talál az ember még egy ilyen jó  testvért mint ő?

A nap végén Nath-et és Lillyt agyon csókolgatta a nagymamájuk. Hisz nem minden nap látja az unokáit. Amikor már mindenki az autóban ült Emma elbúcsúzott az anyukájától. Mintha érezte volna hogy ez lesz a búcsú.
          Vigyázzatok magatokra kislányom. - búcsúzott a drága nagyika.
          Így lesz mama. Ne aggódj.
          Én addig aggódik míg fel nem hívsz hogy épségben megérkeztetek. - nyugtatta magát vagy talán a lányát az asszony.
          Rendben. Akkor hívlak mama. Nagyon szeretlek.
          Én is nagyon szeretlek kislányom. - odahajolt a lányához és jó szorosan magához szorította, majd egy csókot nyomott a hajára.
Emma beült az anyósülésre majd Steph elindította az autót és elhagyták London városát. Visszaindultak Doncaster-be. A gyerekek elaludtak az út elején, mivel az unokatestvéreik lefárasztották őket. Útközben Stephan véletlenül belement az egy egyik gödörbe így az autójuk egy picit megrázkódott, erre pedig felébredtek a gyerekek.
          Anyyaaaa- nyafogott Nath.
          Mi a baj kisfiam? - mosolyogott Emma. Látszott rajta hogy kicsit nyúzott de mégis mosolyog a fiára.
          Hol van a plüss macim? - hisztizett Nathan.
          Nathan! Ne hisztizz! - kiabált rá fiára Stehp.
          Na de drágám! Hogy beszélsz a fiaddal? - mordított férjére Emma.
          Olyan mint egy lány! Minek kell neki az a lányos plüss? Londonban maradt a nagyanyádnál.
          Neee! - visított Nathan, és persze megkezdte a hisztizést aminek édesapja nem nagyon örült.
          Na most hagyd abba! Világos voltam? - mordított rá fiára a mérges apa. - Mit képzelsz magadról? - Steph talán elvetette a sulykot. Soha nem kiabált még ennyire a fiára. Úgy érezte igaza van. Hisz fia oda meg vissza van a maciért. Ti nem gondoljátok úgy nem túl jó ha egy 12 éves fiú nem tud megszabadulni a macijától? Már majdnem otthon voltak amikor egy kereszteződésnél a zöld lámpán teljes gázzal haladtak át. Ám ekkor jött az amire senki sem számított. Egy teherautó áthajtott a piroson így frontálisan ütköztek. A kocsi nekicsapódott egy fának ami teljesen összetörött. Stephan kiesett a kiszakadt szélvédőn , azonnal életét vesztette. A kis Nathan karja eltörött, a feje vérzett, eszméletét vesztette. Emma és Lilly volt egyedül magánál. Emma érezte hogy itt a vég, úgyhogy elbúcsúzott a lányától.
          Kislányom, vigyázz magadra. Légy erős és soha ne felejts el minket. Azt a képet amit adtam soha ne veszítsd el. - az anya arcán lefolyt egy kósza könnycsepp. - Az életben légy mindig erős és soha ne add fel az álmaidat.
          Szeretlek mami. Megígérem Mindig erős leszek.. – megfogta édesanya kezét aki egy puszit adott rá.
          Szeretlek. - ez volt az anyukaja utolsó szava. Kilehelte a lelkét. A kislány pedig hangosan zokogott. Elvesztette az édesanyját, az édesapját, a testvére pedig vérzett. Vajon mekkora sokk lehetett ez egy 10 éves lánynak? Vajon hívta valaki a mentőket? A kamionos vajon túl élte a balesetet?

Így történt az egész baleset. Lilly még mindig a sír melletti fa alatt ült és zokogott. Ahogy visszaemlékezett arra a napra valami rosszat érzett a mellkasában. Vajon a hiányt? Vagy szomorúságot? Bánatot? Félelmet?
Annyira megszeretné ismerni a bátyját, újra magához szorítani. Ismét vele lenni. Vajon merre lehet? Még mindig Doncaster-ben él? Vagy netán Londonba vitte az a család? Vagy már nincs is Angliában? Valahogy muszáj megtalálnia a bátyját. De mégis hogyan? Vajon maradt Nathan a neve? Vagy netán megváltoztatták? De mi lett a vezetékneve? Hogyan tudná kideríteni? Mégis kihez forduljon? Nincs senkije a nagyvilágban.. egyedül van.

 6 komi és jön az új rész :)
Légyszi írjátok meg, melyik fiúnak örülnétek főszereplő gyanánt..:) 

10 megjegyzés:

  1. nagyon tetszik *-*
    főszerepben Harryt szeretném látni :$ :)
    minél előbbi folytatást várok!:)

    VálaszTörlés
  2. nagyonjó! :)
    és én vagy Zayn-nek, vagy Liam-nek örülnék most :)
    siess!

    VálaszTörlés
  3. én Harrynek örülnék :D de ezt tudod :d
    Folytatást! *-*

    VálaszTörlés
  4. Szupeer!! :D Én Harry-nek örülnék. Siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
  5. egyszerűen imádtam :D siess a folytatással pls : )
    Niall tök jó lenne főszereplőnek ;$

    VálaszTörlés
  6. Ez nagyon jóó..... :) Én Louis-nak örülnék, de ahogy nézegetem az eddigi hozzászólásokat, Harry lesz..... :( De végülis nekem mindegy! Siess a kövivel.:D

    VálaszTörlés
  7. ez csak kíváncsiság.. :) már meg van ki lesz a főszereplő..:) és ezt a 2. részben meg is tudjátok..:) nem kell sokat várni..:) és nagyon örülök hogy tetszett ez a rész :) ♥

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jóó...ez is :P..légyszi siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
  9. istenem nagyon jó! komolyan nekem is elkezdtek potyogni a könnyeim:') imádom! siess a következővel ;) xx

    VálaszTörlés
  10. nagyon örülök hogy tetszett az első fejezet..:) remélem a 2. is így elnyeri a tetszéseteket..:) A főszereplőt pedig megtudhatjátok a 2. fejezetből..:) remélem nem okoztam csalódást..:D

    VálaszTörlés